Interjú Zakály Viktória írónővel
május 31, 2016
Még májusban ismerkedtem meg Zakály Viktóriával, amikor elolvastam a Szívritmuszavar sorozat mindkét részét. A történet elvarázsolt, a szavak, mondatok magukba szippantottak. Már akkor annyi minden dolgot szerettem volna kérdezni az írónőtől, később pedig úgy döntöttem, hogy egy interjú formájában jelenítem meg a kérdéseimet, mivel lehet, hogy Ti is kíváncsiak vagytok azokra a dolgokra, amikre én. Szeretném megköszönni Vikinek még egyszer a kedves szavakat, hogy elvállalta az interjút, és ilyen gyorsan válaszolt a kérdéseimre! Az elérhetőségeit a bejegyzés aljára belinkelem, és a két kritikámat is megtalálhatjátok a Szívritmuszavar sorozatról mellettük!
1. Nekem nagyon tetszett, hogy a történetedet, a karaktereket
és a cselekményt magyar környezetbe helyezted. Miért pont Csöngére esett a
választásod? Milyen kapcsolatok fűznek Téged ehhez a helyhez? Mikor éppen az
írás folyamatában voltál, meglátogattad Csöngét, hogy minél hitelesebb képet
kapj a regényedben említett látnivalókról?
Nem kellett ellátogatnom Csöngére ehhez, ugyanis a
cselekmény nagy része a valóságban is megtörtént. 2008-ban diplomáztam és akkor
vettem részt az első ilyen jellegű táborban, amit egyébként azóta is
megrendeznek minden évben. A táborba, ahogy az a regényben is volt, sokáig nem
akartam elmenni, de a Sors úgy hozta, hogy mégis ott kötöttem ki. Természetesen
nem bántam meg. ☺ Azóta még
egyszer voltam ott és a hely semmit sem változott, még mindig olyan hely, ahol
történhetnek apró csodák.
2. Az E/2 írásmód különlegessé, és egyedivé teszi a könyvet.
Nem sok író alkalmazza ezt a technikát. Újat szerettél volna kipróbálni, vagy
kihívás elé állítani magad? Mennyire volt nehéz ebből a szemszögből írni?
Az E/2 magától jött, mivel a fiúnak, aki a regényben
szerepel, nagyon sok levelet írtam és minden szavamat, amit kimondtam, neki
címeztem, azt akartam, hogy ő értse meg, hogy mi történt ott velünk. Már ha
egyáltalán azt meg lehet érteni, mert még a mai napig is felkavar, ha arra
gondolok, hogy min mentünk át mi ketten.
3. Egy történet megszületéséig hosszú és rögös út vezet.
Ahogy a fülszövegben is említetted, a sorozat első része megtörtént események
alapján íródott. Mi inspirált Téged arra, hogy szavakba öntsd, kiírd magadból
ezt a történetet? Segíteni szerettél volna azoknak az embereknek, akik hasonló
helyzetben vannak, mint a két főszereplő?
Ahogy már említettem, annak a bizonyos fiúnak kezdtem el
írni a történetet, a mi történetünket. Aztán úgy hozta az élet, hogy elküldtem
egy barátomnak, olvassa ő is el, hogy megértse, miért változtam meg annyira az
elmúlt időszakban. Ő bíztatott arra, hogy írjak hozzá egy kerettörténetet, ez
ugye, ami a jelenben játszódik és küldjem el néhány kiadónak. Sosem mertem
remélni, hogy felfigyelnek rá és egyszer majd nyomtatásban jelenik meg. Ha
tudok segíteni valakinek a történetemmel vagy csak kikapcsolódik olvasás
közben, akkor már nem volt hiába, hogy megírtam.
4. A sorozat második részében felhasználtad a saját
tapasztalataidat az utazás témájában? Hanna sok helyen megfordul, és hitelesen
beszámol az úti élményeiről, illetve látnivalókról. (pl. Barcelona).
Szerencsés vagyok, mert sok helyen jártam már a világban.
Spanyolországban is többek között és azért választottam a regény egyik
helyszínéül, mert sorsdöntő utazásnak éreztem az akkori helyzetemben és úgy
gondoltam, a regény cselekménye szempontjából Hannának is erre van szüksége.
Amúgy igyekszem mindig egy kis külföldi utazást belecsempészni a kézirataimba,
mert imádok utazni és szeretek róla írni is.
5. Mit üzensz azoknak, akik belevágnak az írás hosszú, ámde
annál izgalmasabb folyamatába? Még az írói karriered kezdetén kitől kaptad a
leghasznosabb tanácsokat?
Nekem nem igazán adtak tanácsokat, amikor elkezdtem írni.
Nem is találkoztam más íróval vagy szerkesztővel, amíg meg nem jelentem. Amióta
viszont erre az útra léptem, próbáltam magam tudatosan fejleszteni, ezért
olvasok írástechnikai könyveket, híres írók életrajzát és vallomását az
írásról, illetve több kortárs magyar íróval is tartom a kapcsolatot, tőlük is
mindig tudok kérdezni, amikor elakadok.
Úgy gondolom, hogy az írás az egyik legmagányosabb feladat a
világon, ezért nem biztos, hogy szükségesek hozzá tanácsok, noha meghallgatni
persze meg lehet őket, megfogadni nem muszáj. Annyira személyhez köthető az
alkotás folyamata, hogy nehéz igazán jó tanácsot adni. De ha egyet kellene,
akkor az az lenne, hogy sokat kell olvasni. Rengeteget. ☺
6. Vannak olyan “írótársaid”, akikkel együtt szoktál
dolgozni, és jó ötleteket adtok egymásnak?
Én egyedül találom és dolgozom ki az ötleteimet, néha
szoktam egy-egy szakmai kérdésben segítséget kérni (például egészségügyi
témakör), de alapvetően csak a mű elkészülte után mutatom meg bárkinek is a
kéziratot. Azt hiszem, hogy ez a többi íróra is elmondható, mert ez egy magányos
sportág, mint a hosszútávfutás. ☺
6+1 A végére hagytam azt a kérdést, amire a legtöbb ember
kíváncsi (köztük én is). Tervezel a Szívritmuszavar sorozaton kívül témájában
más regényeket is írni? Vagy esetleg már pár ötleteidet papírra is vetetted?
Természetesen, mindig vannak új ötletek és tervek. Jelenleg
is dolgozom egy kéziraton és remélem, minél előbb a kezükben tarthatják az
olvasók az új könyvet. Ami a témáját illeti, merőben más lesz, mint a
Szívritmuszavar volt, de azt gondolom, hogy ez is "zakályvikis" lesz és tetszeni
fog az is!
Az írónő blogja
Facebook oldala
Instagram oldala
Szívritmuszavar értékelés
Hanna örök (szívritmuszavar 2.) értékelés
.png)
1 megjegyzés
Nagyon jó kis interjú, gratulálok a kérdezőnek és az alanynak egyaránt!:-) De mit jelent az E/2 írásmód? Zs.
VálaszTörlés