Az életemet én irányítom § Szurovecz Kitti: Hópelyhek a válladon
november 23, 2016
Arlene a 28 éves anyuka egy nap úgy dönt, hogy hátrahagyva férjét és a szürke hétköznapokat új életet kezd. Így hát elköltözik egy másik városba, hogy szerencsét próbáljon, és megtapasztalja az önállóság érzését. Minden tökéletesen alakul, amíg meg nem ismeri Haydent, a jóképű jégszobrászt. Arlene közel kerül Haydenhez, úgy érzi, hogy ezért a szerelemért érdemes volt megküzdenie. Azonban a férfi egy olyan fontos dolgot hallgat el a nő és lánya elől, amely mindkettejüket nagy veszélybe sodorhatja...
Mikor elkezdtem olvasni a könyvet, akkor még nem is gondoltam, hogy ilyen komoly témát feszeget ez a regény. Egy könnyed, téli történetre számítottam egy kis romantikával megfűszerezve. Minden volt, csak nem könnyed. Az eleje úgy kezdődött, ahogy számítottam rá: Arlene és Hayden egymásra találnak, minden csupa cukormáz és tökéletesség. A férfi nemcsak a szerelmével, de még a lányával is úgy törődik, mintha az igazi családja lenne. Mindenki ilyen társra vágyik, nem igaz? Azonban a baljós hangulatot már az első pár fejezetben érzékelhetjük... ↓
"Amikor megszülettél, a te életed kezdődött. Amikor meghalsz, a te életed ér véget. A többiek pedig nem halnak veled szolidaritásból, csak mert úgy éltél, ahogy nekik tetszett."
Arlene legnagyobb baja talán az volt, hogy nem ő irányította a saját életét. Olyan családból jött, ahol szintén el volt nyomva, később is belekényszerítette magát az ilyen helyzetekbe már szinte csak megszokásból, hiszen sosem tapasztalhatta meg, hogy milyen igazán önállónak lenni. Amikor nem tartasz mások véleményétől, nem az jár éjjel-nappal az agyad azon, hogyan felelj meg másoknak. Szörnyű ilyen életet élni, egy időben sajnos én is beleestem ebbe a csapdába... Most már szerintem nyugodt szívvel mondhatom azt, hogy nem mások véleménye határoz meg engem.
Néha kicsit ideges voltam Arlene tehetetlensége miatt, hogy mindig ugyanazokat a hibákat követte el. Megbocsátott, visszament, megbocsátott, visszament... Csak úgy, mint egy körforgás.
"Az életünket pedig nem azért kaptuk, hogy elviseljük, hanem hogy boldogok legyünk."
A könyv fülszövege említést tesz arról, hogy az írónő, Szurovecz Kitti, beleépítette az el élete egy részét ebbe a regénybe. Borderline személyiségzavarban szenvedő ember mellett élt egy darabig így ez a betegség is nagy hangsúlyt kapott a történetben. Annak ellenére, hogy tisztában voltam ezzel, mégis meglepetéssel és nagy megdöbbenéssel döntött el az, amikor kiderült, melyik szereplőnek jutott ez a "szerep".
Azt hittem, hogy Kitti másfele viszi el a történetet. Egyáltalán nem számítottam a befejezésre, teljesen meg voltam vele elégedve. Arlene nem viselkedett úgy, ahogy egy tipikus romantikus regény főhősnője, szerencsére "valóságos" döntéseket hozott. És ami az utolsó oldalon történik... Hát ilyen lezárást nagyon régen nem olvastam! Ez még belefér a thriller/krimi kategóriájába is. Szó szerint leesett az állam meglepetésemben. Szívesen olvasnék még egy kiegészítő novellát, amely a könyv befejezése után játszódik. Annyira kíváncsi vagyok a további végkifejletekre!
A recenziós példányt hálásan köszönöm az Athenaeum könyvkiadónak!
A borító: 100%
A cselekmény: 80%
A karakterek: 70%
A szókincs: 100%
Összesen: 87.5%
.png)
0 megjegyzés