És boldogan éltek... § Jodi Picoult-Samantha Van Leer: Sorok között
április 23, 2016
Az igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége? Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre. Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…
Nem gondoltam volna, hogy ez a történet ennyire aranyos és romantikus lesz! Bevallom, egy kicsit félve kezdtem neki az olvasásnak, mivel egy elcsépelt, sablontörténetre számítottam, amiben a fiú és a lány úgyis összejönnek majd a félreértések, és akadályok ellenére. Már megint sikerült egy hatalmasat tévednem, jóval több volt ez a könyv, mint egy kedves kis tündérmese. Régen nevettem ennyit egy történeten, a két tehetséges írónő nagyszerűen keverte a mai és a mesebeli világ elemeit.
Ez a regény nemcsak azzal büszkélkedhet, hogy milyen nagyszerű a cselekménye, hanem azzal is, hogy milyen gyönyörűen kidolgozott a külseje. A rajzok emlékezetessé és felejthetetlenné teszik az olvasást, a kisgyerekek is élvezni fogják ezáltal a könyvet.
Delilával a főszereplővel teljes mértékben tudtam azonosulni, szinte szó szerint elmondta a gondolataimat. Ő is könyvmoly, és neki is elege van abból, hogy a mai tizenéveseknél az a legnagyobb téma, hogy ki kivel jár, vagy éppen melyik szájfényárnyalat a legdivatosabb.
Olivérben is kellemesen csalódtam, szívesen elfogadnék én is egy ilyen önzetlen és kitartó könyvbeli herceget... :))
Mikor a regény végére értem, akkor tudatosult bennem igazán, hogy a cselekmény a felnőtt olvasókat is megcélozza, nemcsak a gyerekeket. Az írónő, aki megírta a Sorok közöttet a regényben (amiben Olivér, és a többi mesehős is ragadt), súlyos lelki problémával szenvedett, így magának, és a fiának is kitalált egy történetet, hogy könnyebben tudják feldolgozni a traumát. Van egy nagy csavar a befejezésnél, amikor kiderül, hogy kicsoda (illetve hogyan néz ki) az írónő fia. Így a végén ráismertem Jodi Picoult stílusára, egyébként a lánya segítségével egy teljesen más oldalát mutatta meg. Nem gondoltam volna, hogy ilyen típusú könyvet is ír majd egyszer, de ami késik nem múlik... Remélem, hogy nem ez volt az utolsó Anya-lánya projektjük, én nyitott vagyok több ilyen vidámabb hangvételű regényre.
Delilával a főszereplővel teljes mértékben tudtam azonosulni, szinte szó szerint elmondta a gondolataimat. Ő is könyvmoly, és neki is elege van abból, hogy a mai tizenéveseknél az a legnagyobb téma, hogy ki kivel jár, vagy éppen melyik szájfényárnyalat a legdivatosabb.
Olivérben is kellemesen csalódtam, szívesen elfogadnék én is egy ilyen önzetlen és kitartó könyvbeli herceget... :))
A borító: 90% (-10% mert a kép nagyon eltér szerintem a háttértől, és a mező összemosása a kékkel sem a legjobb munka)
A cselekmény: 100%
A karakterek: 100%
A szókincs: 100%
Összesen: 97.5%
.png)
0 megjegyzés