Oldalak

2016. június 27., hétfő

Kettészakít az idő § Diana Gabaldon: Outlander - Az idegen

1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után. Egészen addig, míg óvatlanul keresztül nem sétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” válik belőle, vagyis idegen – a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön Urunk… 1743. évében. Számára ismeretlen erők visszasodorták az időben. Claire olyan intrikák és veszedelmek között találja magát, amelyek az életét veszélyeztetik… és összetörhetik a szívét. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben. „Magával ragadó és szívmelengető… pazarul idézi meg a skót vidéket és történelmet.” – PUBLISHERS WEEKLY „Gabaldon született történetmesélő.” – LOS ANGELES DAILY NEWS
Az Outlander történetéről biztosan szinte mindenki hallott már, hiszen a csapból is ez folyik. Engem is elkapott az érdeklődés, hiszen szerepel a Felföld, mint helyszín, harcok vannak benne, és a cselekmény is pörgős. Úgy döntöttem, hogy én is megismerkedek Claire kalandjaival, de a filmnézés előtt a könyvet mindenképp be szerettem volna szerezni. Először eléggé megrettentem a 900 oldaltól, de aztán rájöttem, hogy alaptalan volt emiatt szoronganom. Nem mondom, hogy tökéletes volt ez a könyv, egyszer faltam a sorokat, máskor pedig a legszívesebben abbahagytam volna... A hibáival együtt nézve nem volt ez olyan rossz, valami ilyesmire számítottam.

Diana Gabaldon írónőről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy nem alapos. Mindennek pontosan utánajárt, azért is volt élvezhető a regény, mert nem voltak benne megtévesztő, hamis adatok. A boszorkány üldözésektől kezdve, a klánokig minden meg volt említve. Néha kicsit fárasztóak voltak számomra a nem túl fontos párbeszédek hosszúságai, és talán az utazós részekből is lehetett volna kicsit kevesebb. 

Claire egy erős nő volt, aki nem esett kétségbe semmilyen helyzetben. Talán a háborús tapasztalatai tették, mindenesetre jó volt végre egy olyan főhősnőről olvasni, aki nem rezzen össze minden pillanatban, és nem siránkozik, ha a dolgok rosszra fordulnak. A kitartása és szeretete is említésre méltó, bármit megtenne, hogy megvédje Jamie-t, és segítsen az embereken. Jamie karakterébe legelőször beleszerettem, de aztán eléggé elbizonytalanodtam. Néha előtérbe helyezte az 'állatias' oldalát, ami akkor eléggé népszerű volt a skótoknál... Nyílván az írónő ezzel is csak a hitelességre törekedett, de engem kicsit zavart ez a viselkedésfajta. A könyv közepén volt csak kritikus a helyzet, az elején és a végén szerencsére minden visszatért a normális kerékvágásba. De azt nála is kiemelném, hogy képes lett volna az életét is feláldoznia Claire-ért, tiszta szívéből szerette őt.
Kedvenc szereplőim közé tartozott még Geillis, aki jó barátnője volt Claire-nek. Nagy csavar van vele kapcsolatosan a történetben, teljesen megdöbbentem, amikor kiderült a 'nagy igazság'.

A környezet, a helyszínek mind a szívemhez nőttek, egyszer szívesen elbarangolnék én is ilyen gyönyörű tájakon. A sorozatba csak belepillantottam, de érdemes azt is nézni, mivel ott még szebben tárul a szemünk elé a végtelen skót felföld. A színészek is jó munkát végeznek, és nagyon örülök, mivel nem sok mindent változtattak meg a cselekmény szempontjából (legalábbis addig, ameddig én néztem). Az érzéseimet olvasás közben egy hullámvasúthoz hasonlítanám.
Kíváncsi vagyok a második részre is, de szerintem várok egy kicsit, hogy leülepedjen ez a sok információ, és esemény.
A borító: 100%
A cselekmény: 70% (-30%, mert a részletezést kicsit soknak találtam)
A szereplők: 80% (-20% Jamie 'állatias' viselkedése miatt)
A szókincs: 100%
Összesen: 87.5%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

h3.post-title, .comments h4 { text-align:center; text-transform:normal; })