Találkoztam a világhíres Philip Zimbardo professzorral | Élménybeszámoló 2017
május 24, 2017
Aki figyelmesen követi a blogot és annak történéseit, az biztosan leszűrte az írásaimból, hogy nagyon érdekel a pszichológia minden titka, a későbbiekben is ezt szeretném tanulni, illetve ezzel a témával kapcsolatban elhelyezkedni a nagybetűs életben. Gondolhatjátok, milyen izgalommal töltött el, mikor megláttam, hogy a professzor Magyarországra látogat, és van lehetőségünk részt venni a könyvbemutatójával egybekötött előadásán! Szóval egyből foglaltam is jegyet, ráadásul külön öröm volt számomra, hogy erre a programra nem egyedül látogattam el, hanem két barátnőmmel, akiket szintén elvarázsol ez a tudományág.
Honnan is lehet ismerős számunkra a Zimbardo név? Biztosan mindannyian hallottatok már a híres és nevezetes stanfordi börtönkísérletről. A professzor 1971-ben végezte el ezt a tanulmányt a Stanford Egyetemen 24 egészséges, illetve lelkileg erős fiatal részvételével. A jelentkezőket sorsolva beosztották börtönőr / rab szerepre, amelyet két hétig kellett volna eljátszaniuk. Az egyetemet átrendezték, zárkákat, illetve irodákat hoztak létre, ahol értelemszerűen a fiatalok tartózkodtak a kísérlet alatt a beosztott szerepükben. Mint az előadáson megtudtam, próbálták úgy kialakítani a terepet, hogy a raboknak és őröknek az időérzékük elvesszen: az ablakokat besötétítették, az órákat is levették. ↓↓
Sikeres volt-e a kísérlet? Bár a tanulmány két hét helyett csak hat napig tartott, semmiképp sem mondhatjuk azt, hogy nem derült ki semmi a kísérletalanyok viselkedéséből. Egyébként azért kellett előbb befejeznie a professzornak a munkáját, mert nem várt problémákkal szembesültek: az őrök nagyon rövid időn belül magukra öltötték a szadista viselkedést, a rabokat lelkileg terrorizálták. Egy jelentkező (aki az egyik fogoly szerepét kapta) ki is szállt a többiek előtt a kísérletből, Ő nem bírta a megpróbáltatásokat.
Sikeres volt-e a kísérlet? Bár a tanulmány két hét helyett csak hat napig tartott, semmiképp sem mondhatjuk azt, hogy nem derült ki semmi a kísérletalanyok viselkedéséből. Egyébként azért kellett előbb befejeznie a professzornak a munkáját, mert nem várt problémákkal szembesültek: az őrök nagyon rövid időn belül magukra öltötték a szadista viselkedést, a rabokat lelkileg terrorizálták. Egy jelentkező (aki az egyik fogoly szerepét kapta) ki is szállt a többiek előtt a kísérletből, Ő nem bírta a megpróbáltatásokat.
Hogy mi hasznunk ebből az egész kísérletből? Zimbardo megállapította, hogyha belekényszerülünk valamilyen szerepbe, akkor képesek vagyunk akár órák leforgása alatt kifordulnunk önmagunkból. Még nem tanultam pszichológiát, ezért nem is szeretném ezt a dolgot mélyebben elemezni, viszont akit érdekel, hogy miért is ilyen az emberi természetünk, annak ajánlom a világhírű pszichológusunk Lucifer-hatás c. könyvét, melyben pont ezt a témát boncolgatja. Egyébként én is csak az előadáson tudtam meg, hogy a professzor is rabja lett a saját kísérletének: ahelyett, hogy kívülállóként, és csupán egy pszichológiai elemzőként nézte volna a történéseket, a börtönigazgató szerepét vette át, amely az egyik kiváltó oka volt a tanulmány „megrövidülésének”.
A börtönkísérletről 2015-ben készítettek egy filmet, amelyet érdemes megnéznünk, ha szeretnénk bővebb képet kapni arról, mi is történt valójában 1971 nyarán. Mielőtt viszont belevágnátok a mozizásba, el szeretném mondani, hogy nagyon provokatív filmről van szó, néhány jelenet igazán felháborított... Ennek ellenére is ajánlanám azért azoknak, akiket érdekel a világ egyik leghíresebb kutatása.
