Aki mer, az nyer § Jeanne Ryan: Nerve - Idegpálya
szeptember 30, 2016
Azóta el szeretném olvasni ezt a könyvet, mióta megtudtam, hogy nálunk is meg fog jelenni magyarul. Szeretem az olyan történeteket, amelyekben a szereplők egy kegyetlen hely, esetleg játék áldozatául válnak, így nem volt kérdés, hogy ez a regény is a polcomon fog landolni előbb, vagy utóbb (jelen esetben előbb). Sok gondolat támadt a fejemben, ha kíváncsiak vagytok arra, hogy mi tetszett a könyvben, illetve mi volt nagyon zavaró benne, akkor olvassátok tovább a bejegyzést.Belegondoltál már abba, milyen lenne, ha az életed mások kezében lenne, és úgy irányítanának Téged, mint egy rongybabát? Ha az emberek pénzt fizetnének azért, hogy Te minél több őrült és életveszélyes feladatot hajtsál végre? Vee-vel, az Idegpálya c. könyv hősnőjével is ez esett meg, amikor benevezett a MERSZRE... Vajon jó döntésnek bizonyult részt vennie ezen a játékon az értékes nyereményekért, amelyekről mindig is álmodott?
Manapság már mindenki a közösségi médián éli az életét, akár akaratlanul, akár szándékosan. Gondoljunk csak bele, életünk minden egyes apró mozzanatát meg szeretnénk osztani másokkal? Ott van a Facebook. A reggelinket, ebédünket, illetve vacsoránkat szeretnénk közszemlére tenni? Instagram. Üzengessünk egymásnak értelmesebbnél értelmesebb üzeneteket lehetőleg úgy, hogy közben bolondot csinálunk magunkból? Snapchat, Messenger. Ezekkel a példákkal csak azt szeretném szemléltetni, hogy sajnos az "igazi" emberi kapcsolatok kora már réges-rég lejárt... Ha ezt belátjuk, akkor már nem is annyira hihetetlen ötlet a Mersz-játék.
Vee egy átlagos, gimnazista tinilány, aki szürke egérként éli mindennapjait a közkedvelt barátnője mellett. Egyik nap elege lesz abból, hogy mindig a háttérben kell maradni, ezért úgy határoz, hogy belevág élete legnagyobb kihívásába: a Merszbe. Először jó bulinak tűnik ez az egész mozgalom, hiszen ha teljesítesz egy nehéz, legtöbb esetben megalázó és életveszélyes feladatot, akkor jutalomban részesülsz. Méghozzá olyan jutalmat kapsz, amire mindig is vágytál. Bennem már itt felmerült egy kérdés: Mégis honnan tudja ez a játék, hogy mire vágyunk igazából? Megnézi a keresési előzményeinket, gyakran látogatott oldalakat a telefonunkon, számítógépünkön? Erre gondolom minden játékos rájött, így nem is értem, hogy miért folytatják sokan továbbra is a kihívásokat. Ha ezeket az adatokat le tudják kérni mindenféle beleegyezés nélkül, akkor még milyen személyes adatokat deríthetnek ki? Értem én, hogy nagy nyereményekről van szó, esetleg olyan ajándékokról, melyekről álmodni sem mertél, de én nem vettem volna részt ebben az egészben. Mivel a könyvben ez egy nagyon híres játék volt, ez volt a beszélgetési téma mindenki között, nem is tudom elképzelni, hogy miért nem szállt rá erre az egész rendszerre a rendőrség. A történetben megemlítették, hogy sehogy sem lehetett kapcsolatba lépni a szervezőkkel, illetve az IP címtől kezdve minden el volt tüntetve. A hatóságok helyében biztos azt csináltam volna, hogy beépülök a nézők közé, és a döntőnél megjelenve értesíteném a társaimat a pontos címről, ahol éppen zajlik az események sorozata. Emiatt egy kicsit valótlan volt számomra a történet, ami rontott az élvezhetőségén.
"A népeket mindig csak a legutóbbi dráma érdekli."
"Mindig csak a legfrissebb szereplők az érdekesek."
Vee karaktere, személyisége semmilyen volt. Az író nem részletezte ki Vee-t, annyit tudtam meg róla, hogy szeret profi sminkeket készíteni, illetve ruhákat tervezni és varrni. Szóval kicsit hiányoltam a "lelkivilágának" a kidolgozását, a problémáját is csak megemlíti, ami azért is elég furcsa számomra, mert erre épül fel a történet egy jelentős része. Ian egy tipikus szépfiú volt, de talán még neki dolgozták ki a jellemét a legjobban a szereplők közül. A romantikus szálat feleslegesnek tartottam, bár tény, hogy ez tartotta fent a történet pörgősségét. Valahogy nem tartottam reálisnak, hogy ilyen hirtelen egymásba szeret a két főszereplő, ráadásul ilyen körülmények között.
"A MERSZ úgy tesz, mintha idomított majmok lennénk, akik ugrálni kezdenek, valahányszor meglengetnek egy banánt az orrunk előtt."
Egy jó tanács, mielőtt belevágtok a könyvbe: ne nézzétek meg a film előzetesét! Már ez a pár perces videó is nagyban különbözik nemcsak a regény hangulatától, hanem a történetétől is.
Nem kellett volna túl nagy elvárásokkal belekezdenem a könyvbe. Sajnos csalódtam benne, nem egyszer éreztem azt, hogy nagyobb a felhajtás körülötte, mint amennyit megérdemelne.
A borító: 100%
A történet: 65%
A karakterek: 70%
A szókincs: 75%
Összesen: 77.5%
.png)
0 megjegyzés