A tél hívó szava § Maggie Stiefvater: Linger - Várunk (Mercy Falls farkasai 2.)
január 31, 2017
A szemük, emberi szem farkaskoponyában, a vízre emlékeztet: mint a víz tiszta kéksége, úgy tükrözi a tavaszi eget, az esőben habzó patak barnáját, a nyári tó zöldjét, amikor az algák virágozni kezdenek, a hótól elfojtott folyó szürkéjét. Akkoriban csak Sam sárga szeme figyelt engem az esőáztatta nyírfák közül, de most az egész falka tekintetének súlya rám nehezedik. A tudott dolgok súlya, a kimondatlanoké.
Figyelem! Mivel ez a második része egy sorozatnak, lehetséges, hogy az első részre nézve spoilereket tartalmaz a bejegyzés.
Grace és Sam kívánsága végre teljesült, örökre együtt maradhatnak, nem kell többé attól félniük, hogy a fiú átváltozik farkassá. Minden tökéletesen alakul kettejük között, Grace még egy új barátra is talál, Isabelre. Nagyon örültem, hogy végre az előbb említett karakter több szerepett kapott a történetben, mint az előző részben, talán őt mondanám a kedvenc szereplőmnek. Ami a szívén, az a száján, viszont a hideg viselkedése mögött néha felfedezhető a szeretetéből adódó gondoskodása, aggódása.
Egy új szereplő is megjelenik a láthatáron, mégpedig Cole, a híres rocksztár, aki a legfiatalabb farkasok között van. Iszonyúan idegesítő volt az egész könyvben, a magatartásától, gondolataitól, cselekedeteitől néha falhoz vágtam volna a regényt... Ő ment át a legnagyobb jellemfejlődésen, és csak az utolsó oldalon tudtam neki elnézni a múltban elkövetett dolgait.↓↓↓
Talán Grace ültette el benne a változás csíráját a szerény, ámde annál nagyobb fegyelmet, és bölcsességet sugárzó szavaival. Sammel viszont nem nagyon tudok mit kezdeni, semmi baj nem volt vele a végkifejletig. Egy olyan dolgot cselekedett, ami számomra teljesen logikátlannak tűnt, biztos nagy szerepet kap még ez a döntése a következő részben.
Sokan mondják, hogy a trilógia második és harmadik része az első részhez képest borzasztó... Nem vettem észre eget rengető különbséget, talán csak kicsit vontatottabb volt az eleje, mint a Borzongásnak. Még mindig tapasztalni lehetett azt a különleges téli hangulatot, ami most is magával ragadott. Egyébként így belegondolva annyira jellemző rám, hogy a nagy nyári hőségekben nem olvasok nyári regényeket, ellenben a hideg napokon játszódó történetek mindig előtérbe kerülnek ezekben az időszakokban.
Elég nehéz erről a részről hosszabb bejegyzést írnom, mert tulajdonképpen csak az utolsó pár fejezetben volt említésre méltó dolog, viszont azt nem szeretném lespoilerezni. Ez a kötet egyértelműen nem lett a kedvencem, amennyire jól indult az elején, annyira alábbhagyott az érdeklődésem, lelkesedésem a végefelé. Remélem, hogy a trilógia befejező részében most már mindenre fény fog derülni, és nem halogatja az írónő tovább a magyarázatokat, illetve a cselekmény legjavát.
Egy új szereplő is megjelenik a láthatáron, mégpedig Cole, a híres rocksztár, aki a legfiatalabb farkasok között van. Iszonyúan idegesítő volt az egész könyvben, a magatartásától, gondolataitól, cselekedeteitől néha falhoz vágtam volna a regényt... Ő ment át a legnagyobb jellemfejlődésen, és csak az utolsó oldalon tudtam neki elnézni a múltban elkövetett dolgait.↓↓↓
Talán Grace ültette el benne a változás csíráját a szerény, ámde annál nagyobb fegyelmet, és bölcsességet sugárzó szavaival. Sammel viszont nem nagyon tudok mit kezdeni, semmi baj nem volt vele a végkifejletig. Egy olyan dolgot cselekedett, ami számomra teljesen logikátlannak tűnt, biztos nagy szerepet kap még ez a döntése a következő részben.
Sokan mondják, hogy a trilógia második és harmadik része az első részhez képest borzasztó... Nem vettem észre eget rengető különbséget, talán csak kicsit vontatottabb volt az eleje, mint a Borzongásnak. Még mindig tapasztalni lehetett azt a különleges téli hangulatot, ami most is magával ragadott. Egyébként így belegondolva annyira jellemző rám, hogy a nagy nyári hőségekben nem olvasok nyári regényeket, ellenben a hideg napokon játszódó történetek mindig előtérbe kerülnek ezekben az időszakokban.Elég nehéz erről a részről hosszabb bejegyzést írnom, mert tulajdonképpen csak az utolsó pár fejezetben volt említésre méltó dolog, viszont azt nem szeretném lespoilerezni. Ez a kötet egyértelműen nem lett a kedvencem, amennyire jól indult az elején, annyira alábbhagyott az érdeklődésem, lelkesedésem a végefelé. Remélem, hogy a trilógia befejező részében most már mindenre fény fog derülni, és nem halogatja az írónő tovább a magyarázatokat, illetve a cselekmény legjavát.
A borító: 100%
A cselekmény: 75% (-25% mert unalmas részekből nem volt hiány)
A szereplők: 80% (-20% az elején Cole, a végén pedig Sam miatt)
A szókincs: 100%
Összesen: 88.75%
.png)
2 megjegyzés
Érdekes, hogy az első részt én is 3x olvastam már (ebből egyszer angolul), de a második, harmadik részt azóta se olvastam újra. Most viszont kedvet adtál hozzá :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy sikerült kedvet varázsolnom neked, én is a napokban fejeztem be az utolsó részt. ((:
VálaszTörlés