Hogyan mentheti meg a futás az életünket? § Bella Mackie: Fuss tovább!
pszichológia december 26, 2019
Bella Mackie a válását követően valódi mélypontra jutott, és a válságos élethelyzet közepén szembe kellett néznie a bénító erejű szorongásos depresszióval is. Eleinte ahhoz is alig volt ereje, hogy felkeljen a díványról; ám egy nap olyasmire szánta el magát, amiről sosem gondolta volna, hogy önerejéből valaha is megteszi. Felvette az edzőcipőjét, és kiment futni. Az első kísérlet elég rövidre sikeredett, de legnagyobb meglepetésére másnap is odakint találta magát. Eleinte ösztönösen, majd egyre tudatosabban a napi sporttevékenységgel kezdte gyógyítani sérült lelkét és szellemét. A Fuss tovább! kendőzetlenül őszinte és szellemes memoár a gyógyulás felé vezető útról, amely betekintést nyújt abba is, milyen együtt élni a mentális betegséggel, illetve felvenni vele a harcot. A szerző orvosok, pszichológusok, sportemberek és barátok segítségével gyűjtötte össze azokat az inspiráló történeteket, kutatási eredményeket és ötleteket, amelyek őt magát is rávezették a felismerésre: olykor a testmozgás a legjobb orvosság. A kedves, mozgalmas és motiváló erejű könyv arra bátorítja olvasóját, hogy „fusson tovább", át a problémákon, és a mozgás segítségével terelje helyes mederbe az életét. ↓↓
Hamarosan eldől Középfölde sorsa: a gonosz ereje egyre nő, mert szövetséget kötött a két torony: Barad-dúr, Szauron, a sötét úr vára és Vasudvard, mely Szarumán, az áruló mágus erődje. Frodó, a Gyűrűhordozó és hű barátja, Samu Mordor földje felé tart, hogy a tűzbe hajítsa terhét, ám egy újabb veszéllyel kell szembenézniük: felbukkan Gollam, aki visszaköveteli a kincset. Eközben a szövetség még élő tagjai a Kósza vezetésével újabb harcokba keverednek. Rohan lovasai mellett küzdenek és különös szövetségesekre lelnek: az entekre. Árnyék vetül a világra. A Sötét Úr hadseregei Gondor felé vonulnak. Kezdetét veszi a Gyűrűháború… ↓↓
Egy disztópia az elszigetelődésről § Sigrídur Hagalín Björnsdóttir: A sziget
apokalipszis szeptember 21, 2019
Emlékszel, hol voltál, amikor megtudtad? Az elmúlt évek egyik legérdekesebb izlandi regénye izgalmas, valószerű és borzongató történet az elképzelt jövőnkről. Az általunk ismert világ megszűnik létezni. Izland, az egyik legszervezettebb ország egyik napról a másikra elveszíti a kapcsolatot a külvilággal, és káosz lesz úrrá benne. Senki nem tudja, mi okozza a fennakadást, az állam, a jog és a társadalom építményei pedig repedezni kezdenek. A sziget a thriller, a politikai fikció és a disztópia remek kombinációja, ugyanakkor pontos kórkép is a modern világról. A szerző művével megdöbbentette Izlandot, és élénk vitát váltott ki az állam és a társadalom alapjainak fenntarthatóságáról. Sigrídur Hagalín Björnsdóttir újságíró, az Izlandi Televízió munkatársa. E könyvét az Izlandi Női Irodalmi Díjra is jelölték. ↓↓
Augusztusban egy érdekes és váratlan levél fogadott a virtuális postaládámban, amely arra invitált, hogy legyek én is hangoskönyvek felolvasója! Helle Maximiliam a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének munkatársa és a Bodor Tibor Kulturális Egyesület alelnöke. Olyan önkénteseket keres, akik szívesen segítenének hangoskönyvek gyártásában (tehát művek felolvasásában), amelyeket a vakok és gyengénlátók hallgatnának meg. Szerintem ez egy fantasztikus kezdeményezés, így nem is volt kérdés, hogy én is részt szeretnék venni ebben a projektben. Viszont azt gondolom, hogy ehhez minél többen csatlakoznunk kellene, el sem tudjuk képzelni, mekkora segítséget tudnánk nyújtani csupán egy felolvasással is. Így született meg az interjú ötlete, amelyben Maximiliant kérdezgettem a felolvasás menetéről, a projekt fontosságáról és kialakulásáról, és hogy miért hasznos az önkéntesek munkája. Olvassátok szeretettel az interjút, remélem, hogy minél többeteket sikerült inspirálnunk, és Ti is belevágtok majd ebbe a kalandba! ↓↓
