Miután eljött az apokalipszis § Kemese Fanni: A viharszívű Mya Mavis
április 20, 2016
Ha valamit többször olvasunk el, akkor sok olyan dolog szembeötlik, amit eddig nem is vettünk észre. Velem is hasonló helyzet alakult ki, mivel már másodszorra vettem kézbe a sorozatot, így jobban bele tudtam élni magam a történetbe, Pippa életébe a kolónián.
Csak most tűnt fel igazán, hogy Kemese Fanni mennyire jól bánik a szavakkal. Nem viszi túlzásba a jelzők használatát, mégis olyan szófordulatokat, kifejezéseket használ, amik teljessé, izgalmassá és felejthetetlenné teszi a regényt. Sokszor belefutok olyan problémákba, hogy az író küszködik a leírásokkal, vagy csak egyszerűen tőmondatokat használ. Fanni a nagysikerű, külföldi társai közt is megállná a helyét, olyan, mintha ez lett volna a 6. vagy 7. könyve (mindenesetre biztos, hogy nem csak a második).
Miután Pippa Kenn megérkezik a 'barbárok' társaságában a kolóniára, rá kell jönnie, hogy nem minden az, aminek látszik. Vajon még mindig folynak titkos kísérletek a zárt ajtók mögött, ahogy a pletykák állítják? A beilleszkedés sem könnyű, hiszen azok az emberek, akik még nem is találkoztak testközelből a sápadtakkal, nem is érthetik meg a külsősök életét, szokásaikat.
Az emberi élet mindennél fontosabb, egyfolytában ezt tanították Pippának, így megdöbbenve tapasztalja, hogy a kolónián nem mindig érvényesül ez a szabály.

Megismerhettük Gage személyiségét is, összehasonlíthattuk őt a testvérével, Rubennel. Több dolog is történt Pippa és Ruben között, de nem szeretnék több lényeges dolgot elárulni. Legyen annyi elég, hogy észrevehettük a különbségeket a két fiú között. Gage titkokkal tért be a kolóniára, ez sejtelmessé tette a karakterét. Persze a történet végén mindenre fény derül, azért így is adott nekem elég gondolkodnivalót az olvasás utánra.
Aki szerette a trilógia első részét, az most örülhet, mivel a második rész több, mint 400 oldal! Én személy szerint élveztem minden egyes fejezetet, szemszöget, tartogattak bőven izgalmat, újdonságot. Az az igazság, hogy akárhányszor is bele-beleolvasok a részekbe, sosem tudom megunni őket! Volt szerencsém a tavalyi Könyvfesztiválon dedikáltatni őket, idén is tervezek menni Fannihoz.
A borító: 100%
A cselekmény: 90% (-10% mert néha kicsit soknak találtam Mya látomásait)
A karakterek: 100%
A szókincs: 100%
Összesen: 97.5 %

0 megjegyzés