Interjú Zakály Viktória írónővel

május 31, 2016

Még májusban ismerkedtem meg Zakály Viktóriával, amikor elolvastam a Szívritmuszavar sorozat mindkét részét. A történet elvarázsolt, a szavak, mondatok magukba szippantottak. Már akkor annyi minden dolgot szerettem volna kérdezni az írónőtől, később pedig úgy döntöttem, hogy egy interjú formájában jelenítem meg a kérdéseimet, mivel lehet, hogy Ti is kíváncsiak vagytok azokra a dolgokra, amikre én. Szeretném megköszönni Vikinek még egyszer a kedves szavakat, hogy elvállalta az interjút, és ilyen gyorsan válaszolt a kérdéseimre! Az elérhetőségeit a bejegyzés aljára belinkelem, és a két kritikámat is megtalálhatjátok a Szívritmuszavar sorozatról mellettük!

1. Nekem nagyon tetszett, hogy a történetedet, a karaktereket és a cselekményt magyar környezetbe helyezted. Miért pont Csöngére esett a választásod? Milyen kapcsolatok fűznek Téged ehhez a helyhez? Mikor éppen az írás folyamatában voltál, meglátogattad Csöngét, hogy minél hitelesebb képet kapj a regényedben említett látnivalókról?
Nem kellett ellátogatnom Csöngére ehhez, ugyanis a cselekmény nagy része a valóságban is megtörtént. 2008-ban diplomáztam és akkor vettem részt az első ilyen jellegű táborban, amit egyébként azóta is megrendeznek minden évben. A táborba, ahogy az a regényben is volt, sokáig nem akartam elmenni, de a Sors úgy hozta, hogy mégis ott kötöttem ki. Természetesen nem bántam meg. ☺ Azóta még egyszer voltam ott és a hely semmit sem változott, még mindig olyan hely, ahol történhetnek apró csodák.

2. Az E/2 írásmód különlegessé, és egyedivé teszi a könyvet. Nem sok író alkalmazza ezt a technikát. Újat szerettél volna kipróbálni, vagy kihívás elé állítani magad? Mennyire volt nehéz ebből a szemszögből írni?
Az E/2 magától jött, mivel a fiúnak, aki a regényben szerepel, nagyon sok levelet írtam és minden szavamat, amit kimondtam, neki címeztem, azt akartam, hogy ő értse meg, hogy mi történt ott velünk. Már ha egyáltalán azt meg lehet érteni, mert még a mai napig is felkavar, ha arra gondolok, hogy min mentünk át mi ketten.

3. Egy történet megszületéséig hosszú és rögös út vezet. Ahogy a fülszövegben is említetted, a sorozat első része megtörtént események alapján íródott. Mi inspirált Téged arra, hogy szavakba öntsd, kiírd magadból ezt a történetet? Segíteni szerettél volna azoknak az embereknek, akik hasonló helyzetben vannak, mint a két főszereplő?
Ahogy már említettem, annak a bizonyos fiúnak kezdtem el írni a történetet, a mi történetünket. Aztán úgy hozta az élet, hogy elküldtem egy barátomnak, olvassa ő is el, hogy megértse, miért változtam meg annyira az elmúlt időszakban. Ő bíztatott arra, hogy írjak hozzá egy kerettörténetet, ez ugye, ami a jelenben játszódik és küldjem el néhány kiadónak. Sosem mertem remélni, hogy felfigyelnek rá és egyszer majd nyomtatásban jelenik meg. Ha tudok segíteni valakinek a történetemmel vagy csak kikapcsolódik olvasás közben, akkor már nem volt hiába, hogy megírtam.

4. A sorozat második részében felhasználtad a saját tapasztalataidat az utazás témájában? Hanna sok helyen megfordul, és hitelesen beszámol az úti élményeiről, illetve látnivalókról. (pl. Barcelona).
Szerencsés vagyok, mert sok helyen jártam már a világban. Spanyolországban is többek között és azért választottam a regény egyik helyszínéül, mert sorsdöntő utazásnak éreztem az akkori helyzetemben és úgy gondoltam, a regény cselekménye szempontjából Hannának is erre van szüksége. Amúgy igyekszem mindig egy kis külföldi utazást belecsempészni a kézirataimba, mert imádok utazni és szeretek róla írni is.

5. Mit üzensz azoknak, akik belevágnak az írás hosszú, ámde annál izgalmasabb folyamatába? Még az írói karriered kezdetén kitől kaptad a leghasznosabb tanácsokat?
Nekem nem igazán adtak tanácsokat, amikor elkezdtem írni. Nem is találkoztam más íróval vagy szerkesztővel, amíg meg nem jelentem. Amióta viszont erre az útra léptem, próbáltam magam tudatosan fejleszteni, ezért olvasok írástechnikai könyveket, híres írók életrajzát és vallomását az írásról, illetve több kortárs magyar íróval is tartom a kapcsolatot, tőlük is mindig tudok kérdezni, amikor elakadok.
Úgy gondolom, hogy az írás az egyik legmagányosabb feladat a világon, ezért nem biztos, hogy szükségesek hozzá tanácsok, noha meghallgatni persze meg lehet őket, megfogadni nem muszáj. Annyira személyhez köthető az alkotás folyamata, hogy nehéz igazán jó tanácsot adni. De ha egyet kellene, akkor az az lenne, hogy sokat kell olvasni. Rengeteget. ☺

6. Vannak olyan “írótársaid”, akikkel együtt szoktál dolgozni, és jó ötleteket adtok egymásnak?
Én egyedül találom és dolgozom ki az ötleteimet, néha szoktam egy-egy szakmai kérdésben segítséget kérni (például egészségügyi témakör), de alapvetően csak a mű elkészülte után mutatom meg bárkinek is a kéziratot. Azt hiszem, hogy ez a többi íróra is elmondható, mert ez egy magányos sportág, mint a hosszútávfutás. ☺

6+1 A végére hagytam azt a kérdést, amire a legtöbb ember kíváncsi (köztük én is). Tervezel a Szívritmuszavar sorozaton kívül témájában más regényeket is írni? Vagy esetleg már pár ötleteidet papírra is vetetted?
Természetesen, mindig vannak új ötletek és tervek. Jelenleg is dolgozom egy kéziraton és remélem, minél előbb a kezükben tarthatják az olvasók az új könyvet. Ami a témáját illeti, merőben más lesz, mint a Szívritmuszavar volt, de azt gondolom, hogy ez is "zakályvikis" lesz és tetszeni fog az is!

Az írónő blogja
Facebook oldala
Instagram oldala
Szívritmuszavar értékelés

You Might Also Like

1 megjegyzés

  1. Nagyon jó kis interjú, gratulálok a kérdezőnek és az alanynak egyaránt!:-) De mit jelent az E/2 írásmód? Zs.

    VálaszTörlés

Legolvasottabb bejegyzések

A blog rendszeres olvasói

Facebook oldal