Együtt egy életen át § Sarah Crossan: Egy
szeptember 17, 2017
Grace és Tippi. Két szív, két élet, egy test. Grace és Tippi ikrek. Csípőjüknél összenőtt sziámi ikrek – ugyanolyan természetes, egészséges álmokkal, vágyakkal, mint bármelyik tini. Életre szóló döntést kell hozniuk egy olyan kérdésben, amiben nincs jó döntés… Gyönyörű történet összetartozásról, kamaszkorról, szerelemről, családi viszályokról, – sodró lendületű szabadvers-folyam Szabó T. Anna tolmácsolásában. Sarah Crossan könyve megjelenése óta sorra nyeri az irodalmi díjakat, elnyerte az Egyesült Királyság legrangosabb elismerését is, a CILIP Carnegie Medalt. ↓↓
Bevallom, nem gondoltam volna, hogy ennyire fog nekem tetszeni ez a könyv. A bizalmatlanságom abból fakadt, hogy jobban szeretem az „igazi”, mondhatni megszokott történettel rendelkező regényeket, nincs nagy tapasztalatom a modern alkotásokban, illetve szabadversekben. Úgyhogy ez volt az első ilyen típusú olvasmány, amelyet sorra kerítettem, és nyugodtan kimerem jelenteni, hogy pozitív csalódásként maradt meg bennem. Ez a könyv is csak megerősítette bennem azt a gondolatot, hogy érdemes néha-néha kilépni a komfortzónánkból (még ha csak történetekről is van szó), és felfedezni új dolgokat.
„A Mi Történetünk.
Élő mementó. Írják fel majd a szeretet sírkövére.”
Szerintem nincs olyan ember, aki ne hallott volna már a sziámi ikerségről, de csak kevesen tudunk arról, milyen is lehet valójában az életük. Nagyon ritka, ha valaki ilyen állapotban sokáig életben marad, az orvosok sem túl pozitívak ilyen téren. Ezt a témát dolgozza fel Sarah Crossan, egy sziámi ikerpár gondolatait olvashatjuk el, és beleshetünk a mindennapjaikba is. Láthatjátok, nemcsak maga a szabadvers forma, hanem a történet is különleges. Egyébként így belegondolva, ha nem szabadversként lenne a könyv megírva, akkor nem érne el nagy hatást az olvasók körében. Minden tördelésnek, hézagnak, vesszőnek, szóköznek jelentése van...
Gyakran érezzük úgy, hogy piszkosul nehéz és fárasztó életünk van. Nem mindig sikerülnek úgy a dolgok, ahogy szeretnénk, vagy már csak nem bírjuk tovább folytatni a monoton hétköznapok sorát. Biztos vagyok benne, hogy mindenki volt már mélyponton (nem is egyszer...), és ilyenkor lehetetlen feladatnak tűnik megtalálni a verejtékező munka mögötti szépséget, vagy a kudarcok pozitív oldalát megkeresni. De nem szabad hagyni, hogy nagyon sajnáljuk magunkat, mert csodálatos életünk van (ami nem tart örökké), és ha nem értékeljük minden egyes pillanatát, akkor az olyan, mintha nem is léteznénk. Engem főleg erre tanított meg ez a könyv, újra csak ráeszméltem, hogy milyen szerencsés vagyok.
És az volt a legjobb ebben a történetben, hogy a két főszereplő, Tippi és Grace sem látták másképp. Tökéletesen elégedettek voltak a szokatlan körülményekkel, áldásnak és ajándéknak tartották, hogy együtt küzdik le az akadályokat. Kell ennél nagyobb ébresztő mindannyiunk számára, ami emlékeztethet minket a mindennapok boldogságára?
Gyakran érezzük úgy, hogy piszkosul nehéz és fárasztó életünk van. Nem mindig sikerülnek úgy a dolgok, ahogy szeretnénk, vagy már csak nem bírjuk tovább folytatni a monoton hétköznapok sorát. Biztos vagyok benne, hogy mindenki volt már mélyponton (nem is egyszer...), és ilyenkor lehetetlen feladatnak tűnik megtalálni a verejtékező munka mögötti szépséget, vagy a kudarcok pozitív oldalát megkeresni. De nem szabad hagyni, hogy nagyon sajnáljuk magunkat, mert csodálatos életünk van (ami nem tart örökké), és ha nem értékeljük minden egyes pillanatát, akkor az olyan, mintha nem is léteznénk. Engem főleg erre tanított meg ez a könyv, újra csak ráeszméltem, hogy milyen szerencsés vagyok.
És az volt a legjobb ebben a történetben, hogy a két főszereplő, Tippi és Grace sem látták másképp. Tökéletesen elégedettek voltak a szokatlan körülményekkel, áldásnak és ajándéknak tartották, hogy együtt küzdik le az akadályokat. Kell ennél nagyobb ébresztő mindannyiunk számára, ami emlékeztethet minket a mindennapok boldogságára?
„Ordítok, kiabálok,
a testvéremért fájok,
ordítok, kiabálok,
az egy-testemért fájok.”
Igen rázós regény volt ez. Nemcsak az ikreket ismerhettük meg, hanem betekintést nyerhettünk az alkoholizmus, anorexia és az új közösségbe való beilleszkedés bonyodalmaiba is. Szóval érdemes lenne elolvasni legalább egyszer az életben, sokszínű volt, rengeteg érzelmet vonultatott fel, úgyhogy biztos vagyok benne, mindenki megtalálná a neki szóló mondanivalót, részletet. Szeretném megköszönni itt is a barátnőmnek, hogy kölcsönadta nekem a saját példányát, és megosztotta velem ezt a csodálatos történetet!
A cselekmény: 93%
A borító: 90%
A szókincs: 100%
A szereplők: 100%
Összesen: 95.75%
.png)
0 megjegyzés