A nagy pszichológiai könyvajánló & az afantázia, vagyis a vizuális képzelet nélküli állapot ismertetése
október 04, 2021
1. Oliver Sacks: Első szerelmek és utolsó történetek
A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét című könyv alapműnek számít minden pszichológus hallgatónál és pszichológiát kedvelő személynél. A könyv elolvasása után én is csatlakoztam a rajongói táborhoz, és megfogadtam, hogy biztosan olvasok még Oliver Sacks-tól. Az idei év első olvasmányával teljesítettem ezt a fogadalmat, sorra kerítettem ugyanis az író utolsó esszékötetét, az Első szerelmek és utolsó történetek című írásgyűjteményt. A könyv nemcsak neurológiai eseteket mutatott be olvasmányosan (mint az előzőleg említett könyvnél), hanem mindenféle más témájú írásokat is tartalmazott. Legtöbbször ezek az író életének egy-egy darabkáját jelenítették meg, más érdeklődési területeit a neurológián, gyógyításon kívül (például úszást, páfrányok tanulmányozását). De senki ne féljen attól, hogy ezek nem olyan izgalmasak, mint az esetleírások; Oliver Sacks ebben az esetben is teljesen lenyűgözött írói stílusával. Többször is eszembe jutott az a gondolat, hogy egy bevásárló listát, vagy egy teljesen egyszerű, hétköznapi dolgot is képes lenne érdekfeszítően papírra vetni... Kedvenc részem a könyvben az Istent látni a harmadik évezredben című fejezet volt, ami az epilepszia során megjelenő eksztatikus, általában vallásos vetületű, „testen kívüli” hallucinációkat mutatja be. Külön tetszett benne az, hogy Oliver Sacks nem próbálja ránk, olvasókra erőltetni a két tábor véleményét: vagyis a csak biológiai alapon nyugvó magyarázatot (ami teljesen kizárja a hit szerepét), illetve a vallással kapcsolatos érvet.
Aki olvasott már az írótól, annak ez a kötet is kötelező olvasmány, de aki esetleg még nem ismerkedett meg Oliver Sacks műveivel, az inkább A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét című könyvvel kezdje a sort.
2. Jonah Berger: Láthatatlan befolyás
A szociálpszichológia egyik legizgalmasabb része a befolyásolási technikák témaköre. Biztos vagyok benne, hogy ez olyan szelete a pszichológiának, ami laikusoknak is nagyon érdekes lehet, hiszen nemcsak minket érhetnek ilyen hatások, hanem képesek lehetünk ezeket alkalmazni is. A Láthatatlan befolyás című könyv a leggyakoribb társas befolyásolási technikákat mutatja be érthetően, érdekesen, mindegyiket egy-egy izgalmas kísérlettel, való életből vett szituációval kiegészítve. Az író, Jonah Berger egyébként marketingprofesszor, aki rengeteg tudományos cikket, illetve ismeretterjesztő könyvet írt már a témában. Bár így alapszak végén a technikák ismertek voltak már számomra, a bemutatott példák és kutatások miatt mégis tartogatott a könyv újdonságokat, amelyektől abszolút nem volt unalmas az olvasás.
3. Mary Aiken: Cybercsapda
Sok pszichológiai könyvet olvastam már, de eddig a könyvig egy olyat sem, ami az internet árnyoldalait ilyen részletesen és valósághűen bemutatná. Pedig ez az a téma, aminek ma már nagyon előtérbe kellene kerülnie, hiszen az esetek többségében az online világban élünk és működünk a valóság helyett. A probléma csupán az, hogy azt hisszük, átlátjuk az internet minden szegletét és értjük ezeknek működését, de legfőképpen ismerjük azokat az oldalakat, amiket nap mint nap használunk. Rengeteg témát bemutat az írónő, Mary Aiken (aki egyben cyberpszichológus is), főleg arról ír, hogy mennyiben és hogyan alakította át az internet a társas normáinkat és az alapvető emberi viselkedésünket. Főleg az internet árnyoldalai kerülnek előtérbe a Cybercsapda című könyvben, megdöbbentő, mennyi pszichológiai és jogi probléma adódhat a helytelen internethasználatból. Senki ne ijedjen meg, nem egy száraz, tankönyvszagú könyvvel állunk szemben, Mary Aiken izgalmasan mutatja be ezeket a problémákat, és garantáltan azt fogjuk érezni, hogy mi is érintettek vagyunk. Biztos vagyok benne, hogy találni fogtok legalább egy olyan jelenséget a kötetben, amely már a Ti környezetetekben is megjelent. Nálam újraolvasós lesz ez a könyv, de másodszorra biztosan készítek jegyzeteket is... Mindenkinek ajánlom a Cybercsapdát, de legfőképpen pedagógusoknak és szülőknek lehet nagyon hasznos és tanulságos olvasmány.
✽✽✽
Vizuális képzeletünk az életünk olyan természetes részévé vált, hogy használata, jelenléte szinte fel sem tűnik számunkra. Pedig a mindennapok során szinte folyamatosan erre támaszkodunk, nemcsak az álmaink és képzelődés közben, hanem olvasás, tanulás és más fontos tevékenységeknél is. De vajon vannak olyan emberek, akik nem rendelkeznek vizuális képzelőerővel, vagy esetleg ez a képességük gyengébb formában van jelen? A válasz: igen. Ezt az esetet afantáziának hívjuk.
