Oldalak

2016. június 24., péntek

Védelmezőm a sötétség § Anna Lyndsey: Lány a sötétben

Anna normális életet élt: az ambiciózus brit lány keményen dolgozott köztisztviselőként, épp lakást vásárolt és szerelembe esett, amikor is nyomasztó tüneteket kezdett észlelni magán. Ahányszor csak bekapcsolta a komputerét, az arca égni kezdett, idővel pedig már semmilyen mesterséges fényt nem viselt el a szervezete, sőt a napfényre is allergiássá vált. Most, kilenc évvel az első szimptómák jelentkezése után, Anna – ha rosszabbodik az állapota – egy befüggönyözött lakásban él teljes sötétségben, és csak szürkületkor és hajnalban merészkedik az utcára. Hogy ez az ingerszegény élet milyen is valójában, arról vall az igaz történet alapján született Lány a sötétben. Az írói álnév mögött megnyilvánuló elbeszélő saját tapasztalatait osztja meg velünk, és miközben sötét gondolatait sem titkolja el előlünk, együtt fedezhetjük fel vele a színeket is ebben a kietlennek tetsző világban. Mi több, megláthatjuk a fényt is, hiszen a könyv nem csupán életrajzi regény, de egy csodás szerelem története is.
Sokan nem értik, hogy miért szeretek néha melankolikusabb, esetleg betegséggel foglalkozó könyvet olvasni. Nincsen bennem semmi mazochista hajlam, és nem lelem örömömet a szenvedéssel teli jelenetek olvasásában. Egyszerűen csak azért veszek a kezembe ilyen témájú regényeket, mert mindig megtanítanak az életem megbecsülésére. Ritka az olyan ember, aki a mindennapjait képes teljesen kihasználni, szinte óránként, hetenként olvasunk szörnyűbbnél szörnyűbb esetekről. Esténként hálát adok minden egyes boldog, nevetéssel teli pillanatért, még a rosszabb napjaimat is megköszönöm, hiszen azok nélkül nem tudnánk értékelni a jókat.

Ez a történet mélyen elgondolkodtatott, és megérintett. Soha nem hallottam még ilyen betegségről, mindenfajta fényre "allergiás" vagy, és ha érintkezel vele, akkor a bőröd lángolni kezd, majd pedig kiütések lesznek rajtad. Borzasztó még belegondolni is abba, hogy mi lenne, ha szép, ragyogó napsütéses tavaszi napokon nem tudnék kimenni a kertbe olvasgatni, vagy csak simán napozni. Gépezni sem tudnék, illetve tévézni sem. Az egész életemet egy elsötétített, levegőtől is elzárt szobában kellene töltenem. Ebben számomra az lenne a legszörnyűbb, hogy nem tudnék magammal mit kezdeni. Olvasás, keresztrejtvény fejtés, hímzés, filmnézés, gépezés kilőve... A főszereplőnk, Anna, egész nap rádiót vagy hangoskönyvet hallgatott, illetve még magában szójátékokat játszott, ami 'kondiban' tartotta az agyát. Szerintem én már pár héten belül megőrülnék, teljesen kifordulnék önmagamból, ha nem lenne velem a családom.
Az volt Annának a szerencséje, hogy mellette volt a férje, aki soha semmiért nem tett neki szemrehányást, és mindig csomó ötlete volt, hogy megkönnyítse a szerelme életét. Magára vállalta a háziasszony szerepét, mosott, főzött, takarított.

Nem mondhatnám egy folytonos történetnek, több időbeli ugrás is volt, illetve a fejezetek rövid kis szösszenetek, elmélkedések voltak. Mégis teljesnek éreztem a regényt, az írónő mindent kiadott magából. Főleg azok a részek tetszettek, amikben bemutatta a kitalált szójátékokat, volt 1-2 egész érdekes közülük.
Ebben a regényben minden előfordult, amit csak el lehet képzelni. Fájdalom, boldogság, remény... széles volt az 'érzelemskála'.
Annával együtt örültem, szomorkodtam, nagyon együtt tudtam érezni vele. Szerethető karakter, egy kis 'sötét' humora is volt, ami különlegessé tette a személyiségét. De ami a legfontosabb: nem volt maga alatt minden percben, nem hagyta el magát. Szerintem ha valaki beteg, akkor az a legfontosabb, hogy ne kezdjen önmarcangolásba, hanem terelje el a figyelmét valamiképpen. Ha a negatív dolgokon jár egyfolytában az eszed, akkor az nem fog gyógyulást előidézni, ha viszont törekedsz arra, hogy minden egyes dologban megkeresd a jót, akkor a tested erre automatikus felépüléssel fog reagálni.
Nálam emelte az a történet hangulatát, hogy tudtam, az írónő a saját, megtörtént esetét meséli el. Nagyon örülök, hogy erre esett a választásom a Könyvhéten, és hogy pont volt annyi pénz a pénztárcámban! Mindenkinek csak ajánlani tudom, viszont arra számítani kell, hogy nem mindig lesz a regénynek felhőtlenül boldog a hangulata. Kíváncsi vagyok, hogy mi lehet most Anna Lyndsey-vel, mert az utolsó oldalakon csak 2014-es adatok vannak megemlítve az állapotával kapcsolatban. Mindenesetre remélem, hogy jól van, hatalmas pozitív 'energiacsomagot' küldök neki!
A borító: 100% (A védőborítón lévő ezüst, fénylő pöttyök szerintem csodálatosak!)
A karakterek: 100%
A cselekmény: 90% (-10%, mert egy-két fejezet felesleges volt)
A szókincs: 100%
Összesen: 97.5 %

2 megjegyzés:

  1. Már várólistás nálunk is a könyv egy ideje, meghoztad a kedvem, hogy előrébb hozzam a sorban. Én sem tudom elképzelni, hogy milyen lehet fény nélkül, sötétségben élni, hihetetlen, hogy ilyen betegség is létezik... Bea

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Érdemes minél hamarabb sort keríteni rá, nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni. Teljesen megdöbbentett és letaglózott, remélem Te is annyira fogod kedvelni, mint én. ((:

      Törlés

h3.post-title, .comments h4 { text-align:center; text-transform:normal; })