Oldalak

2016. július 1., péntek

Kivárosi misztikum § Laura Ruby: Bone Gap

Mindenki tudja, hogy BONE GAP tele van különös nyílásokkal – hasadékokkal, melyekbe könnyedén beletévedhetünk, melyeken átcsusszanhatunk, hogy aztán örökre eltűnjünk. Így amikor a fiatal és gyönyörű Rozának nyoma veszik, Bone Gap lakói egy cseppet sem lepődnek meg. Elvégre nem ez az első alkalom, amikor valaki köddé válik, és Finn és Sean O'Sullivan magára marad. Mindössze néhány év telt el azóta, hogy az anyjuk Oregonba költözött egy új fickóhoz, egy új élethez. Az emberek azt mondogatják, így megy ez. Kit is lehetne hibáztatni? Finn azonban tudja, hogy Rozával nem ez történt. Tudja, hogy elrabolták, elragadta a kukoricamezőkről egy veszélyes férfi, akinek az arcára nem emlékszik. Ám a kutatás nem járt eredménnyel, és már senki nem hisz neki. Még Sean sem, akinek bárki másnál nyomósabb oka lenne megtalálni a lányt, és minden oka megvan az öccsét hibáztatni, amiért hagyta elmenni. A Bone Gap története Rozáról, egy gyönyörű lányról szól, akit egy titokzatos férfi elrabol egy csendes, közép-nyugat amerikai kisvárosból. Finn az egyetlen szemtanú, aki képtelen megbocsátani magának, hogy nem tudta azonosítani az emberrablót. Miközben megismerkedhetünk szomorú múltjukkal, rémisztő jelenükkel és bizonytalan jövőjükkel. Laury Ruby szívszaggató mesét sző szerelemről és veszteségről, varázslatról és misztikumról, bűntudatról és megbocsátásról – egy történetet arról, hogy az arc, melyet a világ lát, soha nem minket mutat.
Régóta várok már arra, hogy kezemben tarthassam ezt a könyvet, szerencsére viszonylag hamar be tudtam szerezni. Sikerült pont a nyár kezdetére, suli végére időzítenem, a történet júniustól augusztusig mutatja be a cselekményt. Szeretem a kisvárosokat, mindig is titokzatosnak, és sejtelmesnek találtam őket. Bár az ilyen helyeken élő emberek legtöbbször felnőtt korukra elköltöznek, vagy legalábbis mindenkinek azt hangoztatják, hogy milyen unalmas az élet. Én sem élném le a kisvárosokban az életem nagyobb részét, de ha mondjuk elegem lenne az emberekből, vagy pedig egy csendes kikapcsolódásra vágynék, akkor tökéletes választás lenne. Az írónő Bone Gap-nek az árnyoldalait emelte ki, nem a pozitív dolgokra fókuszált. Mindenki mindenkiről tud pletykákat, amiknek a fele sem igaz, ítélkezek egymás fölött, ismerik még a legapróbb hibákat is...


A hangulata misztikus volt, szinte érezni lehetett olvasás közben, ahogyan áramlik a varázslat a sorokból. A "beszélő" kukoricák, a vidéki házak, végtelen szántóföldek... Olyan helyszínek, ahol csodák történnek. A hangulatát Sarah Addison Allen könyveihez, és Neil Gaiman Coraline c. regényéhez hasonlítanám, úgy érzed, hogy veled is megtörténhetnének ezek a cselekmények.
A szereplőkkel nem volt semmi bajom, mind a körülményekhez megfelelően viselkedtek. A legjobban Priscilla, illetve Petey nőtt a szívemhez. Különös kapcsolatban állt a méhekkel, emiatt is kedveltem, nemcsak a gondolatai és világképe miatt. Erősnek mutatta magát kívülről, de ahogy minden embernek, neki is voltak érzelmei.
Finnt nagyon tiszteltem, mivel nem adta fel Roza keresését, és nem törődött bele a lány elvesztésébe. Mindent megtett volna a szeretteiért, a végsőkig küzdött.

Laura Ruby a történet közepén egy nagy csavarral rukkolt elő, amin nagyon meglepődtem. Ezzel a jelenettel minden értelmet nyert, és új 'köntösben' láttatta az eseményeket. Ami még megdöbbentett, az a végkifejlet volt, amikor elérkeztünk a tetőponthoz. Nem ilyenre számítottam, azt hittem reális magyarázat lesz a történtekre, ezért furcsának találtam, amikor a misztikum szépen, lassan becsúszott a cselekménybe. Ez viszont csak az én figyelmetlenségemnek tudható be, mivel nem olvastam el alaposan a fülszöveget.
Izgalmas regény volt ez, egy kellemes nyári napon a strandon, vagy a kertben tökéletes kikapcsolódást nyújt. Visszagondolva jól döntöttem, hogy megrendeltem, sajnáltam volna, ha nem olvasom el.
A borító: 100%
A cselekmény: 80% (-20% mert néha nem pörgött annyira a történet)
A karakterek: 100%
A szókincs: 100%
Összesen: 95%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

h3.post-title, .comments h4 { text-align:center; text-transform:normal; })