Oldalak

2016. április 4., hétfő

Agatha Christie § Tíz kicsi néger + And Then There Were None minisorozat kritikája


Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak? 
A bűnügyi regény koronázatlan királynőjének talán legjobb, leghíresebb művét tartja kezében az olvasó.

Aki azt gondolja, hogy régen nem íródhattak vérfagyasztó, izgalmas és megdöbbentő krimik, az nagyon téved. Én is beleestem ebbe a hibába, nem tudtam elképzelni, hogy Agatha Christie ilyen zseniálisat is alkothat! Nem ez volt Tőle az első könyvem, de a többi olvasott regénye a nyomába sem ér a Tíz kicsi négernek.
Egy iskolai beadandó miatt kezdtem el, bevallom, nem túl nagy kedvvel. De hát mindenki tudja, hogyan megy ez: senki sem szeret olyat olvasni, amire "rákényszerítik". Nem tudtam letenni, egész nap, leckeírás közben is azt vártam, hogy mikor végzek már, hogy folytathassam a történetet. A felfokozott hangulatot elősegítette az is, hogy zuhogott az eső, és borús idő volt, így jólesett a kényelmes fotelben olvasgatni egy bögre forró tea társaságában.


A történetünk nem egy megszokott környezetben játszódik: egy szigeten, ami el van zárva mindentől és mindenkitől. Tíz ember meghívást kap valakitől. Hogy kitől? Senki sem tudja, mindenki csak találgatni tud. Gondolhatjuk azt, hogy butaság és felelőtlenség elmenni egy idegen helyre, egy idegen ember meghívása miatt... Bevallom, hogy a könyv elején még azt gondoltam, hogy milyen jó lenne erre a szigetre elmenni, és egy luxusházban tölteni a nyarat. Bele sem gondoltam, hogy ilyen kegyetlen gyilkosságok is történhetnek ott.

A cselekmények nekem egy kicsit hasonlítottak az 'Éhezők viadala történetvezetésére'. Mindenki az életéért küzd, és mindenki tisztában van azzal, hogy csak egy ember juthat ki élve a szigetről. Mégpedig csak a gyilkos.
Annyira sok szereplőre gondoltam, és annyi teóriát gyártottam a fejemben... De a nagy leleplezés mégis megdöbbentett. Talán egyszer futott át a fejemen, hogy 'netán van valami köze X.Y.-nak a gyilkosságokhoz?', de egyből el is vetettem az ötletet, mivel jobb jelöltjeim voltak.

A történetet mindig más szereplők szemszögéből ismerjhetjük meg, hallhatjuk a gondolataikat. Ez arra késztet minket, hogy együtt gyanakodjunk a karakterekkel, és mindig mást keverjünk gyanúba.
Agatha Christie-nek nagyon jó ötletei vannak a gyilkosságfajták kiválasztásihoz és leírásaihoz. Lehet, hogy ez egy kicsit morbid megjegyzés volt, de eddig nem is gondoltam volna, hogy ennyiféle módon véget lehet vetni egy életnek.

A borító: 100%
A cselemény: 100%
A szókincs: 100%
A szereplők: 100%
Összesen: 100%


A BBC 2015-ben készített egy háromrészes minisorozatot a Tíz kicsi négerről. A film létezéséről Annie blogján értesültem, ahol megtalálhatjátok az Ő kritikáját is.
Az első benyomásom az volt, hogy próbálták a történetet egy kicsit a horror felé terelgetni. A szereplők hallucinálásait és visszaemlékezéseit félelmetesnek és sötétnek mutatták be. Persze nem hiányozhatott az sem, hogy feltűnjön egy-egy rég meghalt személy... Engem a helyszínek és szereplők viselkedése inkább a mai korra emlékeztetett, és nem az 1900-as évekre. A szigeten lévő ház is modern, nem volt benne semmi régiség és antik darab.
Visszatérve a visszaemlékezésekhez, talán Veráét csinálták meg a legjobban. Mindig jó helyzetekben vágtak be egy-egy sejtelmes jelenetet. A többieké sem volt rossz, de egyértelmű volt, hogy az előbb említett lány életén volt a hangsúly.
Elég hűek maradtak az eredeti történethez, viszont az apró változtatások engem nagyon zavartak. Nem tudom miért kellett beletenni a sorozatba egy szerelmi szálat, szerintem felesleges volt. Nyílván így akartak nagyobb rajongótábort gyűjteni. A vége sem nyerte annyira el a tetszésemet, annak a bizonyos "vallomásnak" nem úgy és akkor kellett volna történnie.
Összeségében nem bántam meg, hogy megnéztem a sorozatot, mégis úgy érzem, hogy jobban is meglehetett volna csinálni. Nem izgultam rajta annyira, mint a könyvön, az események sem pörögtek. Szerintem érdemes először a regényt elolvasni, és aztán a filmet megnézni, sokkal hatásosabb úgy az egész történet. Viszont aki nem szereti a nyomasztó dolgokat, annak nem biztos, hogy fog tetszeni ez a minisorozat.

2 megjegyzés:

  1. Örülök, hogy tetszett a könyv, nekem is újra kell olvasnom nemsokára :)
    Amúgy furcsa, hogy te a sorozatot érezted nyomasztóbbnak, nekem a könyv sokkal ijesztőbb formában él az emlékeim között :D De nagyon örülök, hogy írtál róla, így teljesen más szemszögből olvashattam a sorozatról.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, hogy csak én nem tudtam annyira hitelesen elképzelni a történetet, a fejemben teljesen máshogy néztek ki a szereplők, és a környezet is. A filmben kicsit horrorisztikusra vették a figurát a sötét színekkel, és félelmetes díszletekkel. ((:

      Törlés

h3.post-title, .comments h4 { text-align:center; text-transform:normal; })