A Visszatekintő bejegyzések mindig is a kedvenceim közé tartoztak, jó volt áttekinteni az elmúlt három hónap eseményeit. Így egy elég részletes képet kaphattam arról, mennyire voltam produktív, és persze átélhettem újra a számomra kedves, bloggal, vagy netán a személyes életemmel kapcsolatos emlékeket. Sajnos ez a rovat legutoljára 2018 őszén jelent meg, aminek nagyon egyszerű oka van: annyira zsúfoltak voltak a hónapjaim, hogy az érettségire való felkészülésen kívül nemhogy az írásra, de a kötelezőkön kívül az olvasásra sem maradt elég időm. Szerencsére minden fontos vizsgát és eredményhirdetést a hátam mögött tudhatok, felvettek az elsőnek beírt szakomra, úgyhogy már boldogan, szabadon és jóval több szabadidővel pötyögöm most e sorokat. A nyárról mindenképp szerettem volna egy összefoglalót készíteni, hiszen rengeteg mindenben volt részem, ezt szeretném most megosztani veletek. ↓↓
A kötelező olvasmányok igazi mumusok tudnak lenni, ha fáradt diákokról és napsütéses nyári szünetről van szó. Sok tanár megköveteli, hogy már nyáron átrágjuk magunkat a felírt könyveken, de valakinél elég az, ha csak a tanév során, egy bizonyos határidőre kerítjük sorra őket. Akár egy külön bejegyzést is lehetne arról írni, hogy vajon érdemes-e ezt a rendszert fenntartani, vagy nem jött-e el az idő arra, hogy ezt a listát felfrissítsük, illetve ha drasztikus szeretnék lenni, akkor eltöröljük? Úgy érzem, egy rövid és személyes válasz nélkül nem tehetném publikussá ezt a posztot. Szerintem hiba lenne eltörölni a kötelező olvasmányokat, hiszen rengeteg olyan művet kell elolvasnunk általuk, amelyek kihagyhatatlan elemei a műveltségnek, sőt, még az is lehetséges, hogy egy-egy felbukkanó regény igazán a szívünkhöz nő (volt már rá példa, higgyétek el). Ugyanakkor nem biztos, hogy jó ötlet már a gimnázium első napjaiban Odüsszeusszal és Íliásszal bombázni a gyanútlan diákokat, hiszen aki nem szeret olvasni, az biztosan nem ezek hatására fog változtatni véleményén...
Úgy gondolom érdemes fenntartanunk ezt a rendszert, de szükségünk van arra, hogy időről időre bővítsük a listát, vagy esetleg lecseréljünk bizonyos köteteket olyanokra, amelyek nemcsak jobban szólítják meg a tizenéveseket, de értéket és fontos tanulságokat is hordoznak magukkal.
Ezen a gondolaton felbuzdulva összegyűjtöttem pár olyan olvasmányt, amelyek szerintem ugyanolyan szilárdan ott állhatnának a klasszikus művek mellett egy iskolás / gimnazista tanmenetében. Ti mivel egészítenétek ki az ötleteimet? Mit gondoltok a kötelező olvasmányokról? ↓↓
A sziget dióhéjba zárt kozmosz, ahol a csillagok a hó alatt, a fűben szunnyadnak. A szigetet nem lehet elhagyni. Időről időre mégis mindig megpróbálja valaki… Ingrid Barroy egész családja – az állatok, a legelők, a remények és az álmok – egy sziget foglya. Apja arról álmodozik, hogy rakpartot épít, ahol majd kiköthetnek a hajók, de a világhoz való közeledésnek ára van. Ingrid anyjának más tervei vannak – még több gyerek egy még kisebb szigeten… A szigetlakók élete kemény: a szemétben turkálva vagy a víz fenekére leengedett hálóból szerzik mindennapi betevőjüket. Így amikor Ingrid elég idős hozzá, elküldik a szárazföldre, hogy egy gazdag családnál szolgáljon. Norvégia is éppen nagy változásokon megy keresztül: az Ingridet fogadó modern világ szeszélyes, és sokszor kegyetlen. Váratlanul tragédia történik, és Ingridnek vissza kell mennie, hogy megvédje azt az otthont, amiről azt hitte, már maga mögött hagyta. ↓↓
