Ava Dellaira § Kedves halottak!
október 29, 2015
Néha azok a legjobb levelek, amelyekre nincs is válasz.
Egy angol házi feladattal kezdődik: írj levelet egy halottnak, mindegy, kinek. Laurel Kurt Cobaint választja, mert Kurt fiatalon halt meg, csakúgy, mint May, Laurel nővére, így talán megért egy kicsit abból, hogy Laurel min megy keresztül. Laurel nemsokára egyre több halottnak ír levelet – Janis Joplinnak, Heath Ledgernek, River Phoenixnek, Amelia Earhartnek, szinte abba sem bírja hagyni. Megírja nekik, mi történik az új középiskolában, és hogyan hullott szét May halála után a családja.
De akármennyit segítenek is neki a levelek, nem tarthatja örökre távol magától az igazi életet. Múltjának kísértetei nem férnek bele az írott sorokba, és Laurelnek szembe kell néznie a gyermekkor lezárulásával, az imádott testvér elvesztésének fájdalmával és a felismeréssel, hogy egyedül mi formálhatjuk a sorsunkat.
Biztos mindenki akart már beszélni híres emberekkel. Laurel sem tesz mást, elkezd írni egy-egy elhunyt népszerű embernek levelet. Azoknak a sztároknak, akiknek vagy az élete hasonlít a főszereplőnkéhez, vagy van valami tulajdonság, amiben szeretne rájuk hasonlítani. Bevallom, amikor először olvastam a könyv fülszövegét, nagyon érdekesnek találtam azt, hogy nekik meséli el az életét. Megfordult a fejemben, hogy nekem is ki kellene próbálnom ezt a fajta "levelezést", biztosan nagyon jó szórakozás lehet. De, ahogy egyre jobban elmélyedtem a történetben, rájöttem, hogy Laurel nem egészen csak kedvtelésből csinálja ezt az egészet. Szerencsére, nekem vannak barátaim, és szerető családom, akikkel bármit meg tudok beszélni. Neki széthullot a családja, miután elvesztették Mayt, az idősebb gyereket. A szülők még a lány halála előtt szétköltöztek, viszont a tragédia után egyre jobban eltávolodtak egymástól.
May testvére próbálja utánozni a nővére szokásait. Elkezdi a ruháit is hordani, mert szeretne olyan tökéletes lenni, mint Ő. Nincsen hibátlan ember, viszont ragaszkodik ehhez az elképzeléshez. Laurel nem abba a gimnáziumba ment, mint a nővére, hanem egy másikba. Itt megismerkedett olyan emberekkel, akik nagy befolyással voltak a jövőjére. Ez csak véletlen egybeesés, vagy csak a sors rendelte így? Nem hiszek a véletlenekben. Biztos, hogy valamiért kellet Skyal, Hannaval, és Nathalieval találkoznia. Hogy miért? Nem árulok el semmi lényegeset, de annyit elmondok, hogy ebben a könyvben nagy csattanók vannak.
Az egész történetet egy rejtélyes ködfátyol lepi be. Az olvasónak ezer, és ezer elképzelése van, hogy mi is történhetett Mayel. Mi volt az a tragédia? Miért érzi magát Laurel hibásnak? Az írónő a legvégsőkig feszíti a húrt, addig fokozza az izgalmat, amíg csak lehet. Ha azt mondom, hogy kimondatlan szavak, akkor biztos, hogy mindenkinek eszébe jut valami a saját életéből. De vajon ha ezeket túl későn mondjuk ki, azzal árthatunk a másiknak? Talán igen, talán nem... Ez a helyzettől, és az emberektől függ. Szerintem jobb valamit előbb elmondani, mint őrizgetni akár hetekig, hónapokig, évekig... Saját magunkat is mérgezzük a titkokkal, és lehet, hogy akár menthetetlenül tönkreteszünk egy erős kapcsolatot, köteléket. A kérdés az, hogy meg tudunk-e bocsátani a másiknak. Az egész könyv, tulajdonképpen ezeknek a következményeire épül.
Ez nem egy könnyű olvasmány. Az eleje még egész nyugodt, de ahogy haladunk előre, egyre zaklatottabbnak fogjuk érezni magunkat. Még csak azt sem mondanám, hogy keserédes, mert ebben nem volt semmiféle vidám dolog. Kicsit hasonlított a Hazudósokra, bár az nem volt ennyire lehangoló. Az írónő elérte azt a hatást, amit szeretett volna, olvasás közben többször is végigfutott a hideg a hátamon. A történet vége: hát, igen. Aki olvasta már ezt a regényt, az érti miről beszélek. Mindenesetre készítsetek magatok mellé egy csomag zsepit.
Nagyon megörültem, mikor a könyvtárban megláttam ezt a könyvet, mivel már régebben is kinéztem magamnak. Nem hiszem, hogy meg fogom majd venni, ebben a témában olvastam már hatásosabb könyvet is. Remélem tetszett nektek ez a kritika, igyekeztem hamar kiolvasni, hogy Halottak napja környékén megjelenjen ez a bejegyzés. Nem szeretem annyira a zombis, meg véres könyveket, ezért úgy gondoltam, hogy egy komolyabb könyvet fogok elolvasni és véleményezni. Örömmel kezdem el a következő könyvet, ami nem más, mint a Boncolásra ítélve. Olvassátok azt is szeretettel! (:
.png)
.png)
.png)
.png)
0 megjegyzés