Könyvajánló őszi életképekhez párosítva | 2018
október 04, 2018
Számomra az egyik legkedvesebb évszak az ősz, így nem is kérdés, hogy ebben a három hónapban rengeteg olyan könyvet olvasok, filmet nézek, zenét hallgatok és blogbejegyzést írok, amelyek szervesen kapcsolódnak ehhez az időszakhoz. Minden évben megjelenik a blogon egy könyvajánló is, általában Halloween-hez kapcsolódva, ami szép és jó, de valljuk be, harmadszorra kicsit már unalmas lenne... Idén „kreatívabbra” vettem a figurát: felsorolok kifejezetten ősszel előforduló szituációkat, (amelyeket biztos, hogy mindenki szívesen átél), és hozzájuk párosítok egy-egy, ezekhez az életképekhez passzoló (sőt, kifejezetten azokra az időkre ajánlott) könyvet. ↓↓
1. Egy napsütéses, de hűvös délután, amelyet szívesen eltöltesz a kertedben, vagy egy kellemes parkban.
Már napok óta élvezhetjük a „vénasszonyok nyarát”, az ősz első felére leginkább ez az időjárás jellemző. Ilyenkor még örömmel olvasok szabadban, hiszen nincs is jobb annál, mikor nem sülsz meg a napon sütkérezve, sőt, kifejezetten feltöltenek a meleget adó napsugarak. Ezeken az órákon nagyon szeretek novellásköteteket, vagy kisregényeket kézbe venni, hiszen sajnos egy hosszabb idő után igencsak elkezdenénk fázni a meleg pulcsim ellenére is.
A felsorolt szempontokat figyelembe véve a választásom egy francia kötetre esett: Olivier Bourdeaut: Merre jársz Bojangles? Ez egy igazán szívhez szóló, megható és keserédes történet egy nem mindennapi családról, az életük néhol igen sejtelmes mederben halad, mintha két világ határán élnének. Első könyves íróhoz képest ez egy fantasztikus mestermű, ha nem tudnám, hogy ez volt karrierének kezdete, azt hinném, hogy egy befutott bestseller-alkotó művét vettem kézbe. Álmok, vágyódás egy másik élet után, kidurrant lufik, kudarcok és tanulságok sorozata... A skála széles és véget nem érő, a lelkedig fog hatolni ez az olvasmány. Az értékelésemet itt tudjátok elolvasni.
✽✽✽
2. A szép idő örömére kedvet kaptál egy valóságos, vagy a foteled biztonságában véghez vitt kiránduláshoz.
Az utazás mostanában egyre nagyobb teret kap az életemben, ami nemcsak az idei olvasmánylistámon, hanem a jövőbeli terveimen is meglátszik. Ez az évszak pedig tökéletes választás a kalandozásra, útjaink során rengeteg fotót készíthetünk a gyönyörű, sárgába-vörösbe öltözött fákról, leveleket és más őszi növényeket is gyűjthetünk. Hogy meghozzam az utazáshoz való kedveteket, Balogh Boglárka nemrég megjelent könyvét, az Ezerarcú Földet szeretném figyelmetekbe ajánlani. Bejárhatunk egzotikus földrészeket, olyan városokat, országokat, ahová nem minden nap van lehetőségünk eljutni. A könyvet nemcsak a színes, eleven leírások teszik felejthetetlenné, hanem a lenyűgöző képek is, amelyeket az írónő készített útjai során. Érdemes Boglárkának a facebook oldalát is követni, ugyanis ott szinte minden nap olvashatunk újabbnál-újabb beszámolókat a jelenlegi kalandjairól, élményeiről. Az értékelésemet itt tudjátok elolvasni.
✽✽✽
Mivel lehetne ezt a három hónapot megkoronázni? Természetesen egy forró teával és sütőtökös pitével. Ez a kedvenc párosításom ebben az időszakban, el sem tudnám képzelni, hogy ne legyen egyszer sem megtartva ez a szertartás.
Ilyen alkalmakon szeretek „lélekmelengető” regényeket kézbe venni, hogy ne csak a testem, hanem a bensőm is feltöltődjön. Szeptember legelején ismerkedtem meg a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság című levélregénnyel, amely igazán szép emlékként maradt meg bennem. Bár a téma (második világháború) csöppet sem tartozik a „lélekmelengető” kötetek kategóriájába, fontos hozzátennem, hogy nem a témaválasztás miatt sorolom ide mégis: a két írónő nagyon ügyesen bánik a szavak erejével, képesek még a borzasztó eseményeket is úgy megjeleníteni, hogy nem a negatívrészeket helyezzék előtérbe, hanem sokkal inkább a gyógyulásra, pozitív életszemléletre fektettek hangsúlyt. Az értékelésemet itt tudjátok elolvasni.
✽✽✽
Az előbb bemutatott tulajdonságú napokon szeretek a krimi/thriller szekcióhoz nyúlni, mert akkor garantáltan át tudjuk élni ennek az időszaknak a hangulatát. Nem gondoltam volna, hogy egy olyan könyvet fogok valaha is ajánlani, amely kifejezetten taszított. De vannak kivételes pillanatok, amikor kifejezetten ilyen olvasmányokat keresek, hiszen egy hátborzongató és elborzasztó élmény után jól fog esni újra visszaállni a „megszokott kerékvágásba” a regények terén, nem igaz? Ezután az agyament teória után le is rántanám a leplet a választott olvasmányról: Gulyás Péter - Végtelen térségek örök hallgatása. Akinek már volt hozzá szerencséje, az biztosan érti, mit magyaráztam az előbb, aki meg esetleg még nem ismerné, annak hatalmas türelmet adok útravalóul. Ugyanis mikor az utolsó oldalakhoz értem (elnézést előre is a kifejezésért, azt hiszem, most jelenik majd meg a legelső csúnya szó a blog történelmében) a WTF-életérzés kavargott bennem... De komolyan, azt hiszem, ennél kiforgatottabb történettel nem fogok az életemben találkozni... Az értékelésemet itt tudjátok elolvasni.
✽✽✽
Tudom, tudom, a bejegyzés elején már megemlítettem, hogy számtalan olyan könyvajánlót olvashattatok tőlem, amely ehhez az eseményhez kapcsolódik, de hogy is hagyhatnám ki egy őszi tematikájú válogatásból? Egy olyan regényt szeretnék ennél a pontnál megemlíteni, ami nem annyira ijesztő, nem is teljesen fantasy... Jodi Picoult: Ítélet című olvasmánya mégis tökéletes október 31-re, hiszen a történet nem mást vesz górcső alá, mint a modern kori „boszorkányüldözést”. Ahogyan az írónőtől már megszokhattuk, itt is egy konfliktus a mozgatórugója a cselekménynek, amelyről egyre több minden derül ki a történet előre haladtával. Bár ez a Picoult-regény nem olyan komoly hangvételű, mint a többi, mégis élvezetes volt olvasni, sőt, több humor jelent meg az Ítéletben, mint a többi munkájában. Az értékelésemet itt tudjátok elolvasni.
0 megjegyzés