Behind the Blogging Scenes, avagy ismerjétek meg a blog íróját! + Nyereményjáték | Blogszülinap #2 | 2019
július 24, 2019
A blogszülinapi bejegyzéssorozat keretén belül mindenképp szerettem volna egy olyan posztot közzétenni, amely egy kicsit túlmutat a könyvek világán. Épp ezért kértelek meg titeket, hogy tegyetek fel instagramon kérdéseket velem és a blogírással kapcsolatban. Most ezekből a kérdésekből válogattam, illetve kiegészítettem még őket további érdekes pontokkal. Természetesen, ahogy az előző blogszületésnapi bejegyzésnél már tapasztalhattátok, itt is részt vehettek egy nyereményjátékban, ezt a poszt alján találjátok meg. Lássuk is a kérdéseket, válaszokat! ↓↓
Az elmúlt év sikerei, mérföldkövei, statisztikája + Nyereményjáték | Blogszülinap #1 | 2019
július 20, 2019
A nyári időszak számomra mindig a legkedvesebb blogolás szempontjából, hiszen júliusban tartjuk az oldal létrehozásának évfordulóját, születésnapját. Ahogy telnek szépen, sorban az évek, egyre hihetetlenebb érzés abba belegondolni, hogy milyen régóta koptatom már soraimmal a billentyűzetet. Azokat a pillanatokat is nagyon szeretem, amikor lehetőségem nyílik arra, hogy hangosan kimondhassam: „egy könyves blog írója vagyok”. Ezek a felemelő érzések, szituációk természetesen nem jöhetnének akkor létre, ha feladtam volna az oldal vezetését, de legfőképpen akkor nem, ha Ti nem támogatnátok utamon. Rengeteg pozitív megerősítést kapok tőletek, ami mindig megerősíti az önbizalomhiányos énemet, ráadásul a Varázstinta nélkül nem lehetnének számomra igen kedves barátaim sem...
Egy kis nyereményjátékkal, és természetesen „ünnepi” bejegyzésekkel szeretném nektek megköszönni az elmúlt négy évet, remélem, hogy a jövőben is sok ilyen posztot írhatok! A játékot az oldal alján találhatjátok meg, de először szeretnék nektek bemutatni egy-két érdekesebb statisztikai adatot, illetve elmesélni a mérföldköveket, amelyek az elmúlt egy év alatt a bloggal és velem történtek. ↓↓
Minden évben készítek egy olyan listát, amelyen a nyár alatt olvasandó könyvek szerepelnek. Ettől a hagyománytól nem idén szerettem volna megválni, és bár már javában kitört a vakáció, most jutottam oda, hogy összegezzem magamban az elkövetkezendő időszakra szánt terveimet. Szerintem ezek a könyves bakancslisták nemcsak azért hasznosak, mert inspirálnak arra, hogy minél többet olvassak, hanem azért is, mert esetleg Ti is tudtok belőle egy-két olvasmányötletet szerezni. Nem is szaporítom tovább a szót, lássuk azokat a köteteket, amelyeket az elkövetkezendő két hónapban mindenképp sorra szeretnék keríteni! ↓↓
A könyv, amely még saját alkotója felett is hatalommal bírt § Szabó Magda: Az őz
múlt június 29, 2019
Az őz gyilkosok és áldozatok regénye. Gyilkolt Józsi, a Három Huszár kocsmárosa, és gyilkolt Encsy Eszter, a történet hőse, a színésznő: ki-ki a maga eszközeivel. De a két gyilkos mögött ott lapul a harmadik is, a legveszedelmesebb: a kor, amelyben a színésznő született, amely iszonyatba fullasztotta gyermekéveit, aknamezőre küldte Emilt, korai sírba a munkára képtelen, virágait babusgató édesapát, s örökre kipusztított Encsy Eszterből minden hitet, bizalmat, örülni tudást. Mindaz, amit az élettől kap, későn érkezik: sem siker, sem elismerés, sem pénz, még szerelem se váltja meg többé iszonyú önmagától. És Encsy Eszter, ahogy attól a társadalomtól tanulta, amelyben él, amely fölnevelte, öl: megöli az egyetlen embert, aki valaha szerette, és tettével halálra ítéli önmagát is. Az őz megjelenése idején 1959-ben úgy robbant, mint a bomba. Hermann Hesse ajánló sorai egyengették külföldi útját, azóta harmincöt nyelven olvasható. Én, aki írtam, ha elkerülhetem, nem olvasom: félek tőle. Pedig a nemzetközi sajtó akkor tanulta meg szülővárosom, Debrecen nevét, mert úgy értékelték: …míg a történet gyilkosai és áldozatai megfutják pályájukat, a regény lapjairól az irgalmatlan szenvedélyek forróhidege fagyaszt-éget. ↓↓
