Az élet vak oldala § Lisa Genova - Fél testben ép lélek
február 23, 2016
Sarah Nickerson épp olyan, mint bármelyik karrierista szuperanya Boston jómódú külvárosában, Welmontban: hektikus, de lenyűgöző életet él férjével, Bobbal, hűséges bébiszitterével és három gyermekével. Miközben a Berkley Consulting tanácsadó cég emberi erőforrás részlegének alelnökeként toborozza a legjobb és legélesebb elméket, a gyerekeket viszi fociedzésre, bölcsődébe, iskolába és zongoraórára; próbálja meggyőzni a fia tanítóját, hogy a fia tulajdonképpen nem is figyelemzavaros, és igyekszik időben hazaérni vacsorára. Csoda, hogy ennek a túlterhelt, túlteljesítő harvardi diplomásnak jut ideje lélegezni. Ám egy végzetes napon vezetés közben épp fel akar hívni valakit – egy hosszúra nyúló pillanatra nem néz az útra. Agyonzsúfolt életének összes száguldó része egy szempillantás alatt fékcsikorgatva megáll. Egy traumás agysérülés teljesen kitörli világának bal oldalát, és Sarah egyszerre rákényszerül, hogy jobban odafigyeljen a körülötte lévő világ részleteire, többek közt a korábban az életéből hiányzó anyjára is. Miközben nem tud a tányérja bal oldalán lévő ételről, sőt, még a saját bal kezéről sem, e furcsa „félvilág" ürességében kénytelen válaszokat keresni – a múltjára és a bizonytalan jövőjére vonatkozóan is. Ahogy igyekszik visszaszerezni függetlenségét és egészségét, Sarah-nak rá kell döbbennie, hogy az igazi sorsa – új, igaz élete – talán a konferenciák és táblázatok világától távol keresendő. És hogy a világ minden sikerénél értékesebb boldogság és béke egy karnyújtásnyira van, csak eléggé le kell lassítani, hogy észrevegyük.
Lisa Genova a Megmaradt Alice-nek c. könyvéről híres és ismert, amiből már filmet is forgattak a tavalyi évben. Volt szerencsém nekem is a kezembe venni az előbb említett fantasztikusan jól megírt regényt, beválogattam a toplistás könyveim közé. Annyira megérintett az egész történet hangulata és persze mondanivalója, hogy úgy gondoltam, teszek egy próbát az írónő másik könyvével, a Fél testben ép lélekkel is.
Nem látni, érezni a bal oldaladon lévő dolgokat. Ezt a betegséget a bal oldali negletnek hívják, ami az agy jobb oldali károsodása következtében jön létre. Elég ritka betegségről van szó, még az orvosok sem fedezték fel teljesen. Az agyunk egyszerűen nem képes érzékelni, felfogni azt a tényt, hogy a világunknak van bal oldala is, nemcsak jobb. De ez mégis hogyan jöhet létre, ha az érzékszerveink nem károsodtak? Egyszerű a válasz: az elménk kiegészíti a hiányzó oldalt. A jobb világgal teljesen tisztában vagyunk, és ez alapján következteti ki a gondolkodásért felelős szervünk a "vak részeket, adatokat". Ezt még megmagyarázni is bonyolult, én is csak a könyv végére értettem meg igazán, hogyan is működik a neglekt betegség.
Nagyon tetszett az, hogy Sarah, a főszereplő rémálmait is leírja a könyv az első pár fejezetben. Ezzel azt érte el Lisa Genova, hogy az izgalmunk és türelmetlenségünk a tetőfokra emelkedik. Sarah egy robotoló gép, aki mást sem csinál, csak a nap 24 órájában csak dolgozik, és dolgozik. Le is volt írva a könyvben, hogy heti 70 órát töltött a munkahelyén, a gépe előtt ülve vagy konferenciákon résztvéve. A baleset után a főszereplőnknek nehéz volt elfogadni a sorsát. Mindenképp vissza akart térni a régi életébe, és folytatni azt, amit félbehagyott. A terápián döbbent rá, hogy ez mégsem fog olyan gyorsan és könnyen sikerülni. Mint minden rossz dolognak, ennek a tragédiának is megvan az előnye, a pozitív oldala. Elhanyagolt kapcsolatok fejlődhetnek ujjá, és a világ eddig nem ismert dolgait tapasztalhatjuk meg. Sarah karaktere hasonló volt Alice-hoz, akit az írónő másik magyarul megjelent regényében ismerhettük meg, amiről már írtam a bejegyzés elején is. Viszont hiányoltam valamit. Nem tudnám pontosan megmondani hogy mit, nem volt valahogy teljes a történet. A cselekmények és a karakterek kidolgozatlanok voltak a Megmaradt Alice-hoz képest, jobb színvonalra számítottam. Lényegében nem volt rossz, azért szeretek ilyen típusú regényeket olvasni, mert az olvasás után mindig pozitívabban tekintek az életre, és jobban meg tudom becsülni a kisebb, apró dolgokat is.
A borító: 100% (Szerintem tökéletesen passzol a történethet, nagyon jól sikerült a könyv hangulatát eltalálni)
A karakterek: 80% (-20% mert nem tudtam őket jobban megismerni...)
A cselekmény: 85% (-15% mert összecsapottnak éreztem)
A szókincs: 100%
Összesen: 91.25 %
.png)
3 megjegyzés
Csak most jutottam el odáig, hogy elolvassam a bejegyzésedet, de örülök, hogy tetszett a könyv. Még nem olvastam ez írónőtől, de a Megmaradt Alice-nek régóta várólistán van és most már tényleg sort szeretnék rá keríteni :D
VálaszTörlésNagyon boldog vagyok, hogy elolvastad a kritikát, sokat jelent ez nekem. <3
TörlésAz egyik kedvenc könyvem a Megmaradt Alice-nak, még most is vissza tudok emlékezni a hangulatára. Szerintem keríts rá sort minél előbb, mert felejthetetlen olvasmány lesz. (:
Mindig igyekszem elolvasni, legfeljebb az fordulhat elő, hogy néhány nap késéssel történik meg az olvasás :)
TörlésMegpróbálom előrébb venni a várólistámon, bár először inkább a könyvtári kupacra fogok sort keríteni :) De a lényeg az, hogy meggyőztél, tényleg megpróbálom minél előbb elolvasni :D