Oldalak

2016. július 16., szombat

Lois Lowry: Az emlékek őre + Filmadaptáció kritikája

A 12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát… Az ifjúsági regény sajátos hangulata, cselekményének feszültsége a gyermek és felnőtt olvasót egyaránt fogva tartja. Az emlékek őre kivételes lehetőséget kínál a továbbgondolásra, arra, hogy szülők és gyerekek, tanárok és tanítványok elbeszélgessenek az élet nagy kérdéseiről.

Hallottatok már olyat, hogy egy író a disztópikus és utópikus elemeket ötvözi? Hát igen, eddig még én sem. Most viszont megtapasztaltam a saját bőrömön, milyen is egy ilyen történetet olvasni. Egyszerűen hátborzongató érzés. Lois Lowry egy tökéletes és hibátlan társadalom képét mutatta be, ahol nem volt szenvedés, irigység, rosszindulat... Ha nem olvasnánk el a könyvet, akár még azt is kívánhatnánk, hogy mi is egy ilyen világban éljünk. Mivel én már megismerkedtem a könyvvel, mondanék egy nagyon fontos dolgot: minden közösségnek megvan a maga féltve őrzött titka.
A regény Jonas szemszögét mutatja be, aki még a könyv elején a ceremónián esik át. Nem egy szokványos munkát kap, Ő lesz az emlékek őrzője. Talán ez a legritkább foglalkozás, és csak nagy ritkán választanak ki rá jelölteket. Egyébként ezt a ceremóniát viszontláthatjuk egy másik híres trilógiában, ahol a szereplők szintén egy ilyen nagy horderejű eseményen vesznek részt (Beavatott trilógia). Nem szeretnék ujjal mutogatni semelyik disztópiára, viszont én úgy láttam, hogy elég sok elemet "elcsentek" ebből a sorozatból.

A cselekmény nagyon jól van felépítve, az író csak kis dózisokban adagolja az információkat, nem pedig egyszerre zúdít ránk mindent. Jonas is csak apránként érti meg a munkája lényegét, ez nagyon jól elővezeti a történéseket, érezni lehet, ahogy egyre jobban fokozódik a feszültség, ahogyan a fiú átlátja a tökéletes környezetének a romlottságát.
Lois Lowry a társadalmat logikusan felépítette, talán azért is volt olyan félelmetes olvasni a történetet, mert úgy éreztem, hogy évekkel később ez simán velünk is megtörténhetne. A kedvenc jeleneteim azok voltak, amikor a szülők megszidták a gyerekeiket, mert nem precízen fogalmaztak... Ez számomra annyira nevetséges volt, hogy minden egyes résznél nevettem magamban, hiszen már azt is megszabták, hogy milyen szavakat használjanak, illetve mikről nem szabad beszélniük.

Nem volt egy túlbonyolított, nyakatekert fordulat a cselekményben, mégis pont beleillett a történetbe. A könyv maga sem volt több száz oldalas, de pont így volt "teljes" a mondanivalója szempontjából. Tökéletes példa volt ez az olvasmány arra, hogy milyen szinten képesek a vezetők átmosni az emberek agyát. Senkinek nem volt önálló gondolata, nem választhattak munkát, és nem beszélhettek bizonyos dolgokról... Összefoglalva jó kis sorozatindító volt, szerintem a többi részre is hamarosan majd sor kerül.


A borító: 85% (-15% a filmes borító miatt, a levont százalékot a filmes értékelésnél majd megmagyarázom.)
A cselekmény: 100%
A szereplők: 100%
A szókincs: 100%
Összesen: 96.25%


Mivel nagyon tetszett a könyv, úgy döntöttem, hogy sort kerítek a filmre is. Ahogy számítottam rá, kicsit felpörgették a cselekményt, és egy romantikus szálat is helyeztek el benne. Emiatt kicsit csalódott voltam, mert nem hiszem, hogy egy filmet csak így lehet jól eladni... A filmes borító is így jött, viszont aki olvasta a regényt, az tudja, hogy a történethez nincsen sok köze. Hogyan lehet még növelni a nézettséget? Vagy híres és nevezetes színészekkel, vagy "sztárvendégekkel". Jelen esetben az utóbbiról beszélhetünk, hiszen Taylor Swift, az énekesnő akiért milliók rajonganak, szerepet kapott a filmben. Nem volt sok jelenete, éppenhogy csak mutatták, de azalatt a pár perc alatt mindenkiben tudatosult az, hogy ki is Ő valójában.
A színészek szerintem rendben voltak, kinézetre és kisugárzásra teljesen stimmeltek a könyvbeli karakterekhez. Asher, Jonas legjobb barátja itt megkapta a"rossz" szerepet, holott a regényben egyáltalán nem volt a jelenlétének nagyobb jelentősége, ahogy Fionának sem. 

Pozitívum amit kiemelnék, az a látványvilág. A film fantasztikusan kezdődik, feketén-fehéren. Ahogy Jonas egyre több emléket tapasztal meg, a színek is megjelennek. Először csak egy-egy látszódik, de aztán már az egész kép "kitisztul", így aki nem szereti a régi típusú filmeket, annak nem kell sokat várnia.
A történetben leírt jövőbeli világ is kivetnivaló nélkül megvalósult, a város letisztultsága és egyszerű, de modernsége nagyszerűen közvetíti azt a különös, borzongató hangulatot.

A könyv és a film is nagyon tetszett, de mégsem tudnám őket egy kalap alá venni. A regény egyszerűen fantasztikus volt, komoly mondanivalóval rendelkezett, először azzal lenne érdemes megismerkedni. Ugyanakkor a film is említésre méltó, de kicsit felturbózták romantikával, izgalommal, és egy kis drámával.
Érdemes mindkettővel megismerkedni, szerintem folytatni fogom a könyvsorozatot, hiszen még 3 nagyszerű rész vár elolvasásra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

h3.post-title, .comments h4 { text-align:center; text-transform:normal; })