Lisa Genova § Megmaradt Alice-nek
november 28, 2015
A háromgyerekes, boldog házasságban élő harvardi professzorasszony, Alice a karrierje csúcsán van, amikor azt veszi észre, hogy egyre feledékenyebb. Az idő haladtával gondolatai is összekuszálódnak, memóriája egyre gyakrabban hagyja cserben. A diagnózis: Alzheimer-kór, korai stádiumban. A függetlenségére mindig büszke Alice összeszorított foggal igyekszik ugyanúgy élni az életét, mint korábban, és csak a jelennel foglalkozni, de a betegség lassan úrrá lesz rajta. Helyenként szívszorító, néhol felemelő, ugyanakkor ijesztő történet arról, milyen az, amikor valaki szó szerint elveszíti az eszét.
Egyszerűen nem találok szavakat. Ez volt életem egyik legjobb és legtanulságosabb könyve. Biztos vagyok benne, hogy nem fogom egyhamar elfelejteni Alice történetét. Ő lett az egyik példaképem, a kitartása, és a küzdőszelleme irigylésre méltó.
Még soha nem olvastam az Alzheimer-korról könyvet. Tisztában voltam a tünetekkel, számomra mégis teljesen ismeretlen volt ez a betegség, szerencsére a családomban sem beteg senki. Így eléggé megdöbbentem, mikor tudatosult bennem ennek a betegségnek a fogalma és jelentése. Az ember teljesen elveszíti az öntudatát, szépen lassan, mint egy homokórában a lepergő homok. A családtagokat, és barátokat nem tudja a nevekhez emlékekhez kötni, hézagok keletkeznek a fejben. A szavak jelentése is teljesen elveszik számára, az emberek beszéde sem jut már el a tudatáig. Arról nem is kell beszélnünk, hogy a tájékozódási képessége is egyre rosszabbodik. Mégis, talán az a legszörnyűbb benne, hogy lassan, fokozatosan teljesen leépül, és ennek a tudatában kell leélnie az életét. Ha ez még nem lenne elég neki , akkor azzal is számolni kell, lehet, hogy a gyerekei is örökölték ezt a betegséget, erre 50-50 %-os esély van.
Az írónő gyönyörű párhuzamot vont a pillangó, és az élet között. Olyan rövid az életünk, és olyan törékeny az egészségünk, mint a lepkéknek. A könyvben is nagy szerepe van ennek a kis élőlénynek.
Alice egy figyelemreméltó, és okos nő. Minden megadatott neki, ami egy tökéletes, és boldog élethez kell: három felnőtt és szintén sikeres gyerek, jó munkahely, és egy szerető férj. Az életét előre megtervezte, mindent tökéletesen kiszámított. Viszont egy kis hiba csúszott a számításba: az Alzheimer-kór. Ez a hiba az egész "számolást" felborította.
Először még erősítette, és bíztatta magát, hogy Ő nem fog olyan sorsra jutni, mint a többi beteg, de ezzel nem szüntethette meg a baját. A legelső fázisban apró jelek voltak még csak, ami minden emberrel megesik: néha elfelejtett dolgokat, találkozókat. De aztán ezek a tünetek egyre súlyosbodtak, és gyakoribbak lettek.
Alice viszont a végsőkig kitartott, írt magának levelet a "rosszabb időkre", amibe beleírta a szép emlékeit, így később ezt olvasva visszaemlékezhetett rájuk.
Lisa Genova nagyon hitelesen, és jól megírta ezt a könyvet. E/3-ban játszódik, mégis Alice szemszögéből láthatunk mindent, és a gondolatait is hallhatjuk. Megdöbbentő volt olvasni, hogyan érez Ő, és miket téveszt össze a valós dolgokkal. Ez az egész csak még hatásosabbá tette az egész művet, emelte a regény színvonalát.
Az egész regénynek tökéletes volt a "levezetése", nagyon jól voltak a fejezetek tagolva. Egy rész, egy hónapot foglalt magába, így össze tudtuk hasonlítani a romlás állapotait.
Annyira sok dolog kavarog a fejemben, hogy le sem tudom írni az összeset. A legszívesebben minden ember kezébe odanyomnám ezt a könyvet, és azt mondanám: Olvasd el! Tanulj meg értékelni minden egyes pillanatot, a jókat és a rosszakat egyaránt!
"A tegnapjaim eltűnnek, a holnapok bizonytalanok. Mi éltet akkor? Minden egyes nap éltet. A pillanatban élek." (idézet a könyvből)
Talán az tetszett benne a legjobban, hogy nem volt benne semmi hihetetlen, semmi kitaláció. Egy átlagos családról szólt, és egy átlagos negyvenes éveiben járó nőről. Nem tizenévesről szólt, akinek meg kell mentenie a világot, és nem is volt benne szerelmi háromszög. Emiatt lett a regény ilyen hiteles, mert akár ez velünk is megtörténhet. Mi is felejthetnénk el dolgokat, és még csak észre sem vennénk, hogyha valami gond van.
Az egyik osztálytársamtól tudtam meg, hogy készült a regényből egy film. Egyből utána is néztem, és nagyon megörültem, mikor megláttam, hogy ki kapta a főszerepet: Julianne Moore. Szerintem a színésznő fantasztikusan alakítja a karaktereket a filmjeiben, így biztos vagyok benne, hogy ebben a filmben sem fogok csalódni.
Lisa írt még egy másik ehhez hasonló könyvet is, ami nem más, mint a Fél testben ép lélek. Sajnálom, hogy az nem volt bent a könyvtárban, biztos, hogy azt is el fogom majd olvasni.
Örülök, hogy pont ez a regény akadt a kezembe, jobb választás nem is lehetett volna. Egyszer az életben mindenkinek érdemes lenne elolvasnia, én sem utoljára fogom a regény sorait olvasni.
.png)
0 megjegyzés