Ezeket a könyveket tenném kötelező olvasmányokká | Back to School 2019
augusztus 27, 2019
A kötelező olvasmányok igazi mumusok tudnak lenni, ha fáradt diákokról és napsütéses nyári szünetről van szó. Sok tanár megköveteli, hogy már nyáron átrágjuk magunkat a felírt könyveken, de valakinél elég az, ha csak a tanév során, egy bizonyos határidőre kerítjük sorra őket. Akár egy külön bejegyzést is lehetne arról írni, hogy vajon érdemes-e ezt a rendszert fenntartani, vagy nem jött-e el az idő arra, hogy ezt a listát felfrissítsük, illetve ha drasztikus szeretnék lenni, akkor eltöröljük? Úgy érzem, egy rövid és személyes válasz nélkül nem tehetném publikussá ezt a posztot. Szerintem hiba lenne eltörölni a kötelező olvasmányokat, hiszen rengeteg olyan művet kell elolvasnunk általuk, amelyek kihagyhatatlan elemei a műveltségnek, sőt, még az is lehetséges, hogy egy-egy felbukkanó regény igazán a szívünkhöz nő (volt már rá példa, higgyétek el). Ugyanakkor nem biztos, hogy jó ötlet már a gimnázium első napjaiban Odüsszeusszal és Íliásszal bombázni a gyanútlan diákokat, hiszen aki nem szeret olvasni, az biztosan nem ezek hatására fog változtatni véleményén...
Úgy gondolom érdemes fenntartanunk ezt a rendszert, de szükségünk van arra, hogy időről időre bővítsük a listát, vagy esetleg lecseréljünk bizonyos köteteket olyanokra, amelyek nemcsak jobban szólítják meg a tizenéveseket, de értéket és fontos tanulságokat is hordoznak magukkal.
Ezen a gondolaton felbuzdulva összegyűjtöttem pár olyan olvasmányt, amelyek szerintem ugyanolyan szilárdan ott állhatnának a klasszikus művek mellett egy iskolás / gimnazista tanmenetében. Ti mivel egészítenétek ki az ötleteimet? Mit gondoltok a kötelező olvasmányokról? ↓↓
Tudom, tudom, már megint Montgomery írónő köteteivel példálózok, mint oly sok más bejegyzésemben... De tehetek én arról, hogy az Anne Shirley sorozat nemcsak a stílusával, gyönyörű fogalmazásmódjával és fontos „leckéivel” megnyerő? Főleg az első kötet lehet izgalmas a kisiskolások számára, amelyben a vicces, komoly, békét sugárzó és izgalmas fejezetek egymás után követik egymást. Rengeteg fontos dolgot megtanulhatunk az életről a történet által, ráadásul Montgomery páratlan írói stílusa mindannyiunk számára példa lehet. Egy hasonló kötetet, Az élet játékát kellett sorra kerítenünk alsó tagozatban, ha azt kedveltétek, akkor az Anne otthonra talált még jobban fogjátok, ezt garantálhatom. Ha esetleg kíváncsiak vagytok, hogyan barangoltam be Kanadában a könyves és filmadaptációs helyszíneket, akkor kattintsatok a linkre.
✽✽✽
A környezetünk megmentésének egyre nagyobb szerepet kellene kapnia a mindennapjainkban. Ezért úgy gondoltam, mindenképp be kellene válogatnom egy olyan könyvet ebbe a bejegyzésbe, amely ezt helyezi a középpontba, de nagyon fontos, hogy olvasmányos formában, nem pedig tényszerű adatokat az orrunk alá tolva. Így esett a választásom A méhek történetére, amely egy norvég írónő tollából származik. Mióta elolvastam ezt a regényt, teljesen a méhek megszállotja lettem, ha tehetem, mindenhol arról tartok előadást, arról beszélek, hogy milyen fontos szerepük van az ökoszisztémánkban, és milyen katasztrófális következményekkel járna az, ha eltűnnének a Föld színéről. Természetesen az eltűnésük, mint fontos probléma csak egy kis szeletet képez a természetet érintő romboló hatások körében, ugyanakkor nagy figyelmet kellene fordítanunk megmentésükre, ha a jövőben is szeretnénk egészségesek maradni, és elegendő élelemhez jutni. Egy igen aktuális veszélyt ír le Maja Lunde a könyvében, amely nemcsak a méhészkedés múltját és jelenét ismerteti meg az olvasóval, hanem a méhek nélkül leélt jövőképet is. A bővebb értékelésemet itt tudjátok elolvasni.
