Oldalak

2017. május 20., szombat

Max Brooks § World War Z - Zombiháború + Filmadaptáció kritikája

A ​zombiháború kis híján elpusztította az emberiséget. Az ENSZ háborús vizsgálóbizottságának munkatárasaként Max Brooks találkozott a győzelem kulcsfiguráival. A világszervezet hivatalos jelentésébe végül csak statisztikai adatok kerülhettek, Brooks azonban úgy döntött, hogy a túlélők elé tárja mindazt, ami a jelentésből kimaradt. Az interjúkötetből megismerhetjük Kuang Csingsu doktort, aki megvizsgálja a nulladik beteget, és találkozhatunk Paul Redekerrel, az Oránia-terv atyjával is. A zombiháború veteránjai, az apokalipszis haszonélvezői és elszenvedői is nyilatkoznak a kilátástalannak tűnő harcról, a kormányok ballépéseiről, az emberi gyávaságról, ostobaságról és a derengő fényről az alagút végén. E személyes hangvételű beszélgetések hű képet festenek a járvány borzalmas történetéről, pontosan dokumentálják a társadalmi és politikai változásokat, mégis megmarad bennük a legfontosabb: az emberi tényező. Brooks természetesen tisztában van vele, hogy a leírtak talán túlságosan felkavarják az olvasóit, de vállalja a kockázatot, mert úgy véli, nem rejtőzhetünk zsibbasztó statisztikák mögé. Mindenkinek tudnia kell, milyen volt valójában a zombiháború.↓↓
Igazán nagy gondban vagyok ezzel a könyvvel, mivel a filmadaptációja a kedvenceim között van (a bejegyzés alján a róla készített kritikát is elolvashatjátok), viszont a regény igen furcsa érzéseket váltott ki belőlem, és sajnos egyáltalán nem jó értelemben. Mindig is abban a hitben éltem olvasás előtt, hogy biztosan milyen hátborzongatóan és vérfagyasztóan van megfogalmazva ennek a háborúnak a történései, annak ellenére, hogy mindez csak a képzelet szüleménye. A könyvmolyok kritikáin is felbátorodtam, hiszen mindenki ódákat zengett róla... Ez tipikusan egy olyan olvasmány volt számomra, mely a felkapottsága ellenére mégsem nyert meg magának. Ne értsen félre senki: rajongok a disztópiákért, zombis történetekért, apokalipszisokért, és minden más világvégével kapcsolatos dologért, viszont ez a könyv szerintem csak zagyva volt. Max Brooks annyira komolyan vette ezt az egész „hivatalos jelentés” stílust, hogy élvezhetetlenek voltak az interjúk, amelyekből az egész regény áll. Pedig az alapötlet nem rossz, sőt, igazán egyedi tud lenni egy regény, ha nem a megszokott formában írják meg. Túl soknak tartottam a fegyverek, repülőgépek leírását, illetve volt egy-két olyan többoldalas beszámoló, melyet úgy, ahogy van, a szerkesztő helyében kivágtam volna a könyvből. Sőt, hogy konkrétabban fogalmazzak, bőven elég lett volna a regény felét kiadni, csak levont az élvezhetőségéből a sok „túlragozás.”

„Sokan csak akkor hiszik el, hogy valami megtörténhet, ha tényleg megtörténik. Ez nem ostobaság vagy gyengeség, egyszerűen csak ilyen az emberi természet.”

Nálam a hátborzongató kifejezés nem éppen egyezik meg a gusztustalan részletekkel. Szerintem egy könyvet anélkül is meg lehet félelmetesre írni, hogy beletennénk mindenféle „zombimarcangolós” részletet. Sőt, az az igazi kihívás az ilyen könyvek esetében, hogy ilyen jelenetek nélkül is libabőrös legyen az ember olvasás közben. Sajnos jelen esetben ez nem valósult meg, ezért sem lett a történet többek között a kedvencem. Egy kis eredetiség is hiányzott belőle, már vártam, hogy mikor derül ki az élőhalottakról valamilyen érdekes tény, mely kiemeli őt az ilyen típusú történetek közül. Ennek az elvárásomnak sem tett eleget ez az igen hosszú olvasmány.
Az az igazság, hogy nagyon akartam szeretni ezt a könyvet. Reményteljesen kezdtem el olvasni a film miatt, viszont a lelkesedésem oldalról-oldalra kevesebb lett... Nem bántam meg, hogy sorra kerítettem, mivel ha nem így tettem volna, még mindig abban a hitben élnék, hogy milyen fantasztikus történetről van szó. Nem szeretnélek hitegetni Titeket, ha zombis cselekményre vágytok, akkor ne ezt kerítsétek először sorra, ennél vannak sokkal jobb ilyen témájú regények.

A cselekmény: 60%
A szókincs: 70%
A karakterek: 70%
A borító: 100%
Összesen: 75%

Mi a helyzet a filmadaptációval? Bevallom, egyszerűen imádom! Ahogy a kritikám elején is említettem, havonta minimum egyszer-kétszer mindig megnézem. Azt azért le kell szögezni, hogy ez egy tipikusan olyan feldolgozás, melynek semmi, ismétlem semmi köze sincs az alapokhoz, vagyis a könyvhöz. Sőt, konkrétan még a szereplők, cselekmény, illetve a környezet sem egyezik meg, csupán egy-két olyan pont van, mely közös a kettőben. Főleg az tetszik benne, hogy van egy fordulat a film felénél, mely különlegessé teszi a történéseket (a könyv esetében, ahogy feljebb is említettem, ez nem igazán valósult meg). Szerintem a szereplőválogatás is fantasztikus, Brad Pitt tökéletes főszereplőnek, és persze a mellékkarakterekre sem lehet panasz. A filmzene is olyan apokaliptikus, pont ilyet képzelünk el egy zombitámadásos részhez. Az élőhalottak ábrázolása igazán félelmetes: nem kinyújtott karral, lassan araszolva, véres szájjal mászkálnak, hanem megmarad egy-két olyan vonásuk, mely az emberekre emlékeztet minket, mégis a sminkmesterek tökéletesen ötvözték ezeket a tulajdonságokat az állatias viselkedéssel.
A film készítői már berendelték a második rész forgatását, viszont nem hiszem, hogy idén még elkészül, noha 2017-es dátum van megadva. Nagyon boldog lennék, ha lenne folytatása, viszont vegyes érzések kavarognak bennem, mert nem tudom, hogyan lehetne az első részhez méltó befejezést készíteni. Kicsit félek, hogy a történet lapos lenne, mindenesetre az új film bemutatójánál biztosan ott lesz a helyem a moziban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

h3.post-title, .comments h4 { text-align:center; text-transform:normal; })