Egy élet üvegbe zárva § Cecelia Ahern: Az üveggolyók titka
november 13, 2016
Sabrina amnéziás édesapja házát átnézve egy értékes üveggolyó gyűjteményre bukkan, amelyről eddig senki sem tudott a családban. Az apukájától nem remélheti kérdésére a választ, így hát nyomozásba kezd, hogy kiderítse, ki is igazából a férfi, aki nem emlékezik a múltjára. Egy nap alatt Sabrinának nemcsak titkokkal és hazugságokkal kell szembenéznie, de még a saját döntéseivel és múltjával is.
Cecelia Ahern írónőt eddig úgy ismertem, mint a romantikus műfaj egyik kiemelkedő alakját, hiszen nem egy szenvedélyes szerelemről szóló sikerkönyv született a tollából. Sokaknak ismerős lehet az Ahol a szivárvány véget, amelyet pár évvel ezelőtt a mozivásznakon is megtekinthettünk híres színészekkel a főszerepben. Teljesen abban a hitben éltem, hogy ő csakis ezen a téren utazik. Így gondolhatjátok, hogy mennyire meglepődtem, amikor szembejött velem ez a regény. A témaválasztás is szokatlan, ráadásul még csak romantikusnak sem nevezném. Ez a könyv sokkal jobban fókuszál a tetteinkre és azok következményére.
"Szeretem megtartani a titkaimat. Így én szabom meg, hogy az emberek mit tudnak rólam."
Nem értek nagyon az üveggolyókhoz, kiskoromban is inkább csodáltam őket, mint játszottam velük. Cecelia Ahern nagyon alaposan utánajárt a témának, csak pislogtam meglepetésemben a sok szakszerű elnevezéstől és játékleírástól.
Már az különlegessé teszi a regény hangulatát, hogy a történet egy nap alatt játszódik. Még sosem találkoztam ilyen felépítéssel, bár néhol azért kicsit erőltetettnek és túlhajszoltnak tűnt, szívesen olvasnék még ilyeneket. A váltakozó szemszög apa és lánya között is jó megoldás volt szerintem, mert így beleláthattunk mindkét főszereplő gondolataiba.
"Nem azért vagyok itt, hogy bármit eszedbe juttassak. Ami volt, elmúlt. Én csak azért jövök ide, mert remélem, hogy még egyszer szerencsém lesz, és te talán újra belém szeretsz."
Bevallom, hogy a regény végére sem került hozzám Fergus személyisége, karaktere. Az írónőnek az volt a célja, hogy megsajnáljuk őt, és elfogadjuk azokkal a tetteivel együtt, amelyeket mind elkövetett a családja, szerettei ellen. Annyira ellenszenves volt az alakja, pedig én tényleg próbáltam átértékelni a helyzetét. Valahogy úgy éreztem, hogy ha újraélhetné az életet, akkor is ugyanazokat a hibákat követné el. Félrelépne, hazudna, és megint csak hazudna... az egész élete egy nagy burok volt, amelyet végül Ő sem tudott már egyben tartani. Annak viszont örültem, hogy a lánya, Sabrina nem követte el az apja hibáit, és a történet boldogan fejeződött be.
Egyáltalán nem ilyen történetre számítottam. Kicsit krimisebb formára vártam, de aztán teljesen mást kaptam. Nem volt rossz könyv, sőt igen élvezetes volt. Egy-két dolgot azért így is megkérdőjeleztem, voltak benne olyan részek, amelyeket a legszívesebben kivennék a regényből, hogy még jobbá tegyem a színvonalat. Kíváncsi lettem az írónő többi munkájára is, az Ahol a szivárvány véget ér c. történetet már nagyon szívesen elolvasnám.
A recenziós példányért hálás köszönet az Athenaeum könyvkiadónak!
A borító: 100%
A cselekmény: 70%
A karakterek: 70%
A szókincs: 90%
Összesen: 82.5%
.png)
0 megjegyzés