Az idei tavasz egyáltalán nem volt unalmas, rengeteg minden történt velem, egyaránt személyes, és blogos dolgok terén. Sok programon részt vettem, utazgattunk, ünnepeltünk... Szerencsére könyvek terén sem maradtam alul, ugyanis itt volt a Könyvfesztivál, amelyre mindig jó előre készülök. Idén egy különleges projekt is be volt tervezve, ugyanis lehetőséget kaptam, hogy készítsek egy interjút Spirit Bliss írónővel az eseményen. Mindketten nagyon élveztük a beszélgetést, egy igen hosszú, ámde annál tartalmasabb, és érdekesebb információkat tartalmazó bejegyzés született a munkánkból. Ha szeretnétek elolvasni, akkor itt tehetitek meg. Egyébként magáról az eseményről is készült egy élménybeszámolós bejegyzés, amelyet egy nyereményjátékkal kötöttem össze (azt is megnézhetitek ide kattintva). ↓↓
Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket.
Pont olyan volt, amilyenre számítottam: rózsaszín, könnyed és relaxáló. Én tényleg úgy kezdtem neki a történetnek, hogy nem vártam tőle semmilyen mélyenszántó mondanivalót, tisztában voltam vele, hogy ez egy tipikus töltelékkönyv, melyet a fiatalabb, romantikakedvelő könyvmolyok előszeretettel forgatnak a kezükben. Viszont a klisék ellenére le merem szögezni, hogy nagyszerűen bemutatta Párizs látványosságait, illetve a városra jellemző hangulatot, melyet egyszer én is szívesen megtapasztalnék. Talán a regényt ez teszi annyira híressé, képes minket kiszakítani a valóságból, legyünk akár otthon a kényelmes fotelunkban, akár egy mozgalmas osztálykiránduláson. Esetemben rám az utóbbi helyzet volt jellemző, és annak ellenére, hogy ilyen eseményeken minden percben talpon vagyunk, mégis sikerült befejeznem a könyvet. ↓↓
Találkoztam a világhíres Philip Zimbardo professzorral | Élménybeszámoló 2017
életrajz május 24, 2017
Aki figyelmesen követi a blogot és annak történéseit, az biztosan leszűrte az írásaimból, hogy nagyon érdekel a pszichológia minden titka, a későbbiekben is ezt szeretném tanulni, illetve ezzel a témával kapcsolatban elhelyezkedni a nagybetűs életben. Gondolhatjátok, milyen izgalommal töltött el, mikor megláttam, hogy a professzor Magyarországra látogat, és van lehetőségünk részt venni a könyvbemutatójával egybekötött előadásán! Szóval egyből foglaltam is jegyet, ráadásul külön öröm volt számomra, hogy erre a programra nem egyedül látogattam el, hanem két barátnőmmel, akiket szintén elvarázsol ez a tudományág.
Honnan is lehet ismerős számunkra a Zimbardo név? Biztosan mindannyian hallottatok már a híres és nevezetes stanfordi börtönkísérletről. A professzor 1971-ben végezte el ezt a tanulmányt a Stanford Egyetemen 24 egészséges, illetve lelkileg erős fiatal részvételével. A jelentkezőket sorsolva beosztották börtönőr / rab szerepre, amelyet két hétig kellett volna eljátszaniuk. Az egyetemet átrendezték, zárkákat, illetve irodákat hoztak létre, ahol értelemszerűen a fiatalok tartózkodtak a kísérlet alatt a beosztott szerepükben. Mint az előadáson megtudtam, próbálták úgy kialakítani a terepet, hogy a raboknak és őröknek az időérzékük elvesszen: az ablakokat besötétítették, az órákat is levették. ↓↓
Az az igazság, hogy nemcsak Ti, mint a blog olvasói szeretitek ezt a rovatot, hanem én is rajongok ilyen típusú bejegyzéseket böngészni! Szóval azt gondoltam, hogy miért is ne hozhatnék egy ilyen posztot, hiszen legutoljára ősszel olvashattatok könyvborítókról... Ráadásul ismét „ikrekkel” foglalkozunk, remélem, tetszeni fog nektek ez a válogatás is! A bejegyzés alján megtaláljátok azokat a borítókat, melyek a legnagyobb meglepetést okozták számomra... Nem az a célom, hogy elvegyem bárkinek is a kedvét ezeknek a könyveknek az olvasásától. Annak ellenére, hogy a külsejük azonosak, még jó, izgalmas sztorik, és lehet, hogy teljesen más hangvételű, típusú történetet mondanak el a külső hasonlóságuk ellenére. Csupán a szórakozás céljából íródnak ezek a bejegyzések.
