Én nem kértem ezt. Nem akartam hős lenni. De amikor az egész életedet – veled együtt – elsöpri egy tornádó, nincs más választásod, mint menni, amerre visz, nem igaz? Persze hogy olvastam a könyveket. Láttam a filmeket. Ismerem a dalt a szivárványról és a boldogság kék kismadarairól. De azt sosem hittem volna, hogy Ózfölde ilyen. Az a hely, ahol a jó boszorkányban nem lehet megbízni, a gonosz boszorkányokról kiderülhet, hogy ők a jók és a szárnyas majmokat kivégezhetik lázadásért. A sárga téglás út még megvan – de már az sem a régi. Mi történt itt? Dorothy történt. Azt mondják, sikerült visszatérnie Ózföldére. Magához ragadta a hatalmat és a hatalom a fejébe szállt. És már senki nincs biztonságban. Amy Gumm vagyok – egy másik lány Kansasből. Beléptem a Gonoszok Forradalmi Rendjébe. Kiképeztek a harcra. És küldetésem van: eltávolítani a Bádog Favágó szívét. Ellopni a Madárijesztő agyát. Elvenni az Oroszlán bátorságát. Dorothynak pedig meg kell halnia.
Az átdolgozott történetektől mindig is tartottam egy kicsit. Nekem az a benyomásom, hogy az emberek azért nyúlnak "kult-könyvekhez", mert nem szeretnének egy újabb világot megalkotni (amit elismerek, nem kis munka), vagy csak nincs jobb ötletük, és így fel tudják kelteni az olvasóközönség figyelmét. Sajnos ez a sejtésem beigazolódott ennél a regénynél is, engem nem nagyon tudott lekötni az új kansasi lány, Amy Gumm esete. Az alapötlet nem lett volna olyan rossz, a kivitelezést tartottam satnyának.
.png)