✽✽✽
Ez a kötet egyike volt azoknak az olvasmányoknak, amelyek hihetetlenül nagy hatást gyakoroltak rám. Emlékszem, magamhoz képest gyorsan faltam az oldalakat, és elég nehéz volt mellette a tanulásra koncentrálnom, alig bírtam letenni. Miután befejeztem, több napig nem hagyott nyugodni a befejezés, egyfolytában a végkifejleten és az olvasottokon zakatolt az agyam. Bár nem egy boldog és felüdítő történetről van szó, szükségünk van néha arra, hogy olyan emberekről is olvassunk, akiknek az élethelyzete idegen lehet számunkra. A Megmaradt Alice-nak nemcsak arra tanított meg, hogy tiszteljem az Alzheimer-kórban szenvedőket és családjukat, hanem arra is, hogy értékeljek minden boldog és felemelő pillanatot az életben, a családomat és szeretteimet, mert senki nem tudja, mi vár rá holnap. „A tegnapjaim eltűntek, a holnapok bizonytalanok. Mi éltet akkor? Minden egyes nap éltet. A pillanatban élek.”
A bővebb értékelésemet itt tudjátok elolvasni.
Ha jövő év januárjában az elmúlt év (tehát az idei) legjobb olvasmányait gyűjtöm össze, biztos vagyok abban, hogy Az őz mindenképp helyet fog kapni köztük. Szabó Magda elképesztően jó emberismerő volt, aki nemcsak a jót, de az emberek rejtett, sötét oldalát is kitűnően érzékelte és megjelenítette, ahogyan Az őz is ezt helyezi középpontba. Ez a kötet számomra átütést hozott: mindig is tudtam, hogy az írónő Magyarország egyik legkiemelkedőbb alkotója, de csak most döbbentem rá arra, mit is jelent ez valójában, milyen nagy jelentősége van annak, hogy ilyen nagyszerű íróval büszkélkedhetünk. Sokat tudnék erről a könyvről írni, amelyet meg is tettem egy különálló könyvértékelésben, így, ha nem bánjátok, ezt a bejegyzést már nem egészíteném ki egy szintén részletes kritikával. Annyit még hozzáfűznék, hogyha még nem olvastatok volna az írónőtől, érdemes ezzel kezdenetek, és meglátjátok, a többi kötetéhez is hirtelen kedvet fogtok kapni...
Fontosnak tartom, hogy minél többen megismerjük a számunkra idegen kultúrákat, ezzel nemcsak a látószögünk tágul, hanem sokkal érzékenyebbek és fogékonyabbak leszünk azokra a problémákra, amelyek a világ számos részeit érintik. Ha nem turistaként, hanem utazóként fedezzük fel a világot, akkor rengeteg mindent tanulhatunk: nemcsak a „mainstream” látványosságokról, hanem emberekről, életsorsokról is, általuk keresztül pedig megismerhetjük önmagunkat, hogy helyén van-e a szívünk, lelkünk, vagy esetleg érdemes lenne másképp elkezdeni élni. Balogh Boglárka könyve ezeket és még ennél is többet tartogat számunkra, szerencsések vagyunk, hogy egy magyar utazó szemén keresztül is láthatjuk a világot. Az értékelésemet az Ezerarcú Földről itt tudjátok elolvasni.
A bővebb értékelésemet itt tudjátok elolvasni.
