Oldalak

2016. március 24., csütörtök

Courtney Summers: This is not a test - Éles helyzet

Hat gimnazista az iskolájában próbálja kibekkelni a világvégét. Sikerülhet nekik? Az apokalipszis most van. Hat diák bevette magát a gimnáziumba, de kevés vigaszt nyújt a menedékhely, ha az élőhalottak folyamatosan püfölik az ajtót. Egyetlen harapás elég ahhoz, hogy megöljön valakit, aki aztán önmaga rettenetes hasonmásaként tér vissza. Sloane Price ezzel ki tudna egyezni. Az ő világa már fél éve véget ért, azóta nem nagyon tudja, miért van még életben. Ez az alkalom kapóra jönne a távozásra. Miközben alig várja, hogy az élőhalottak átjussanak a védelmi vonalaikon, kénytelen a világvégét öt társa szemével nézni, akik viszont élni akarnak. De ahogy a napok vánszorognak, meglepő módon változik az emberek túlélési ösztöne, és a társaság sorsát egyre kevésbé a kinti események határozzák meg, sokkal fontosabbá válnak a benti világ kiszámíthatatlan élet-halál kérdései. Mibe lehet kapaszkodni, ha már minden elveszett?
Távol áll tőlem a zombis téma, mégis úgy gondoltam, hogy teszek vele egy próbát. Kemese Fanni is nagyot alkotott ebben a kategóriában, úgyhogy van arra esély, van valahol még egy-két Fanni alkotásaihoz hasonló könyv.

Teljesen lenyűgözött a történet, az írónő nagyszerűen leírta a történetet. Körübelül a könyv közepén jöttem rá, hogy nem is a zombikon van a hangsúly. Nyílván nagy szerepet kapnak a regényben, mégis inkább az emberi kapcsolatok alakulása van előtérben. Mi történik akkor, ha egy csoportban nem tetszik a hierarchia amit az erősebbek felállítottak? Van értelme fellázadni, vagy már minden mindegy?
Ami ezeknél is fontosabb kérdés, hogy mi történjen azzal az emberrel, akit megharapott egy zombi, de nem változott még át? Reménykedjünk a gyógyulásában, vagy vessük ki a külvilágba, hogy ne jelentsen ránk veszélyt? Talán erre a kérdésre a legnehezebb válaszolni, itt is, csakúgy, mint a mindennapokban előjönnek az erkölcsi dolgok. Itt azért mégis komolyabb a helyzet, a hétköznapokban, nem a megsértődés, hanem az élet a tét.

Sloane viselkedése nekem kicsit kiszámíthatatlan volt. Néha nem értettem egyet a tetteivel, vagy csak értelmetlennek találtam őket. Máskor pedig szívből sajnáltam őt, hiszen nem egy átlagos családból származott. A nővére cserbenhagyta, az apjáról pedig ne is beszéljünk... A csoport többi tagja közül csak egy-két ember nőtt igazán a szívemhez. Viszont a könyv végén a tettük miatt tiszteltem őket.

A gimnazistáknak szembe kell nézniük a legnagyobb problémákkal: Mi van akkor, ha senki sem fog értük jönni? Van elég víz a tartályban, vagy egy idő után el fog fogyni? Hol törhetnek még be zombik az iskolába?

Courtney Summers, a sorozat írónője tudja, hogy kell megírni úgy egy zombis könyvet, hogy az hatásos, de ne undorító legyen. Utánanéztem, van még több könyve is, de sajnos azokat még nem adták ki magyarul. Sőt, ehhez a sorozathoz megjelent egy kiegészítő novella, ami Sloane és Rhys történetét meséli el. A könyv az első rész után játszódik.

Egyetlen dolgot nem értek a magyar kiadással kapcsolatosan. Miért kellett megváltoztatnia a kiadónak az eredeti borítót?? Nagyszerűen tükrözi a könyv hangulatát, erre átrakják erre... Szerencsére nem borító alapján ítélek meg egy regényt, de az olvasók 90%-a (köztük én is) szívesebben olvas szép borítójú könyvet, még úgy is, hogy tetszik nekik a történet. A magyar borítóról nekem először egy nindzsa jut eszembe, ha nem ismerném a fülszöveget, akkor nem is jönnek rá, hogy egy zombi apokalipszisről szól a könyv.
A borító: 70% (-30%, az előbb kifejtettem miért)
A cselekmény: 95% (-5% a kicsit kusza részek miatt)
A karakterek: 100%
A szókincs: 100%
Összesen: 91.25%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

h3.post-title, .comments h4 { text-align:center; text-transform:normal; })