Amikor a mese és valóság találkozik § R. M. Romero: Karolina és a krakkói babakészítő
múlt június 20, 2019
Karolina a Babák Földjén élt, ahol a babák és a patkányok háborúban álltak. A helyzet egyre reménytelenebbé vált, és Karolina azt remélte, hogy az emberek földjén talál majd megoldást. És egy napon egy furcsa jó szél elviszi Babaországból… Krakkóban, a németek által megszállt Lengyelországban találja magát, a Babakészítő társaságában, 1939-ben. A játékgyáros fájdalmas múltú, rendkívüli, varázserejű férfi. Már régóta egyedül él, ám Karolina bátor és szeretetteljes társaságában néha újra képes mosolyogni. Közben telnek a napok, és a Babakészítő mindenhova magával viszi Karolinát. De amikor elkezdődik a zsidók begyűjtése, a férfi és Karolina nem maradhatnak tétlenek. De mit tehet egy varázserővel bíró játékgyáros és egy baba? Visszajut még valaha Karolina a Babák Földjére? ↓↓
Legyen szó érettségiről, szakadó hóesésről, hideg szélviharról, ájulós betegségről, a könyvmolyok egyik legjobban várt eseményét semmi pénzért sem hagynám ki. Ez idén sem történt másképp, bár a tervezgetésre nem sok időm jutott, annál több meglepetés, „nem várt fordulat” történt a fesztiválon.
Mikor megláttam, hogy az idei díszvendég Norvégia lesz, majd kiugrottam a bőrömből! A szívem mostanában egyre jobban húz az északi dolgok és Skandinávia felé, az egyetemi szakok között ezzel kapcsolatos a B-tervem is. Másrészt pont idén nyáron fogunk Anyával látogatást tenni Norvégiába, így a fesztivál tökéletes ráhangolódásnak és inspirálódásnak bizonyult, a bejegyzést tovább olvasva arra is fény derül, hogy miért. ↓↓
Minden a tavalyi évben, november 30-án kezdődött: részt vettem az elsőnek megrendezett Kutató Diákok Konferenciáján, amelyen az evangélikus gimnázium tanulói indulhattak. Az volt a feladatunk, hogy készítsünk egy tíz perces prezentációt egy általunk véghezvitt kutatásról. Ez a kutatás bármilyen témájú lehetett: előfordultak többek között történelmi, biokémiai, irodalmi előadások is... Én az utóbbi kategóriába indultam, azt vizsgáltam meg, hogy vajon a blogolás, mint egy modern technikai vívmány megmentheti-e a Gutenberg-galaxist (vagyis a könyvek világát), illetve pár szót is ejtettem magáról a blogírásról, oldalamról. ↓↓
Igazán fárasztó és unalmas lenne, ha minden felbukkanó bejegyzésemben hosszasan ecsetelném, hogy miért jelentkezem ritkábban a blogos felületeken, mikor fogok újra visszatérni a rendes kerékvágásba stb... Így csupán egy szószerkezetet szeretnék megemlíteni, amely tömören és velősen kifejezi a jelenlegi állapotomat: érettségi tételek alatt keressetek... Viszont már annyira hiányoltam a bejegyzések írását, fotózást és ezt az egész folyamatot, hogy úgy gondoltam, jelentkezem a blog egyik legkedveltebb rovatával, amelyben történetekhez illő zeneszámokat válogattam össze, most már a negyedik alkalommal. Ha van esetleg a tarsolyotokban egy olyan dallam, amely szerintetek tökéletesen illik egy olvasmányélményetekhez, ne féljetek velem megosztani, a stresszes napokban különösen jól esnek az ilyen különlegességek! ↓↓
Magyarország különleges és kihagyhatatlan könyvesboltjai #2 | Massolit Books & Café
