A 2017-es év öt legjobb olvasmánya
január 07, 2018
✤✤✤
A 2017-es év nemcsak gyönyörű kalandokban és élményekben volt gazdag, hanem olyan olvasmányokban is, amelyeket még rengetegszer fogok újra kézbe venni, rájuk gondolni. Nehéz volt öt könyvet kiválasztanom, nem is tudjátok elképzelni, hogy a 70 elolvasott regényből mennyit tudnék kiemelni, bemutatni... De nem is húzom tovább a szót, lássuk azokat a könyveket, amelyeknek mindenképp rajta kell lenniük a Ti olvasmánylistátokon is idén! ↓↓
1. Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Nem is tudom megszámolni, hány bejegyzésemben áradoztam már erről a klasszikusról, de engedjétek meg, hogy itt is bemutassam pár szóban. Mikor elkezdtem olvasni, nem gondoltam volna, hogy ennyire szívhez szóló lesz, a kedvenc könyveim közt egyértelműen ott a helye. Egy lassabb lefolyású történetről van szó, de Harper Lee még a mindennapi történéseket is izgalmasan és más szemszögből tudja a szemünk elé tárni. A rasszizmus témáját az írónő alázattal érinti és dolgozza fel, igazából ez az, ami megfogott a regényben. Sikerült rávennem Anyát is, hogy olvassa el, Ő sem bánta meg, hogy megismerkedett ezzel a könyvvel. Már csak a filmet kell sorra kerítenünk, amely elvileg nagyon jóra sikeredett, úgyhogy már várom, hogy megnézzük! A bővebb kritikámat itt tudjátok elolvasni.
✤✤✤
2. Sara Pennypacker: Pax
Ez egy gyönyörű és felejthetetlen történet arról az őszinte és feltétel nélküli szeretetről, amely egy állat és az ember közt tud kialakulni. Akinek volt valamilyen kisállata, az mindenképpen olvassa el ezt a könyvet, aki pedig még nem tapasztalta meg, hogy milyen jó, ha van melletted egy kis hűséges társ, az is vegye kézbe, szem szárazon nem marad. Az írónő nagyszerűen összefoglalja, bemutatja azokat az érzéseket, amelyeket az elengedésnél megtapasztalunk. Rengeteg csodaszép gondolattal találkozhatunk ebben az olvasmányban, általában nem szoktam idézeteket kiírni regényekből, de itt kivételt kellett tennem többször is. Pont jó élethelyzetben talált meg, de valószínűleg idén újraolvasom majd, kár lenne kihagynom. A bővebb kritikámat itt tudjátok elolvasni.
✤✤✤
3. Olivier Bourdeaut: Merre jársz Bojangles?
Számomra nagy meglepetés volt ez a rövidke kis könyv, nem gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fogom. A nagymamámtól kaptam azzal a felszólítással, hogy mindenképp kerítsem sorra, nem tudom majd letenni. Igaza volt, faltam a sorokat, és bár több nap alatt végeztem amiatt, mert muszáj volt végiggondolnom az addigi történéseket. Különleges a hangulata, mintha egy mesét olvastam volna, de végigkísért a baljós érzés, hogy előbb utóbb vége lesz a „mesei-tökéletességnek”. Sajnos igazam is lett, de többet nem szeretnék elárulni a történetről, ugyanis szinte minden sora tartogat valami váratlan meglepetést. A bővebb kritikámat (természetesen spoiler-mentesen, ahogy a többi esetén is) itt tudjátok elolvasni.
✤✤✤
4. Fábián Janka: Az angyalos ház és más történetek
Ez volt a legelső regényem Fábián Janka tollából, de garantáltan nem az utolsó. Imádtam a történetet, a stílusát és a hangulatot, amelyet az írónő teremtett. Szeretem a történelmi regényeket, így elég sanszos volt, hogy ez is a kedvenceim közé fog tartozni, de arra még én sem számítottam, hogy ennyire levesz a lábamról. Izgalmas, pörgős és cselszövésekkel teli cselekményt kaptunk, amelyben természetesen egy kis romantika kimaradhatatlan elem. A történet az 1900-as évek elején játszódik Budapesten és vidéken, illetve napjainkban. Egy szereplő életét mutatja be párhuzamosan két idősíkon keresztül. Egyébként itt is szeretném megköszönni a szintén könyvmoly barátosnémnek, hogy meglepett engem ezzel a fantasztikus olvasmánnyal! Higgyétek el, kár lenne kihagyni. A bővebb kritikámat itt tudjátok elolvasni.
5. Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák
Azt hiszem, ez a regény jogosan kaphatja meg az „év legnagyobb meglepetése” díjat... Ahogy az értékelőmben is említettem, vonakodtam elkezdeni, de milyen jó, hogy nem az előítéleteimre hallgattam! Csak sodort magával a történet, mindenhol ezt olvastam: lefekvésnél, tömegközlekedési eszközökön, tanulmányi versenyek előtt (de ne aggódjatok, átnéztem a tanulnivalókat is!) és még sorolhatnám. A történet egyedi és megrázó, ráadásul az írásmódja is figyelemre méltó. Ez az eset is abban erősített meg, hogy néha érdemes kilépni a komfortzónámból (az élet minden területén), mert lehet, hogy csodálatos dolgok várnak ránk a félelmeink elhagyásával. A történet Afganisztánban játszódik, és tulajdonképpen több évtizeden keresztül követjük nyomon egy család sorsát, bemutatva, hogy mekkora hatással vagyunk rokonainkra, a közelünkben lévő emberekre. A bővebb kritikámat itt tudjátok elolvasni.
✤✤✤
5. Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák.png)
0 megjegyzés