A káprázatos, ám titkokkal teli századforduló története § Dienes Lilla: Egyetlen év
november 12, 2018
Bár a fülszöveg nem árul el sokat a történetről (ami csak a könyv előnyére vágyik, így sokkal kalandosabb és kiszámíthatatlanabb az olvasók számára a cselekmény), abban igaza van, hogy a 20. század első éveit hitelesen, színesen és teljesen őszintén tárja a szemünk elé az írónő. De az az igazság, hogy szavakkal nem is tudnám kifejezni, milyen varázslatos, ugyanakkor nagyon is korhű képet sikerült Dienes Lillának az akkori mindennapokról, társadalomról és életről festenie. Végig úgy éreztem magam, mintha egy lenyűgöző, lendületes filmben lennék egy szereplő, aki nem bír kiszakadni az események sodrásából, hiszen az 1900-as évek elejét nagyrészt ezekkel a szavakkal tudnám a legjobban jellemezni. Millenium ünneplése, párizsi világkiállítás, újabbnál újabb modern találmányok megjelenése, feljebbjutások, majd bukások a társadalmi ranglétrán, később az első világháború... Még felsorolni sem lehet mindent, de az Egyetlen év című könyv végigvezet minket ezeken a fontos állomásokon, a kulturális és közéleti szempontokat is figyelembe véve.
A történetről én sem szeretnék sokat elárulni, csupán annyit említenék meg, hogy a középpontban tulajdonképpen egy család, illetve nagyobb baráti kör áll, amely akarva akaratlanul is beleesik az akkori kor csapdáiba, izgalmaiba. Egy olyan metszetet nyújtanak a szereplők, ami hűen tükrözi nemcsak az akkori kor történéseit, de a századforduló közéletét, főleg annak buktatóit és korlátait. Minden szempontból informatív, tulajdonképpen ez egy regényes ismeretterjesztő kötet a történelem szerelmeseinek és kevésbé érdeklődőknek egyaránt. Az is örömét leli benne, aki el szeretne mélyülni a múltban, de ugyanúgy élvezetes lenne annak is, aki csak egy mozgalmas, fordulatokkal teli könyvet szeretne a kezébe venni.
„Az az érzésem támadt, hogy ahogy a fénylő Budapest házaiban és illataiban még mindig őrzött magában némi melankolikus, vidékies hangulatot, úgy a firkász sem szűnt meg a szíve mélyén besztercebányai suhancnak lenni.”
Bár a könyvnek Wohl Ella, az egyik karakter volt az elbeszélője, alapvetően nem jelenthetjük ki, hogy ő lett volna a főszereplője is. Ahogyan már említettem, egy család, illetve baráti kör tagjainak sorsát kíséri végig ez a könyv, sőt, szinte már többet megtudhattunk a többiek életéről, mint magáról Elláról. Ez engem egy kicsit zavart, ugyanis a történetéből nagyon sok mindent ki lehetett volna hozni, talán az ő jövőjének alakulása lett volna a legérdekesebb számomra. A kötet végén olvashatunk persze egy epilógust, amelyben az írónő őt vette górcső alá, nem bánnám, ha az odavezető útról egy picit több információ állt volna rendelkezésemre. Emiatt kicsit olyan érzésem volt, mintha ez a rövidke könyv csupán egy kiegészítő kötete lett volna egy hosszabb, két-háromszáz oldalú regénynek, amelynek a tényleges főszereplője Ella lett volna. Az biztos, hogy én abszolút vevő lennék erre az ötletre, ugyanis összességében nagyon szerettem az Egyetlen évet olvasni.
Kivétel nélkül csak pozitív véleményekkel találkozhatunk, ami egyáltalán nem véletlen, Dienes Lilla fantasztikus munkát végzett. Szinte semmi kifogást nem tudnék felhozni alkotására, de az a legmegdöbbentőbb az egészben, hogy ez az első története, amellyel olvasói is megismerkedhettek. Nagyon örülnék, ha többen vennék kézbe könyvét, sajnos kevesebb figyelmet kap, mint érdemelne, holott simán leköröz egy-két híresebb, kortárs magyar írót. Kíváncsian várom a jövőbeli alkotásait, akár ebben a korban, témában alkot, akár nem, én biztosan nem fogom őket kihagyni.
Hálásan köszönöm az írónőnek a recenziós és olvasási lehetőséget! A könyvet itt tudjátok megrendelni.
A borító: 100%
A cselekmény: 94%
A szókincs: 100%
A karakterek: 94%
Összesen: 97%
.png)
0 megjegyzés