A halálfutam § Marina Fiorato: Siena lánya
május 10, 2017
A páratlan szépségű toszkán városban, Sienában a lóverseny, a Palio fontos része a kultúrának. Egy gyönyörű fiatal nő, Pia Tolomei jegyese is indul ezen a versenyen, és a menyasszony azért imádkozik, hogy a férfi veszítsen. Pia apja érdekházasságba kényszeríti lányát, hogy politikai szövetségeseinek eleget tegyen, akik a város irányítását akarják bármi áron megszerezni. Azonban a makacs és kivételes szépségű Pia beleszeret egy másik lovasba, Riccardo Bruniba. A Palio nem egyszerűen csak egy verseny a városok vezető kerületei között, hanem inkább halálos rivalizálás a szépség, a pompa és a maszkok mögött. A várost vezető Violante Beatrix de' Medici hercegnő és Pia Tolomei a Palio után önkéntelenül szövetségesekké válnak, s a sorsuk örökre összefonódik. A történetben keveredik a romantika és a politikai intrika, s betekintést nyerhetünk a Mediciek furcsa világába és szemtanúi lehetünk annak, hogy néhány erős akaratú jó szándékú ember, hogyan tudja megváltoztatni a tragikus következményekkel járó eseményeket. ↓↓
Gondolom már észrevettétek, hogy teljesen beleszerettem Marina Fiorato gyönyörű, és elkápráztató történeteibe... Csak idén tavasszal már ez a harmadik könyv, amelyet az írónő tollából olvastam, és még van egy-kettő várólistás regény Tőle. Szóval ezzel az olvasmánnyal is Olaszországba utazhattam el, méghozzá Sienába, ahol a minden évben kétszer is megrendezett Palio lóversenyeket tartják. Eddig szerintem az írónőnek ez a könyve tartalmazta a legtöbb információt a cselekmény helyszínéről, illetve a szokásokról, melyek a cselekmény helyszínére jellemzőek. Igazán hiteles képet kaphatunk a város kinézetéről, felosztásáról, illetve még a lóversenyek titkait is kifürkészhetjük. Tudtátok például, hogy Siena 17 contrada-ból, vagyis magyarra lefordítva kerületből áll? Mindegyik contrada-nak megvan a maga jelképe, neve, zászlója. Sőt, általában ezek a kerületek szoktak egymással versengeni a Palio-n, mindegyikük egy lovassal nevezhet. Erre az egész felosztásra épül tulajdonképpen maga a cselekmény is, ez a mozgatórugója a történetünknek.
„Kicsit kockázatos – mondta – feltenni egy várost egyetlen
lóversenyre.”
Talán kijelenthetjük, hogy ami az előnye ennek a könyvnek, az egyben a hátránya is. Ezalatt azt értem, hogy a sok történelmi információ kissé nehézkesen indítja be az olvasást, mivel az adatokat emészteni kell egy ideig, illetve át kell gondolnunk, ha igazán bele szeretnénk élni magunkat a korszakba. Ezért is tartott főleg olyan sokáig befejeznem ezt a regényt, közte még olvastam egy-két történetet, viszont így könnyebb volt a végére érnem. A cselekmény főleg a háromnegyed résztől indult be, viszont onnantól pörgött megállíthatatlanul!
Nem mondom, hogy kiszámítható olvasmány volt, mert szerintem a legtöbb embert meglepte a lezárás, amelyre ugyanakkor a „rózsaszín köd” is jellemző volt. Az írónő mintha az utolsó oldalakon meggondolta volna magát, és a realistább cselekedeteket mellőzte, annak ellenére, hogy azok sokkal jobban passzoltak volna szerintem a könyv hangulatához. Fel tudnám még negatívumként hozni azt, hogy a karakterek igazából tétlenkedtek, miközben a fejezetek szépen sorban elfogytak... Miközben főszereplőink próbálják megfejteni a felkelők titkos gyűléseiknek helyszíneit, addig a szervezkedők már rég minden merényletet megterveztek. Szóval az előbb említett indokok miatt nem lett a kedvenc Marina Fiorato könyvem, viszont nem is utáltam meg a történetet. Nagyon sok érdekességet megtudtam, és pont ezért szeretek történelmi regényeket olvasni, mert úgy érzem több tudást és műveltséget tudok általuk magamba szívni, mint a tankönyvek leckéinek, vagy az évszámok bemagolásával. Egy nyári, napsütéses napra tökéletes olvasmány, vagy ha esetleg szeretnél Olaszországba utazni, és minél több dolgot megtudni a látnivalókról, akkor ezt a regényt semmiképpen se hagyd ki!
Nem mondom, hogy kiszámítható olvasmány volt, mert szerintem a legtöbb embert meglepte a lezárás, amelyre ugyanakkor a „rózsaszín köd” is jellemző volt. Az írónő mintha az utolsó oldalakon meggondolta volna magát, és a realistább cselekedeteket mellőzte, annak ellenére, hogy azok sokkal jobban passzoltak volna szerintem a könyv hangulatához. Fel tudnám még negatívumként hozni azt, hogy a karakterek igazából tétlenkedtek, miközben a fejezetek szépen sorban elfogytak... Miközben főszereplőink próbálják megfejteni a felkelők titkos gyűléseiknek helyszíneit, addig a szervezkedők már rég minden merényletet megterveztek. Szóval az előbb említett indokok miatt nem lett a kedvenc Marina Fiorato könyvem, viszont nem is utáltam meg a történetet. Nagyon sok érdekességet megtudtam, és pont ezért szeretek történelmi regényeket olvasni, mert úgy érzem több tudást és műveltséget tudok általuk magamba szívni, mint a tankönyvek leckéinek, vagy az évszámok bemagolásával. Egy nyári, napsütéses napra tökéletes olvasmány, vagy ha esetleg szeretnél Olaszországba utazni, és minél több dolgot megtudni a látnivalókról, akkor ezt a regényt semmiképpen se hagyd ki!
A borító: 100%
A cselekmény: 70%
A karakterek: 80%
A szókincs: 100%
Összesen: 87.5%
.png)
2 megjegyzés
Örülök, hogy ilyen jókat írtál a könyvről, én is megvettem már. Majd igyekszem minél előbb sorra keríteni :))
VálaszTörlésÉn is örülök, hogy Te is sorra keríted majd ezt a szép, és izgalmas történetet, előre is jó olvasást kívánok! (:
Törlés