február 24, 2019
Imádok olyan könyvesboltokat felfedezni, amelyek már kívülről is csalogatnak, majd pedig az ajtón belépve egyből hatalmába kerít az otthonos atmoszférájuk és természetesen a könyvek hívogató társasága. Ezen az érzésen felbuzdulva indítottam el januárban a Magyarország különleges és kihagyhatatlan könyvesboltjai rovatot, amelynek első részére igen sok jó visszajelzést kaptam, így folytatom a sorozatot, amely (ha minden jól megy) havonta fog megjelenni. A következő kiszemeltem a Massolit Books & Café volt, ugyanis ezt a helyet ajánlottátok a legtöbben. ↓↓
Bár a Valentin-napot sokan nem szívlelik (én magam is ebbe a táborba tartozom), minden évben igyekezni szoktam valami érdekes, nem mindennapi bejegyzéssel különlegessé tenni február 14-ét. Idén megkérdeztelek titeket a blog facebook oldalán, hogy milyen bejegyzést olvasnátok szívesebben: a legtöbb szavazat arra a rovatra érkezett, amelyben híres írókat és szerelmi életüket veszem górcső alá. Az idei kiadásban Szabó Magda és Lucy Maud Montgomery került sorra, mindketten a kedvenceim közé tartoznak, de kutatásom során még én is belebotlottam egy-két váratlan és meglepő információba. ↓↓
Klasszikus várólistám | Ezeket az időtálló olvasmányokat szeretném 2019-ben sorra keríteni
február 11, 2019
Ez az idei év sokféle szempontból fontos számomra, többek között azért, mert most fogok érettségizni, majd pedig egyetemre menni. Egy olyan szakot néztem ki, amelyhez nem kevés pontszám szükséges, éppen ezért magyarból emelt szinten fogok vizsgázni. Sokan nem gondolnák, de ez az egyik legnehezebb emelt tantárgy, hiszen nagyon széleskörű tudás és műveltség szükséges ahhoz, hogy jól meg lehessen írni. Így nemcsak tanulnivalók terén szeretném a maximumot nyújtani, hanem igyekszem az olvasmányaimat is úgy megválogatni, hogy azokat valahogyan beleszőhessem majd az elemzésekbe, vagy a szóbeli felelésembe. De azt gondolom, igazán nem szükséges ahhoz indokokat keresni, hogy miért érdemes sorra keríteni klasszikus olvasmányokat, velük sosem lőhet félre az olvasó. Ahogy a cím is elárulja, ebben a posztban az elkövetkezendő hónapok olvasásra váró köteteit gyűjtöttem össze. ↓↓
Mindmáig az irodalmárok és az olvasók is úgy tudták, hogy Szabó Magda költőként kezdte pályáját, és első prózai műve a 1957-ben megjelent Freskó című regény volt. Most azonban újra kell írni a magyar irodalomtörténetben a Szabó Magda életéről és munkásságáról szóló fejezetet. A hagyatékból ugyanis előkerült egy fehér dosszié, s abból két szürke kockás borítójú füzet. Rajtuk a cím: Csigaház, az évszám: 1944 és az SzM szignó. S hogy mit rejt a két füzet? Egy kisregényt, amely 1939-ben játszódik, Bécsben. Egy zaklatott fiatal lány érkezik a Csigaház nevű panzióba. Júlia Budapestről menekült az osztrák fővárosba, régi ismerőséhez, a panzió tulajdonosnőjéhez. Odahaza megrázó élményben volt része: a vártnál korábban hazatérve a családi villába, rajtakapta fiatal mostohaanyját, Dollyt és szeretőjét, Dorner András ügyvédet, apjának, az országos hírű sebészprofesszornak a barátját. Júlia felháborodása és kétségbeesése annál is nagyobb, mert ő azt hitte, hogy Dorner az ő kedvéért jár a házhoz. A fiatal lány abban reménykedik, hogy a Csigaházban menedéket és nyugalmat talál, ám a panzióban további „veszedelmes viszonyok” bolygatják fel a mindennapok megszokott rendjét, újabb szerelmi háromszögek formálódnak. A politikai helyzet is nyugtalanító, hiszen a bécsi Burgon már horogkeresztes zászló leng, és a németek egyre jobban érdeklődnek a Csigaház lakói iránt. A háború fenyegető árnyéka borul egész Európára. A szerelmi és politikai szálból biztos kézzel összeszőtt kisregényt minden bizonnyal Szabó Magda 1935 és 1938 közötti bécsi tartózkodásainak élményei ihlették, ezeket öntötte – valószínűleg itt először – prózai formába. Sorait olvasva tanúi lehetünk a regényíró születésének. Nyomon követhetjük, hogyan talál rá saját hangjára, hogyan dolgozza ki írói módszerét. A sokféle élményt, érzést, hangulatot egybesűrítő mű már magán viseli Szabó Magda írásművészetének jellemző jegyeit: kivételes megfigyelőképességét, éleslátását és ábrázolókészségét. ↓↓
Mini könyvértékelések § A medve és a csalogány, A világ tíz égtája, Dash és Lily 12 napja
január 24, 2019
A mini könyvértékelések rovat legújabb bejegyzését olvassátok, amelyben ismét három könyvről írtam le a gondolataimat. Biztos veletek is előfordult már, hogy képtelenek vagytok egy regényről hosszabb kritikát írni, akár bloggerként, akár olvasóként, ugyanis nehéz megtalálni a megfelelő szavakat, illetve kifejezéseket, amellyel átadhatjátok az olvasmány hangulatát, mondanivalóját. Most én is ebben a cipőben járva írok értékelést a A medve és a csalogány, A világ tíz égtája, illetve a Dash és Lily 12 napja című könyvről. Remélem, hogy ezek a rövid kritikák is meghozzák majd a kedveteket az alábbi történetek elolvasásához! ↓↓
Magyarország különleges és kihagyhatatlan könyvesboltjai #1 | Pagony (Bartók Béla út)
január 18, 2019
Mindig is csodálattal töltött el az olyan könyvesbolt, ahová belépve egyből átjár a helység megnyugtató, egyéni és különleges atmoszférája, a kötetek illata, és az az érzés, hogy kicsit haza érkeztem. Sajnos ilyen üzletekből igen keveset találhatunk, hiszen ma már a nagy kiadók boltjaik vették át a helyüket, akik általában az egységességre törekszenek egymás közt. De emiatt viszont egyre kevesebb lesz az előbb is említett típusokból, pedig ezek azok a helyek, ahol órákat lennék képes eltölteni, hasonlóan a könyvtárazós körútjaimhoz. Arra gondoltam, ha ilyen egyedi boltokkal találkoznék, azokról érdemes lenne egy fényképes beszámolót készítenem. Ki tudja, talán Ti is vágyakoztok ilyen helyek után, ugyanúgy, mint én... Éppen ezért arra szeretnélek kérni Titeket, ha van hasonló javaslatotok, mindenképp írjátok meg nekem, inspiráljuk egymást minél jobb ötletekkel! A bejegyzés alján természetesen megtaláljátok a Pagony elérhetőségeit. ↓↓
Nálam már hagyománnyá vált (és ahogy gondolom sokatoknál), hogy az év utolsó napjaiban írok egy listát a jövőbeli célkitűzéseimről. Szeretem ezeket így nevezni fogadalmak helyett, hiszen a terveknek sokkal biztosabb a megvalósításuk, mint az ígéreteknek, még akkor is, ha azokat magunkkal kötjük. Ez a szokás idén sem maradhatott el, viszont most először osztom meg veletek ezt az igen személyes listát. Már említettem, hogy szeretnék több olyan bejegyzést publikálni, amelyekkel jobban megismerhettek engem, és kicsit színesíthetem az írásaim tárházát. Úgyhogy a 2019-es év legelső személyes bejegyzéseként fogadjátok szeretettel a terveim összesítését! Ti mit szeretnétek idén megvalósítani? Kérlek írjátok meg nekem kommentben, ezek igazán jó motivációforrások! ↓↓
Bár sajnos idén nem sikerült annyit olvasnom, mint az elmúlt években, rengeteg olyan olvasmánnyal találkoztam, amelyeket mélyen a szívembe zártam, és bárkinek szívesen tudnám őket ajánlani. Az év első bejegyzésében szeretnék a magam részéről egy picit nosztalgiázni, illetve nektek segíteni abban, hogy biztosan jó és felejthetetlen könyvvel kezdjetek neki az új időszaknak. Szívesen meghallgatnám, hogy a Ti kedvencetek mi volt a tavalyi évből, talán nekem is szükségem lesz egy-két ötletre. ↓↓