Az afantázia elnevezése és az ehhez kapcsolódó első, modern tudományos eredmények Adam Z. J. Zeman nevéhez fűződnek. Zeman 2015-ös cikkében javasolta az afantázia elnevezést azon emberek esetében, akik egyáltalán nem rendelkeznek vizuális képzelettel, illetve képi képzeleti képeket nehezebben tudnak mentálisan létrehozni. Nagyon érdekes viszont, hogy az első, korai eredmények a 19. században keletkeztek: már maga Galton is felfigyelt arra az 1880-as években, hogy bizonyos embereknél hiányzik, vagy nem olyan erős a képi képzelet.
Mi jellemző erre az állapotra? Érdekes, hogy akik nem rendelkeznek képi képzelettel, azok közül 11-ből 10-en számoltak be önkéntelen vizuális képzelet jelentkezéséről nappali és éjszakai „álmodozás” közben (tehát azoknál is jelentkezhetnek vizuális képek, akik afantáziások, de ezek a képek nem idézhetőek elő szándékosan). Az éjszakai álmodásról is készült felmérés: az afantáziások 20.7%-a képek nélkül álmodott, 7.5%-uk egyáltalán nem álmodott. Továbbá problémájuk akadt az önéletrajzi memóriával, amely saját életünk eseményeit tárolja, illetve az arcfelismeréssel is. Viszont erősebb képességet mutattak verbális, matematikai és logikai területen! Ez azt jelenti, hogy aki afantáziás, annál kompenzációs képességek jelentkezhetnek, tehát jobban teljesíthetnek az előbb felsorolt területeken azoknál, akik nem számoltak be képzelettel kapcsolatos problémáról. Ezért talán nem is meglepő, hogy aki afantáziás, az szívesebben helyezkedik el reál területeken.
Az eddigi kutatási eredmények alapján elmondható, hogy a populáció 2.1-2.7%-át érintheti az afantázia állapota (Faw, 2009); ugyanakkor további, nagy elemszámú minta szükséges a pontosabb becslésekhez. Érdekes még, hogy ez az állapot jellemzőbben fordul elő férfiak körében (bár sok cikk szerint ennek az is lehet az oka, hogy a vizsgálati mintákban több férfi található, mint nő). Ráadásul sokan nem is gondolnák, hogy a képi képzeletük hiányzik, ezért az állapotuk általában sokáig rejtve marad maguk és mások számára is – hiszen nincs arra a mindennapi életben sok lehetőségünk, hogy összehasonlítsuk a saját képzeleti tevékenységünket a többi emberével.
De mi lehet az afantázia kialakulásának oka? Ezek feltárásához elengedhetetlen az, hogy segítségül hívjuk az agyi képalkotó eljárásokat. Ezekkel fedezték fel, hogy aki nem rendelkezett a vizuális képzelet képességével, annál csökkent volt az aktivitás az agy posterior területén (ez felelős többek között az arcészlelésért, és normál esetben a vizuális képzelet közben aktívak). Ugyanakkor magasabb volt az aktivitás az anterior régiókon (amelyek végrehajtó funkciók közben működnek). Ez többek között balesetek eredménye, ugyanakkor a mai kutatások részben a genetikai vizsgálatra helyezik a fókuszt, mert fennáll annak a lehetősége, hogy az afantázia öröklődhet a családban. Véleményem szerint nagyon izgalmas az öröklődés lehetőségének felderítése, mert szakirodalmi kutatásaim során sok olyan személyes történetet olvastam, melyek arról számolnak be, hogy ez az állapot több közeli rokont is érint (pl. testvér- és ikerpárokat).
És hogy miért választottam ezt a témát a könyvértékelések kiegészítéséhez? Nos, kevesen tudják, hogy Oliver Sacks-ra is jellemző volt ez az állapot! És ki tudja, hogy még hány emberre, akik nem is gondolnák, hogy afantáziások... Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy nektek milyen a képzeletetek, akkor töltsétek ki a VVIQ-kérdőívet, ami abszolút megbízható és validált, pszichológiai kutatásokban is sokszor használt mérőeszköz. A teszt végén kaptok egy pontszámot, ami elhelyez Titeket a vizuális képzelet erősségét mérő spektrumon.
Biztos vagyok benne, hogy akár már a közeljövőben is sokkal több mindent fogunk tudni erről az állapotról, ez pedig bizonyosan hasznos lesz nemcsak a ténylegesen érintetteknek, hanem nekünk, „átlagos” vizuális képzelettel rendelkezőknek is: ezek hatására egyre inkább rá fogunk döbbeni arra, hogy milyen értékes és különleges nemcsak a saját, szubjektív világunk, hanem a körülöttünk élőké is.
Ha felkeltették az érdeklődéseteket a könyvek, vagy a bemutatott téma, akkor az alábbi köteteket, cikkeket, videókat tudom ajánlani:
A bejegyzésben felhasznált szakirodalom és cikkek:
→ Zeman, A., Dewar, M, Della Sala, S (2015). Lives without imagery: Congenital aphantasia. Cortex, vol. 73, 378-380.
→ Zeman et al. (2020). Phantasia – The Psychological significance of lifelong visual imagery vividness extremes. Cortex, vol. 130, 426-440.
→ Fulford et al. (2018). The neural correlates of visual imagery vividness – An fMRI study and literature review. Cortex, 105, 26-40.
→ MacKisack et al. (2016). On Picturing a Candle: The Prehistory of Imagery Science. Front. Psychol., 7:515.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad a bejegyzésemet! Ha bármi kérdésed van a könyvekkel vagy a bemutatott témával kapcsolatban, írd meg nekem kérlek a komment szekcióban!
Csenge
.png)
0 megjegyzés