Mindig is különlegesnek találtam ezt a magyar Jamie McGuire borítót, valahogy olyan varázslatosnak, és egyben mégis kicsit disztópikusnak tűnik. Nem is gondoltam volna, hogy megjelent egy másik történet ugyanezzel a külsővel... Ez a helyzet viszont nem annyira vészes, mivel a jobb oldali képen szereplő könyvet ha jól tudom, még nem adták ki angolul, így nem kell félniük az amerikai/brit nyelvű McGuire-fanoknak, hogy véletlenül más író regényét vennék meg az Édes semmiség helyett.
A zombiháború kis híján elpusztította az emberiséget. Az ENSZ háborús vizsgálóbizottságának munkatárasaként Max Brooks találkozott a győzelem kulcsfiguráival. A világszervezet hivatalos jelentésébe végül csak statisztikai adatok kerülhettek, Brooks azonban úgy döntött, hogy a túlélők elé tárja mindazt, ami a jelentésből kimaradt. Az interjúkötetből megismerhetjük Kuang Csingsu doktort, aki megvizsgálja a nulladik beteget, és találkozhatunk Paul Redekerrel, az Oránia-terv atyjával is. A zombiháború veteránjai, az apokalipszis haszonélvezői és elszenvedői is nyilatkoznak a kilátástalannak tűnő harcról, a kormányok ballépéseiről, az emberi gyávaságról, ostobaságról és a derengő fényről az alagút végén. E személyes hangvételű beszélgetések hű képet festenek a járvány borzalmas történetéről, pontosan dokumentálják a társadalmi és politikai változásokat, mégis megmarad bennük a legfontosabb: az emberi tényező. Brooks természetesen tisztában van vele, hogy a leírtak talán túlságosan felkavarják az olvasóit, de vállalja a kockázatot, mert úgy véli, nem rejtőzhetünk zsibbasztó statisztikák mögé. Mindenkinek tudnia kell, milyen volt valójában a zombiháború.↓↓
A páratlan szépségű toszkán városban, Sienában a lóverseny, a Palio fontos része a kultúrának. Egy gyönyörű fiatal nő, Pia Tolomei jegyese is indul ezen a versenyen, és a menyasszony azért imádkozik, hogy a férfi veszítsen. Pia apja érdekházasságba kényszeríti lányát, hogy politikai szövetségeseinek eleget tegyen, akik a város irányítását akarják bármi áron megszerezni. Azonban a makacs és kivételes szépségű Pia beleszeret egy másik lovasba, Riccardo Bruniba. A Palio nem egyszerűen csak egy verseny a városok vezető kerületei között, hanem inkább halálos rivalizálás a szépség, a pompa és a maszkok mögött. A várost vezető Violante Beatrix de' Medici hercegnő és Pia Tolomei a Palio után önkéntelenül szövetségesekké válnak, s a sorsuk örökre összefonódik. A történetben keveredik a romantika és a politikai intrika, s betekintést nyerhetünk a Mediciek furcsa világába és szemtanúi lehetünk annak, hogy néhány erős akaratú jó szándékú ember, hogyan tudja megváltoztatni a tragikus következményekkel járó eseményeket. ↓↓
Mini könyvértékelések § Lost Lake - Varázslat tava, Értelem és érzelem, Alice Csodaországban
múlt május 07, 2017
Biztos vagyok benne, hogy egy könyves blogger életében legalább egyszer előfordult már olyan, egyszerűen képtelen egy épkézláb bejegyzést írni valamelyik regényről, mert sehogy sem találja a megfelelő szavakat a történetre, vagy csak rövid lenne a bejegyzés, amelyet pár mondattal mégsem lehet publikálni. Erre a legjobb megoldás az, ha összegyűjtünk pár ilyen olvasmányt, majd pedig mini-értékelésüket egy posztban tesszük közzé. Nekem ez az első ilyen próbálkozásom, remélem, hogy tetszeni fognak a választott könyvek, illetve ezek a rövid értékelések is meghozzák majd a kedveteket az alábbi történetek elolvasásához! ↓↓
Pax és Peter azóta elválaszthatatlanok, hogy a fiú magához vette az elárvult kisrókát. Ám egy nap megtörténik az elképzelhetetlen: Peter apja bevonul a hadseregbe, és rákényszeríti a fiát, hogy szabadon eressze Paxot. Nagyapjánál, otthonától háromszáz mérföldnyire Peter rádöbben, hogy az ő helye nem ott van – hanem Pax mellett. Az egyre közeledő frontra fittyet hányva felkerekedik, hogy újra együtt lehessen barátjával. Hajtja a szeretet, a ragaszkodás és a keserűség. Eközben Pax, míg kitartóan várja, hogy kis gazdája visszatérjen, maga is kalandokba keveredik, és felfedezi a világot. Szívbe markoló története barátságról, hűségről és arról, hogyan találjuk meg helyünket a világban.