Egy mostanáig megoldatlan rejtély leleplezése § Donnie Eichar: Halálhegy
január 24, 2018
1959 februárjában az oroszországi Urál hegységben, a Halálhegy néven ismert magaslaton rejtélyes körülmények között életét vesztette kilenc tapasztalt túrázó. A baleset titokzatos, baljós körülményei (a fiatalok különös sérülései éppúgy, mint az a tény, hogy a jelek szerint a ponyvát felhasítva, hiányos öltözékben menekültek ki sátrukból, vagy egyikük meglehetősen furcsa, utolsó fényképfelvétele) évtizedekkel később is találgatásokra adtak okot a történtekkel kapcsolatban. A szerző, Donnie Eichar útra kel, hogy maga is végigjárja a tragikus véget ért fiatalok útját az orosz télben. Izgalmas, fordulatos dokumentumregénye az áldozatok eddig publikálatlan naplói és fényképei, nyomozati iratok és több tucatnyi interjú segítségével most először derít fény arra, mi is történt a Halálhegyen azon az ominózus éjszakán. ↓↓
A Gyatlov-rejtély sokak számára ismerősen hangozhat, ugyanis ez volt talán a 20. század egyik legnagyobb és legmegdöbbentőbb esete, ami Oroszországban történt kilenc túrázóval. Pár fiatal egyetemista nekivágott egy embertpróbáló, és igen megterhelőnek számító hegymászásnak, hogy következő szintre lépjenek a túrázásban. Arra viszont egyikük sem számított, hogy nem térnek vissza családjukhoz, hanem ott a hegyen vesztik életüket. A holttesteket csak jó pár héttel később találták meg kutató csoportok, mindegyikük testén, ruháján, volt valami megmagyarázhatatlan, különös dolog. Többek között a magas radioaktivitás a kabátokon, belső sérülések, hiányzó érzékszerv, de a legdurvább: mindegyikük alsóneműben, vékony öltözékben volt, cipő nélkül.
Donnie Eichar, aki egyébként amerikai, és nincs orosz kötődése, „beleszeretett” ebbe az ügybe, és elhatározta, ha törik, ha szakad, Ő ki fogja deríteni, mi is történt valójában február 2-án a Halálhegyen. Ebben a könyvben megosztja velünk a fontosabb részleteket, a kirándulás körülményeit, és legvégül a teóriáját, ami elfogadhatónak, és tudományosan is megmagyarázhatónak tűnik.
„Elmondta, hogy az ötvenes évek végén a szovjet fiatalok életének roppant fontos része volt a természetjárás. A túrázók, így a Gyatlov csoport is, azért vágtak neki az expedícióknak, hogy kiszabaduljanak a városi élet korlátai közül.”
Először akkor hallottam erről az ügyről, amikor egy-két éve megnéztem egy filmet, amely a Gyatlov-történéseknek próbált utánajárni. Hát, ha nem muszáj, akkor hadd ne részletezzem az élményeimet a filmmel kapcsolatban (egyszerűen borzasztó volt, legalábbis a végkifejlet biztosan...), viszont ez a rejtély azóta foglalkoztat, és most végre megtudtam, hogy mi is történt valójában a túrázókkal.
Legelőször titkos, rosszul elsült katonai kísérletekre tippeltem, hiszen mi más okozhatta volna az egyetemisták furcsa sérüléseit egy eldugott, teljesen kihalt helyen? Donnie Eichar viszont megcáfolta az ehhez hasonló teóriákat, amelyek az interneten keringenek, és helyettük a való életre hagyatkozott. Ahogy haladtam előre a könyvben, egyre jobban éreztem azt, hogy valójában mi csinálunk nagy ügyet ebből az egészből, hiszen az író mindenre tudott magyarázatot adni. Ez számomra egy picit csalódás volt, mintha egy gyermekkori „álmodozásról” rántották volna le a leplet, már ha illendő egy ilyen nagy tragédiát így nevezni...
„Elég egy pillantást vetni az ország viharos történelmére, hogy lássuk: ez a „gyűlölöm és szeretem” jellegű kapcsolat szinte genetikailag bele van kódolva az oroszokba.”
Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog egy dokumentumregény tetszeni, bevallom őszintén, emiatt nem kezdtem el hamarabb a könyvet. Kellemesen csalódtam, az író izgalmasan mutatja be a tényeket, nem volt olyan rész, amikor száraznak és unalmasnak éreztem volna a leírásokat. Az különösen tetszett, hogy nemcsak a túrázással, túrázók életével foglalkozott bővebben, hanem az 1950-es és '60-as oroszországi éveket is bemutatta, így arról a korról is színes képet kaphattunk.
Akit egy kicsit is érdekelnek a megoldatlan rejtélyek, azoknak mindenképp kézbe kell venniük a Halálhegyet, és bár nem vagyok egy nagy „teória-gyártó”, még én is élvezettel olvastam a Gyatlov-ügyről. A lezárás abszolút meggyőző volt, nem merem teljesen biztosan kijelenteni, hogy tényleg az történt, amit az író állít, mégis az a legvalószínűbb magyarázat.
Akit egy kicsit is érdekelnek a megoldatlan rejtélyek, azoknak mindenképp kézbe kell venniük a Halálhegyet, és bár nem vagyok egy nagy „teória-gyártó”, még én is élvezettel olvastam a Gyatlov-ügyről. A lezárás abszolút meggyőző volt, nem merem teljesen biztosan kijelenteni, hogy tényleg az történt, amit az író állít, mégis az a legvalószínűbb magyarázat.
A cselekmény: 90%
A karakterek: -
A szókincs: 100%
A borító: 100%
Összesen: 96.6%
.png)
0 megjegyzés