Térjünk is rá a bejegyzés témájára, vagyis arra, milyen volt ez az este a professzorral. Az volt a nagy szerencsénk, hogy jó hamar megérkeztünk a helyszínre, mivel még a kezdés előtt háromnegyed órával is rengetegen voltak. Sétálgattunk egy kicsit az ELTE bölcsészkarán (az előadás a Gólyavárban volt megtartva), majd pedig visszamentünk a helyszínre, hogy regisztráljunk, illetve megvásároljuk a magyarul újonnan megjelent Zimbardo könyvet. Meglepve tapasztaltuk, hogy az árusító asztal előtt kígyózott a sor, így gyorsan beálltunk, nehogy lekéssük a várakozás miatt az eseményt. Egy jó 15-20 perc sorban állás után végre kezünkbe foghattuk a bejegyzés legelső képén látható könyvet, mely különböző országokban már tankönyvként is funkcionálnak. Egyébként az a jó benne, hogy első látásra (illetve olvasásra) nem az tűnik fel, hogy ezek bemagolós leckék, hanem érdekes tényeket találhatunk, amelyek képekkel vannak illusztrálva, így biztosan könnyebben megtanulják a diákok a pszichológia rejtelmeit.
Egy jó 20 perces csúszással el is indult az előadás, amelyet az angolul kevésbé tudók tolmácsgépen hallgathattak végig. Philip Zimbardo legelőször a gyermekkoráról beszélt, mely igen nagyban befolyásolta a gondolkodásmódját. Megtudtam, hogy a Jekyll és Hyde (Robert Louis Stevenson), illetve a Legyek Ura (William Golding) igen nagy befolyással volt rá, ilyenkor kezdett el gondolkozni az ember kettős (gonosz és jó) természetén. Beteges gyermek volt, akit egy hajszál választott el a haláltól. Kétségbeesésében Istenhez fohászkodott, pozitív dolgokra fókuszált, melyeknek köszönhetően felépült hat hónap kórházban töltött időszak után. A szülei szicíliai bevándorlók voltak, Zimbardo nehéz sorsú és szegény családból származott. A regényekkel az iskolai könyvtárban találkozott először, melyek teljesen elvarázsolták Őt. Elhatározta, hogy a rokonaival ellentétben mindent meg fog tenni azért, hogy magas képzésben részesüljön. Szorgalmasan tanult a jó jegyekért, hogy később bekerüljön álmai egyetemére, a Yale-re. Megosztotta velünk azt is, hogy legelőször el akarták utasítani a felvételiztetők a jelentkezését, mivel azt hitték, afroamerikai származású, amelyet akkor Amerikában nem nagyon toleráltak. A fénykép, melyet a jelentkezési lapja mellé küldött, igen rossz minőségű volt: a fényviszonyok a bőre színét sötétebben ábrázolták. Balszerencséjére az érdeklődési köre is megegyezett az akkori feketék ízlésével, ebből is levonhatta az egyetemi bizottság a téves követeztetését. Végül megürült egy hely, melyre természetesen egyből le is csapott. Ezekhez hasonló információkat tudhattunk meg, illetve a professzor eddig megjelent könyveit is bemutatta, melyek közül párat biztosan sorra fogok keríteni, mivel a mai világra nagyon is jellemző témát dolgoznak fel. |
| Dedikálásra váró tömeg, mely csupán a sor legeleje... |
Azt viszont nagyon sajnálom, hogy nem sikerült aláíratnunk az újonnan vásárolt könyveinket... Rengetegen özönlötték el a színpadot, később pedig az előteret, mi meg nem szerettünk volna beállni egy minimum másfél órás sorba, mivel így is este kilenckor jöttünk ki az előadásról. Viszont megbeszéltük, hogy a következős ilyen eseményen, az őszi bemutatón is ott a helyünk, ahol szemfülesebbek leszünk helyfoglalás szempontjából. Ezt leszámítva nagyon jól éreztem magam, örülök, hogy nem hagytam ki ezt az eseményt!
.png)
2 megjegyzés
Nagyon jó cikket írtál :)
VálaszTörlésLehet már tudni, hogy ősszel mikor lesz pontosan a bemutató?
Köszönöm szépen, nagyon örülök, hogy tetszett a beszámolóm! (:
TörlésPontos dátum még nincsen, az előző évek tapasztalatai alapján azt mondanám, hogy októberben lesz valamikor.