Egy vérbeli csaló, aki milliomosnak adja ki magát § Michelle Painchaud: Erica szerepében
szeptember 14, 2017
Istenem, bocsásd meg bűneimet! Egy tizenhárom évvel ezelőtt eltűnt lánynak adom ki magam, aki gazdag. És halott. Erica Silvermant négyéves korában rabolták el. Az óvoda elől tűnt el, és azóta sem került elő. Milliomos szülei még ennyi év után is időt és pénzt nem sajnálva próbálják felkutatni őt. Aztán egy napon csoda történik. Erica megszökik az elrablóitól, és hazatalál. Tizenhét éves. Hosszú évektől fosztották meg. Megviselték a történtek, poszttraumás stressz szindrómában szenved. Újra meg kell tanulnia, kicsoda ő, és honnan is jön. És még valami – ez a lány nem Erica Silverman. ↓↓
Nagy reményeket fűztem a könyvhöz, hiszen már a fülszöveget olvasva rájöhetünk, hogy egyáltalán nem egy átlagos történetről van szó. Egy vérbeli csaló van középpontban, Erica, akit már gyermekkora óta arra treníroznak, hogyan lehet olvasni az emberek arcáról, egy-egy elkapott tekintet mit is jelent valójában, és a szavak mögött rejlő igazságot és hazugságot is képes felismerni. Szóval egy nagyon intelligens és érdekes személyiség a főszereplőnk, aki egy milliomos család eltűnt gyermekének a szerepét szeretné átvenni azzal, hogy több, mint tíz év múlva titokzatos módon újra felbukkan. Eddig nem találkoztam ilyen történettel és körülményekkel az olvasmányaim során, izgatottan faltam a sorokat, a kíváncsiság csak hajtott, és hajtott előre...
„Ha valamit meg akarunk játszani, csak annyi a titok, hogy el kell hinnünk, valódi. Nem szabad kételkedni, csak hinni kell.”
Nagyon szeretném azt írni, hogy ez a könyv teljesítette az elvárásaimat, de akkor hazudnom kellene... Az írónő okosan kialakította a keretet, viszont egyáltalán nem adott „életet” a történet soraiba. Hiányzott valahogy belőle a spiritusz, és az a hajtóerő, amelyet egy ilyen thriller-krimiszerű olvasmánynál elvárnák. Talán még az első pár fejezetet sikerült ütősre, hatásvadászra felépítenie, viszont ahogy haladtam előre, leeresztett a cselekmény és a karakterek is... Annyira reménykedtem, hogy nem megy át abba tipikus szerelmes, gimis, bálozós vonalba, ez mégis megtörtént. A vége is szerintem elég kiszámíthatóra sikeredett, már az első soroknál lehet sejteni, hogy mi lesz a végkifejlet. Bevallom, arra számítottam, hogy majd érdekes „tolvajtrükkökről”, rejtjelezésekről, és hasonlókról olvashatok... Hát, ez a vágyam nem nagyon teljesült.
A karakterek alapos megismerését is fontosnak tartottam volna, úgy gondolom, hogy pont ennek a történetnél szükség lett volna rá. Bár Violet (vagyis főszereplőnk) múltját pár visszaemlékezésből megismerhettük, a barátainak életéről nem sokat tudhattam meg. Így felületesnek éreztem ezt a fajta kidolgozást.
De azért nem szeretném ilyen rossznak bemutatni, bárkit le tud kötni pár órára. Számomra tipikusan az „egyszer-olvasós” kategóriába tartozott. Szerencsére a könyvtárból kölcsönöztem ki, úgyhogy nem költöttem rá a pénzemből, pedig már majdnem ott tartottam, nagyon régen szerettem volna sorra keríteni. Nem akarom a kedveteket elvenni tőle, ha a Ti fantáziátokat is birizgálja ez a történet, akkor semmiképp se habozzatok, viszont ne számítsatok egy nagy durranásra, mert sajnos akkor koppanni fogtok.
A borító: 100%
A cselekmény: 70%
A karakterek: 70%
A szókincs: 80%
Összesen: 80%
.png)
2 megjegyzés
Szia!
VálaszTörlésNagyon régóta szerettem volna elolvasni én is ezt a könyvet, és amint láttam, hogy posztot írtál róla el is olvastam gyorsan.
Abban teljesen igazad volt, hogy a mellékszereplők kidolgozása nem volt a toppon, és hogy kicsit több izgalmasabb jelenetet vártam volna én is, mint olvasó. Viszont úgy gondolom, Violet személyisége nagyon jól ki lett dolgozva, nagyon tetszett, hogy az írónő sosem feledkezett meg róla, hogy Erica ott van minden lépését én, bár itt is voltak hiányosságok szerintem.
Összességében jó könyv volt, már az alapötletért érdemes kézbe venni szerintem, de ha az ember egy kicsit agyalni akar a pszichológia háttéren, ezen aztán lehet.
Jó poszt lett, és nagyon jó hogy ilyen kevésbé ismert könyveket is véleményetek! :) További minden jót!
Szia!
TörlésNagyon örülök, hogy részben az én bejegyzésem miatt kerítetted sorra a könyvet, jól esik ilyen kedves sorokat olvasni! (:
Igen, a két személyiség megjelenítése tényleg jó ötlet volt. Szerintem jobban megismerhetnénk Violetet/Ericát, ha folytatódna egy következő részben a történet, engem az is érdekelne, hogyan alakul a személyisége, többi szereplővel való kapcsolata a nagy lezárás után.
Próbálok kevésbé ismert könyveket is véleményezni, ki tudja, hátha valakinek majd a kedvence lesz egy-két ilyen „elrejtett” olvasmány. (:
Köszönöm a kommentedet, szép estét kívánok!