✽✽✽
Ha jövő év januárjában az elmúlt év (tehát az idei) legjobb olvasmányait gyűjtöm össze, biztos vagyok abban, hogy Az őz mindenképp helyet fog kapni köztük. Szabó Magda elképesztően jó emberismerő volt, aki nemcsak a jót, de az emberek rejtett, sötét oldalát is kitűnően érzékelte és megjelenítette, ahogyan Az őz is ezt helyezi középpontba. Ez a kötet számomra átütést hozott: mindig is tudtam, hogy az írónő Magyarország egyik legkiemelkedőbb alkotója, de csak most döbbentem rá arra, mit is jelent ez valójában, milyen nagy jelentősége van annak, hogy ilyen nagyszerű íróval büszkélkedhetünk. Sokat tudnék erről a könyvről írni, amelyet meg is tettem egy különálló könyvértékelésben, így, ha nem bánjátok, ezt a bejegyzést már nem egészíteném ki egy szintén részletes kritikával. Annyit még hozzáfűznék, hogyha még nem olvastatok volna az írónőtől, érdemes ezzel kezdenetek, és meglátjátok, a többi kötetéhez is hirtelen kedvet fogtok kapni...
✽✽✽
Csak később jutott eszembe, milyen nagy hiba lenne ebből a bejegyzésből kihagyni Balogh Boglárka nagyszerű és egyedülálló művét, az Ezerarcú Földet. Általában ha az útleírás szóval találkozunk, a legtöbben egy száraz és unalmas könyvre asszociálunk (tisztelet a kivételnek), ami az írónő esetében hatalmas hiba lenne. Különböző hagyományú országok, városok elevenednek meg, de egy valami összeköti ezeket: Boglárka érzékeny, sokszínű, őszinte és valóságot tükröző leírásai, amelyeken keresztül nemcsak egy turista szemén láthatunk, hanem betekintést nyerhetünk a közösségek mindennapjaiba, amelyeket körülölelt a néha már (sőt, legtöbbször) kegyetlen múlt, bizonytalan jelen és jövő.Fontosnak tartom, hogy minél többen megismerjük a számunkra idegen kultúrákat, ezzel nemcsak a látószögünk tágul, hanem sokkal érzékenyebbek és fogékonyabbak leszünk azokra a problémákra, amelyek a világ számos részeit érintik. Ha nem turistaként, hanem utazóként fedezzük fel a világot, akkor rengeteg mindent tanulhatunk: nemcsak a „mainstream” látványosságokról, hanem emberekről, életsorsokról is, általuk keresztül pedig megismerhetjük önmagunkat, hogy helyén van-e a szívünk, lelkünk, vagy esetleg érdemes lenne másképp elkezdeni élni. Balogh Boglárka könyve ezeket és még ennél is többet tartogat számunkra, szerencsések vagyunk, hogy egy magyar utazó szemén keresztül is láthatjuk a világot. Az értékelésemet az Ezerarcú Földről itt tudjátok elolvasni.
2 megjegyzés
Sose gondolkodtam, mit adnék kötelezőnek. Az Anne könyvek közül az első kettőt még bírtam, de a harmadiktól, a negédes stílusától, meg a "macskás" jelenettől már kiakadtam.. De alsósoknak az első könyvecske tényleg érdekes lehet.
VálaszTörlésA múltkor viszont az jutott eszembe, hogy a történelem órákhoz kapcsolódóan ajánlanék könyveket, hogy ne csak számok és adatok legyenek a gimisek fejében. Első világháborúhoz pl. Az utolsó angol úriember, második világháborúhoz pl. Krumplihéjpite Irodalmi Társaság. Angol órához meg angol olvasmány :D Amit mondjuk már olvasott magyarul.
Érdekes, nálam pedig pont fordítva történt, az Anne könyvekben a stílust szerettem nagyon. De jó néha ellenkező véleményt is olvasni, így teljesen más perspektívából lehet megvizsgálni a dolgokat. (:
TörlésHú, eddig eszembe se jutott, hogy milyen nagyszerű ötlet lenne a tantárgyankénti olvasás! Persze ez sok kérdést felvetne, egy-két kötetet is biztosan nehéz lenne kategorizálni a sok átfedés miatt, de talán többet olvasnánk, és a különböző érdeklődésű diákok is elégedettek lennének. (: