Még májusban ismerkedtem meg Zakály Viktóriával, amikor elolvastam a Szívritmuszavar sorozat mindkét részét. A történet elvarázsolt, a szavak, mondatok magukba szippantottak. Már akkor annyi minden dolgot szerettem volna kérdezni az írónőtől, később pedig úgy döntöttem, hogy egy interjú formájában jelenítem meg a kérdéseimet, mivel lehet, hogy Ti is kíváncsiak vagytok azokra a dolgokra, amikre én. Szeretném megköszönni Vikinek még egyszer a kedves szavakat, hogy elvállalta az interjút, és ilyen gyorsan válaszolt a kérdéseimre! Az elérhetőségeit a bejegyzés aljára belinkelem, és a két kritikámat is megtalálhatjátok a Szívritmuszavar sorozatról mellettük!
1. Nekem nagyon tetszett, hogy a történetedet, a karaktereket
és a cselekményt magyar környezetbe helyezted. Miért pont Csöngére esett a
választásod? Milyen kapcsolatok fűznek Téged ehhez a helyhez? Mikor éppen az
írás folyamatában voltál, meglátogattad Csöngét, hogy minél hitelesebb képet
kapj a regényedben említett látnivalókról?
Nem kellett ellátogatnom Csöngére ehhez, ugyanis a
cselekmény nagy része a valóságban is megtörtént. 2008-ban diplomáztam és akkor
vettem részt az első ilyen jellegű táborban, amit egyébként azóta is
megrendeznek minden évben. A táborba, ahogy az a regényben is volt, sokáig nem
akartam elmenni, de a Sors úgy hozta, hogy mégis ott kötöttem ki. Természetesen
nem bántam meg. ☺ Azóta még
egyszer voltam ott és a hely semmit sem változott, még mindig olyan hely, ahol
történhetnek apró csodák.
2. Az E/2 írásmód különlegessé, és egyedivé teszi a könyvet.
Nem sok író alkalmazza ezt a technikát. Újat szerettél volna kipróbálni, vagy
kihívás elé állítani magad? Mennyire volt nehéz ebből a szemszögből írni?
Az E/2 magától jött, mivel a fiúnak, aki a regényben
szerepel, nagyon sok levelet írtam és minden szavamat, amit kimondtam, neki
címeztem, azt akartam, hogy ő értse meg, hogy mi történt ott velünk. Már ha
egyáltalán azt meg lehet érteni, mert még a mai napig is felkavar, ha arra
gondolok, hogy min mentünk át mi ketten.
.png)
