Sárkány, bűvölet és mágia § Naomi Novik: Rengeteg
június 21, 2016
A szláv mesevilág teljesen ismeretlen terep volt számomra, még soha nem olvastam szláv szerzőtől. A motívumok magukkal ragadtak, az írónő nagyon színesen, élethűen leírta a ruházatokat, a falu elhelyezkedését, és az ételeket (szívesen kipróbálnék 1-2 receptet). Ugyanakkor mégsem sikerült kiolvasnom. A felénél elveszett az érdeklődésem, kicsit vontatottnak éreztem a történetet, túl részletesen ki volt dolgozva a varázslás, menekülés stb. Nagyon szerettem volna, ha tetszene nekem ez a regény, régóta fájt már rá a fogam. Nem jó időben talált meg engem, remélem azért, hogy egyszer újra folytatni fogom, és akkor már izgalmasnak fogom találni.
Elég megosztó kritikákat olvastam róla, nemcsak magyar, hanem külföldi oldalakon is. Valakinek a kedvence lett, nem tudta letenni, valaki meg teljesen rosszul volt tőle... Én a két csoport között helyezkedek el, nem nagyon tudom eldönteni, hogyan is érzek a könyvvel kapcsolatban.
A karakterek közül egyetlen idegesítő személyiség akadt: a Sárkány. Megőrjített a rigolyája, szegény Agnyeskát még akkor is leszidta, amikor tényleg valami jót csinált. Bár megismertem a háttértörténetét, akkor sem tudtam nagyon elképzelni, hogy mi lehetett a gorombaságának az oka. Lehet, hogy a történet végén 'megszelídül', mindenesetre nem nőtt a szívemhez.
A főszereplőnk Agnyeska viszont annál szimpatikusabb volt számomra, ámulattal töltött el az élni akarása, és a kitartó ereje. Soha, semmilyen helyzetben nem adta föl, számára ismeretlen szó volt a kudarc. Nem hasonlított azokhoz a lányokhoz, akiket a Sárkány elrabolt, Ő kerek-perec megmondta a véleményét, néha még csípősen is.

A Rengeteg ötletét eredetinek találom, néha félelmet keltett bennem a sok-sok ijesztő jelző, amit az írónő használt. Amikor csak a fülszöveget olvastam, akkor egy kedves, boldogan végződő történetnek hittem a regényt, de amikor azok a részek jöttek, ahol a félelmetes teremtényeket, 'szívfákat' ecsetelte Naomi Novik, akkor kirázott a hideg. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hiteles, és naturalisztikus leírások vannak benne, de azt hiszem, ez megadta kellőképpen a hangulatot.
A szereplők: 80% (-20%, mert Sárkány személyisége néhányszor feldühített)
A cselekmény: 70% (-30%, mert kicsit vontatottnak, túlmagyarázottnak éreztem a történetet)
A szókincs: 100%
A borító: 100% (Ez az egyik legelbűvölőbb dolog a könyvben!)
2 megjegyzés
Mennyire ajánlanád, egy a korához és kortársaihoz képest 'túlérett' mindjárt 12 éves lánynak ezt a történetet?
VálaszTörlésSzia! Én csak a közepéig olvastam a történetet, addig nem történt benne semmi olyan, ami miatt nem lenne ajánlott elolvasnia. A könyv második feléről sajnos már nem tudok nyilatkozni, mindenesetre ameddig én olvastam a történetet, addig élvezhető volt, ha szereti a leírásokat, vagy a részletes magyarázatokat, akkor valószínű, hogy elnyeri majd a tetszését! ((:
Törlés