Grace nem tud élni egy sárga szemű farkas borzongató közelsége nélkül. Sam két életet él: a nyárban és a télben… Aztán Grace találkozik egy sárga szemű fiúval, aki olyan ismerős, hogy eláll a lélegzete. Az ő farkasa! Csak ő lehet! De a tél itt van a nyakukon… Hagyd, hogy Maggie elbűvöljön a meséjével! Szeretni fogod.

Vannak olyan történetek, amiket nehéz szavakkal kifejezni, ez a könyv egy tökéletes példa volt erre. Maggie Stiefvater inkább az érzelmekkel, hangulatokkal, szavak összecsengésével játszott, ami engem teljesen elvarázsolt. Grace helyzetét, és a tél keserédes hangulatát is minden porcikámmal átéreztem. Hagytam magam sodródni a sorok áramlatával, az írónő született történetmesélő. Mikor az első oldalakat olvastam, akkor kicsit megijedtem, hogy egy újabb Twilight utánzattal van dolgom, de szerencsére ez a bajsejtelem hamar eltűnt a fejemből. Több éve kerülgetett engem ez a könyv, most végre elérkezett a tökéletes pillanat, amikor egy ilyen stílusú regényhez volt kedvem, ráadásul még a könyvtárban is bent volt.

Grace karaktere meglepett, nem számítottam arra, hogy ilyen erős, és bátor lesz az egész történetben. Egy esetlen szereplőnek hittem, jól meglepődtem, amikor kiderült, hogy teljesen félreismertem őt! Sam, a vérfarkas is szimpatikus volt, más volt, mint a társai. Nyitott volt az 'emberi élet' felé, igyekezett annyi tudást összegyűjteni, amennyit csak bírt. A legnagyobb karakterfejlődésen Isabel esett át, aki teljesen megváltozott az utolsó fejezetekre. Szőke szépségkirálynőből egy kedves, és őszinte barát lett, aki kitartott Grace mellett minden bajban. Remélem, hogy a második részben is sokat fog szerepelni, nagyon megkedveltem őt.

Hogy mi teszi ilyen ismertté és kedveltté ezt a sorozatot? Legfőképpen az egyedisége. Jó, most biztos azt mondjátok, hogy vérfarkasos könyvekből annyi van, hogy minden emberre a Földön minimum két példány jutna... Higgyétek el, itt most teljesen más a helyzet. Maggie Stiefvater olyan jól kigondolta ezt a farkasos sztorit, hogy nem egyszer esett le az állam meglepetésemben. Mivel a fülszöveg nem árul el sok mindent, én sem szeretném "lespoilerezni" a cselekményt, annyit viszont mondhatok, hogy figyeljétek meg alaposan a fejezetek elején a hőmérsékleteket. A történet háromnegyedéig szinte semmi sem történik; a karakterek személyiségét láthattuk kibontakozni, az írónő amolyan 'előkészítésre' vette a figurát. Kicsit megijedtem, hogy így is fog befejeződni a könyv, de szerencsére kellemesen csalódtam, hiszen álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen fordulatokkal találom szembe magamat.

Sokan furcsállják Grace vonzódását a farkasokhoz, de én teljesen meg tudom érteni. A lány apukáját és anyukáját nem nagyon lehetne nevezni az év szülője díjra, alig foglalkoznak a gyerekükkel. Grace-nek muszáj volt valakit keresnie, akihez kötődhet, így alakult ki a különös kapcsolat közte, és a farkas között.
Az írónő azzal tette még élvezetesebbé a történethez, hogy a jelenetekhez kapcsolódó verseket szúrt be egy-egy párbeszéd közé. Szerettem ezeket olvasni, Sam mindig verseket idézett Grace-nek.
Összességében ez egy nagyon élvezetes olvasmány volt, aki eddig nem mert belevágni, csakúgy, mint én, az felejtse el az aggodalmait, és lépjen a tettek mezejére!