Oldalak

2017. augusztus 23., szerda

Az idei nyár legjobb olvasmányai | 2017

A 2017-es nyár sok-sok meglepetést tartogatott, rengeteg friss könyv került fel az idei olvasmánylistámra. Voltak csalódások bőven, viszont több kedvencet is avattam, amelyek kiengeszteltek a „bukott regények” okozta rossz érzés miatt... Ezalatt a három hónap alatt összegyűlt legjobb olvasmányokat eredetileg a nyári zárásban szerettem volna megemlíteni, de megérdemelnek egy külön bejegyzést. Úgyhogy nem is húznám tovább a szót, lássuk a kedvenc könyveimet idén nyárról!


1. Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Már hónapok óta szeretném elolvasni ezt a sokak által dicsért klasszikust, most végre nyár elején sort tudtam rá keríteni. Nagyon jól tettem, hogy nem halogattam tovább az olvasást, ugyanis teljesen beleszerettem ebbe a történetbe! Harper Lee nem tolakodóan, hanem alázattal közelíti meg a rasszizmus témáját, amely ennek a regénynek az egyik legnagyobb erénye. A hangulat is fantasztikus volt, pont a forró hónapokban játszódott kánikulai hőségben, úgyhogy még az időzítés is tökéletes volt. A szereplőket egytől-egyig megszerettem, a kedvencem az ügyvéd apuka lett, Atticus.
Mikor befejeztem az olvasást, nagyon sajnáltam, hogy vége lett ennek a tanulságos könyvnek, úgyhogy elhatároztam, hamarosan újra kézbe veszem. Viszont azt sem szeretném, hogy elmúljon az első élménynek a varázsa, úgyhogy nehéz szívvel, de legközelebb jövő nyáron fogok visszatérni az alabamai kisváros életéhez. A bővebb értékelésemet itt tudod elolvasni. ↓↓

2. Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Ezt a mulatságos, ám elgondolkodtató könyvet egy olvasós verseny miatt vettem kézbe, de egyáltalán nem bántam meg, hogy sorra kerítettem. Svéd íróktól nem nagyon szoktam olvasni (főleg nem krimiket), ezért nem tudtam, mire számítsak. Meglepődtem, hogy Fredrik Backmannak, az írónak ilyen jó a humora! A karaktereit mind különlegesség tette, főleg Ovét, akinek a világnézetén és beszólásain igencsak sokat nevettem... A humor mellett szépen lassan előkerül egy komolyabb cselekményszál is, úgyhogy aki szereti az ilyen típusú történeteket, annak mindenképpen tudom ajánlani. Sőt, igazából mindenkinek az életben minimum egyszer el kellene olvasnia, sokat lehet belőle tanulni az élet igazi értékeiről. A bővebb értékelésemet itt tudod elolvasni.
3. Jodi Picoult: Apró csodák
Azok közé a szerencsések közé tartozom, akik előolvasási lehetőséget kaptak Jodi Picoult legújabb könyvére, az Apró csodákra. Az írónő arról híres, hogy az összes mai világunkra jellemző komoly témát feldolgozza, és az olvasói elé tárja a gondolatait. Ebben a regényben a rasszizmus került előtérbe, amelyet egy fekete kórházi ápolónő szemén keresztül mutat be nekünk. Ez volt a hetedik könyv, amit Jodi Picoult tollából olvastam, és ez lett az egyik kedvencem az eddigi történetei közül. Pörgősre sikeredett, körübelül két nap alatt sikerült is elolvasnom, pedig egy 400 oldalas regényről van szó... Szóval ez egy tipikusan olyan olvasmány, amelyet csak úgy lehet olvasni, ha szabad a délutánod, mert garantáltan a fotelhez szögez benneteket. A bővebb értékelésemet itt tudod elolvasni.
4. Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?
Ezt a vékonyka könyvet még a nagymamámtól kaptam ajándékba, hogy mindenképp vigyem magammal a nyaralásra, mert fantasztikus történetről van szó. Nem tudom, hogy megleplek-e Titeket azzal a kijelentéssel, hogy természetesen nem tudtam vele várni a vakációig, pár nap múlva már ki is olvastam. Nagyon érdekes történetről van szó, a legjobb szó rá talán a keserédes. Azt a világot mutatja be nekünk, amelyet egyszer az életben mi is meg szeretnénk tapasztalni, viszont ennek a „szabadságnak” megjeleníti az árnyoldalait is. A könyv rövidsége miatt nem nagyon lehet róla mesélni spoiler nélkül, úgyhogy csak annyit tanácsolnék, mindenképp kerítsétek sorra, ha nem tudjátok eldönteni, kézbe vegyétek-e, vagy sem. A bővebb értékelésemet itt tudod elolvasni.
5. Fábián Janka: Az angyalos ház és más történetek
Ha szereted a történelmi regényeket, főleg azokat, amelyek Magyarországon játszódnak, akkor ezt a regényt egyértelműen el kell olvasnod előbb, vagy utóbb (inkább előbb). Fábián Janka nagyon hitelesen ír az 1910-20-as évek környékéről, olyan érzésem volt olvasás közben, mintha én is a szereplőkkel sétálnék a régi, ámde mégis ismerős épületek között. Ráadásul a romantikából és cselszövésekből sincs hiány, alig tudtam letenni ezt a regényt... Ha az új kiadást keríted sorra, akkor a főtörténet (Angyalos ház) mellett elolvashatsz két kiegészítő novellát is, amely nagyszerű keretet ad ennek az egész könyvnek. A bővebb értékelésemet itt tudod elolvasni.
Nektek mi volt a legemlékezetesebb nyári olvasmány?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

h3.post-title, .comments h4 { text-align:center; text-transform:normal; })