Nem szeretem a bejegyzéseimet egyből negatívan indítani, mert egyrészt az az egész szöveg hangulatára rányomja a bélyegét, másrészt Ti is biztosan szívesebben olvastok olyan írásokat, amelyek vidám kicsengésűek. Éppen ezért rendhagyó, hogy egyből az első sorokban megemlítek egy nem túl örömteljes dolgot: már alig vártam, hogy túl legyek ezen a poszton, és lezárhassam a nyári időszakot... Senki ne aggódjon, nem a nyafogásom lesz a továbbiak középpontjában, majd meglátjátok, hogy sok jó esemény történt velem az elmúlt három hónapban, ezeket semmi kincsért sem felejteném el. De az az igazság, hogy a szuper történések mellett életem eddigi legnehezebb időszakán vagyok túl, amit kár is lenne tagadnom, hiszen biztosan nektek is feltűnt, hogy a blogos felületeim nem élik éppen virágzásukat, a magánéletemről pedig nem is regélek...
Készen állok arra, hogy az ősz kezdetével én is visszanyerjem régi lelkesedésemet, hogy rendezhessem dolgaimat, megismerjem a fájdalmak árán kialakult, erősebb énemet, de ami a legfontosabb: tiszta lappal kezdhessek egy teljesen új életet, és köszöntsem az azzal járó gyönyörű pillanatokat, kihívásokat. ↓↓