A kedvenc sorozatom előzménykötete § Philip Pullman: La Belle Sauvage (A por könyve 1.)
november 12, 2017
A tizenegy éves Malcolm Polstead és daimónja, Asta a szüleivel él az Oxford környéki Pisztráng Fogadóban. A Temze folyó túloldalán – amelyen Malcolm gyakran hajózik imádott kenuján, a La Belle Sauvage-on – áll a Goodstow Apátság, az apácák otthona. Malcolm megtudja, hogy az apátságban féltve őriznek egy leány csecsemőt, Lyra Belaquát, akit többen is el akarnak rabolni… Közben a sűrű esőzések miatt az emberek soha nem tapasztalt árvíz közeledtéről beszélnek…„Mindig szerettem volna elmesélni, hogy Lyra hogyan került a Jordan Kollégiumba. Miközben ezen gondolkoztam, megjelent előttem egy hosszú történet, amely Lyra csecsemőkorában kezdődik és felnőttkorában végződik. Ebben a kötetben Lyra még kisbaba, a következőben pedig húsz éves. A harmadik és egyben utolsó résszel kapcsolatban lakat van a számon…” (Philip Pullman)↓↓
Bár nem vagyok a fantasy-k nagy rajongója, Az Úr Sötét Anyagai trilógia Philip Pullman tollából a kedvenceim között foglal helyet, lenyűgöző az író fantáziavilága, amelyet megjelenít nekünk. Mindhárom könyvről találtok kritikát az Értékeléseim menüpontban, és boldog vagyok, hogy most sorra keríthetem az előzménykötetet is.
A La Belle Sauvage akkor játszódik, amikor Lyra, az „eredeti” sorozat főszereplője még csak kisbaba, megismerhetjük kalandos útját, és ahogy a fülszöveg is írja, a Jordan Kollégiumba kerülését. Ebben a könyvben Malcom szemszögéből játszódnak az események, és a cselekmény fő mozgatórugója egy óriási özönvíz, amely teljesen megváltoztatja majd Oxford arculatát.
Bevallom őszintén kicsit másra számítottam, nem tetszett annyira, mint azt elvártam. Hiányoltam az Északon játszódó részeket, vagy legalábbis az utalásokat, bár annak örültem, hogy legalább az angliai helyszínekkel találkozhattam. Alapvetően a könyv csak a történet felétől kezd el haladni a végkifejlet felé, az első szakaszban megismerhetjük a szereplőket és valamennyire megsejthetjük a végkimenetelt is. Annak ellenére, hogy a cselekmény a közepétől pörög fel, azt se mondanám túl izgalmasnak, és furcsa, mert rengeteg más könyvértékelésben pont az ellenkezőjét olvashatjuk.
Kicsit elnyújtottnak és vontatottnak éreztem a hajózós, menekülős-üldözős részeket... Az író mentségére legyen szólva, egy árvíz sújtotta településen nem nagyon lehetett volna hajózáson kívül mást megjeleníteni, de Philip Pullman-tól többet vártam, már ami a cselekmény pörgősségét illeti. Lehet, hogy hiba volt összehasonlítanom az Úr Sötét Anyagai trilógiával, de csak elvárhatja egy lelkes rajongó, hogy az előzménykötet hasonlítson mind hangulatban, mind színvonalban a „fő-sorozathoz”, nem igaz?
„– Maga szerint tehát az időjárás elmeállapota egyszerűen csak a mi elmeállapotunk?
– Nincs olyan, hogy csak – válaszolt a gyptus, és nem volt hajlandó többet mondani.”
– Nincs olyan, hogy csak – válaszolt a gyptus, és nem volt hajlandó többet mondani.”
Tudjátok mit hiányoltam még ebből a könyvből? Azt a varázslatosságot, amely az előző részeket teljesen áthatotta, itt viszont nem éreztem azt a mágikus realizmust, ami miatt a többi kötet a kedvenceim közt foglal helyet. Persze itt is jelen voltak az emberek lelkét megtestesítő daimonok, illetve az aletiométernek is fontos szerepe van a fejezetekben, de ezeken kívül mással nem nagyon találkoztam. Ha az író helyében lettem volna, biztosan nagyobb szerepet kaptak volna a gyptus hajósok, mikor előkerültek a történetben, nagyon érdekes meglátásokat hallhattunk tőlük a világukkal kapcsolatosan.
Az utolsó mondatokat, sorokat elolvasva, kimondom kerek perec, rengeteg megválaszolatlan kérdésem maradt... Általában nem szokott zavarni, ha egy sorozat köteteinek végén több nyitott kérdés is jelen van, mert az írók szeretik lezárni a következő részben ezeket a dolgokat. De ebben az esetben már nem vagyok annyira biztos abban, hogy válaszokat fogok kapni, hiába tervezi Pullman, hogy ír még erről a világról, a következő rész nem egy előzménykötet lesz, hanem a trilógia után több évvel fog játszódni. Majd meglátjuk, hogy alakul, nagyon reménykedem, hogy a jóslataim nem fognak beigazolódni.
Higgyétek el, annyira szerettem volna, ha ez a könyv is lenyűgözne, a kedvenceim közé tartozna! Remélem, hogy a következő rész már izgalmasabb lesz, végül is abban már Lyra lesz a főszereplő, kíváncsi vagyok, milyen lesz felnőttkorában.
Higgyétek el, annyira szerettem volna, ha ez a könyv is lenyűgözne, a kedvenceim közé tartozna! Remélem, hogy a következő rész már izgalmasabb lesz, végül is abban már Lyra lesz a főszereplő, kíváncsi vagyok, milyen lesz felnőttkorában.
A borító: 100%
A cselekmény: 75%
A karakterek: 90%
A szókincs: 100%
Összesen: 92.5%
.png)
0 megjegyzés