Mini könyvértékelések § Tartós hullám, Északi mitológia, A nagy Gatsby
július 17, 2017
A „Mini könyvértékelések” rovat második bejegyzését olvassátok, amelyben ismét három könyvről osztom meg veletek a gondolataimat. Biztos veletek is előfordult már, hogy képtelenek vagytok egy regényről hosszabb kritikát írni akár bloggerként, akár olvasóként, ugyanis nehéz megtalálni a megfelelő szavakat, illetve kifejezéseket, amellyel átadhatjátok az olvasmány hangulatát, mondanivalóját. Most én is ebben a cipőben járva írok értékelést a Tartós hullámról, az Északi mitológiáról (Neil Gaiman feldolgozásában), illetve a híres és nevezetes Nagy Gatsby-ről. Remélem, hogy ezek a rövid kritikák is meghozzák majd a kedveteket az alábbi történetek elolvasásához! ↓↓
1. Marie-Aude Murail: Tartós hullám
Szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis mostanában nyertem egy játékon ezt a könyvet. Boldog voltam, hogy pont ez az olvasmány került hozzám, mivel az írónővel feltétlen meg szerettem volna ismerkedni a történetein keresztül. Sokan dicsérik a munkásságát, a pozitív kritikák és bejegyzések is felkeltették az érdeklődésemet. Így történet, hogy elolvastam végül ezt a regényt, és azt kell mondjam, nem csalódtam benne. A könnyed stílusa elvarázsolja az embert, noha a témaválasztás nem feltétlen mondható egyszerűnek... Tulajdonképpen minden olyan dolog megjelenik benne, amely problémaként van kezelve a mai világban. Tetszett benne az, hogy intelligensen, nem tolakodóan írt az írónő ezekről a fontos „tabukról”, egy valamit viszont mégis szeretnék kiemelni, amelyet negatívumként hoznék fel. Kicsit zavaró volt számomra, hogy nem mélyed bele egyik ilyen témába se túl alaposan, és ez valószínűleg azért történhetett, mert annyi mindent szeretett volna még Marie-Aude Murail megemlíteni ebben a könyvben, hogy csak haladt, és haladt előre...
Egyébként mindenkinek tudom ajánlani, nem túl hosszú történet, de annál jobban el fogja gondolkodtatni az olvasóit. Nálam egyébként tipikusan olyan „egyszer olvasós” kategóriába tartozott, de ettől függetlenül is tényleg megéri kézbe venni. Az olvasmány fülszövegét itt tudjátok megnézni.
2. Neil Gaiman: Északi mitológia
A mitológiai történeteket eddig nem nagyon ismertem, csupán annyit tudok belőlük, amennyit iskolában megtanítottak nekünk. Tanórákon is csak a görög résszel foglalkoztunk, északi mondákat még csak szóba se hoztuk. Így igazán érdekes volt ez az olvasmány a számomra, sokkal izgalmasabb, mozgalmasabb volt az istenek élete, mint azt gondoltam. Neil Gaiman-nal nem felhőtlen a kapcsolatom, a Coraline c. regényét imádtam, viszont a Csillagport ki nem állhattam... Ezért tartottam egy kicsit ettől a könyvtől, viszont az aggodalom felesleges volt. Tulajdonképpen nem változtatott meg semmit az író az eredeti történetek cselekményeiben, csupán átírta őket egy érthetőbb formába, amellyel a mai ember is szívesebben ismerkedik meg. Nyílván nem említette meg az összes eseményt, hiszen akkor nagyon hosszú lenne ez a regény; arra törekedett, hogy bővebb képet kapjunk az istenekről, illetve a világuk keletkezéséről, majd pusztulásáról. Egyedül csak az volt idegesítő számomra, hogy Gaiman egy-két helyen igen szájbarágósan adta tudtunkra, vagy ismételtette újra meg velünk az információkat. Olyan tankönyves érzésem volt, nem hiszem, hogy az olvasók egyik fejezetről a másikra elfelejtenék az egyes istenek feladatát... Az olvasmány fülszövegét itt tudjátok megnézni.
3. F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Nem is tudjátok, hogy milyen régóta szerettem volna elolvasni ezt a könyvet... Már a Könyvhéten is beszereztem az angol verziót, viszont kicsit nehéz volt megértenem, a nyelvezete sem volt könnyű, úgyhogy azt gondoltam, előbb kezdjük a magyar fordítással. Gondban vagyok ezzel a klasszikussal, ugyanis meg voltam róla győződve, hogy imádni fogom, sőt, egyenesen bekerül majd a kedvenc regényeim közé. Sajnos nagyot csalódtam, ugyanis nemhogy kedvenc nem lett, de a története sem nyerte el különösebben a tetszésemet. Bár a '20-as évek hangulatát jól tükrözte, engem nagyon zavart, hogy a központban szinte csak a bonyolult szerelmi kötelékek álltak. Valahogy többet, mélyebb mondanivalót vártam a ettől a könyvtől, engem nem nagyon hatott meg Gatsby zűrös múltja, és a többi szereplő tisztességtelen viselkedése... Ráadásul a lezárással sem vagyok nagyon kibékülve, azt hittem, happy end lesz a befejezés, nem pedig depresszív hangulatú... Egyébként még a felsorolt okok ellenére sem bántam meg, hogy elolvastam, legalább kipipálhatok egy pontot arról a listámról, amelyen a várólistámon lévő klasszikusok találhatóak. Az olvasmány fülszövegét itt tudjátok megnézni.
.png)
0 megjegyzés