A harmincéves Willa Jackson az anyagi romlásba dőlt régi, előkelő déli család sarjaként kétes hírnévnek örvend. A Blue Ridge Madam – amit még Willa ükapja építtetett, és ami a környék legpompázatosabb otthonának számított – évek óta a hanyatlás és a szégyen jelképe.
Willa megtudja, hogy volt osztálytársa, a nemesi származású Paxton Osgood, kívül-belül fel akarja újíttatni az épületet, hogy első osztályú fogadót alakítson ki belőle. Ám amikor az építkezés közben egy csontváz kerül elő a magányosan álló barackfa alól, rég eltemetett titkok kerülnek napvilágra, a városkában pedig furcsa események követik egymást.
A véres rejtély minden várakozás ellenére közelebb hozza egymáshoz Willát és Paxtont, akik közösen kénytelenek szembenézni a két család szenvedéllyel és árulásokkal teli történetével, illetve kideríteni az igazságot, ami azóta is hatással van az élők sorsára.
Hogy én mennyire rettegtem ettől a könyvtől! Kellemesen csalódtam szerencsére, a vártnál jobban megszerettem. Még most is teljesen a hatása alatt állok, ilyen regényt kerestem már mióta. Elvarázsolt, játszott az érzékszerveimmel, és egy másik világba repített el. A tavaszt idézte elő bennem, amire már régóta nagyon várok.
Végre nem egy olyan szerelmi történet, amiben tizenévesek a szereplők, és nem tudnak választani 2 fiú között... A történet harminc évesekről szól, akik még keresik önmagukat. Aztán mindent megváltoztat egy barackfa, és annak a titka, ami események sorozatát indítja el. A regény hangulata hasonlított Alice Hoffman: Átkozott boszorkák c. könyvéhez, csak egy jobb, színvonalasabb feldolgozásban.
.png)
