Családtörténetek a világ másik részéről § Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák
december 06, 2017
2013 szépirodalmi szenzációja – Khaled Hosseini új regénye a világ bestseller-listáinak élén! A 80 országban, 40 millió példányban eladott Papírsárkányok és Ezeregy tündöklő nap szerzőjének új regényét már az első hetekben világszerte többszázezren olvasták. Hosseini mestere a rabul ejtő egzotikus történeteknek és a finoman szőtt mondatok mögött rejlő, mélyen emberi érzéseknek. Új regényében arról mesél, hogyan szeretünk, hogyan viselünk gondot egymásra, és a döntéseink hogyan rezonálnak a minket követő nemzedékek életében. Könyve nem áll meg a szülők és gyermekeik kapcsolatánál, hanem a testvérek és unokatestvérek kötődéseiből bámulatosan gazdag tablót festve mutatja be, hogyan sértjük meg, áruljuk el, becsüljük meg és áldozzuk fel egymást. Hogy milyen gyakran lepnek meg bennünket döntéseikkel és tetteikkel a hozzánk legközelebb állók amikor a leginkább számítanánk rájuk. Miközben lap, lap után, a Földet körbeutazva követjük a regényszereplők ágas-bogas életét, sorsukat és szerelmeiket – Kabultól Párizsig és San Franciscótól a görög szigetvilágig –, az érzelem gazdag és magával ragadó történet belénk költözik és életre kel. ↓↓
Bevallom őszintén szkeptikusan és kétségekkel tele álltam neki az olvasásnak. A mai világban, mai politikai helyzetben nagyon óvatosan és „szelíden” kell az Afganisztánban, vagy a környékén játszódó történetekkel bánni. Éppen ezért kicsit féltem, hogy vajon mire számíthatok, de már itt, a bejegyzésem elején szeretnék minden kedves olvasót megnyugtatni, hogy félelmeimnek nem volt alapja. Az író (aki maga is afgán származású) nem tolakodóan mutatja be a muszlimok mindennapjait, végig olyan érzésem volt olvasás közben, mintha egy „vendég” lennék, akit meginvitálnának arra, hogy bemutassák milyen az élet Afganisztában, de nem akarnak a „vendéglátóim” rám kényszeríteni, számba rágni semmilyen szokást, amely egy európai embernek esetleg kényelmetlen lenne.
Az író nagyszerűen vezeti be a történetet, nem tudtam abbahagyni elsőre az olvasást, a sorok egyszerűen magukkal rántottak. Nem szeretnék sokat elárulni, csupán annyit mondanék, hogy egy mesével ismerkedhetünk meg, amelynek később szimbolikus jelentése lesz a „való életben” játszódó cselekményél.
„Azt mondják, az embernek célt kell találnia az életéhez, és úgy élni. De néha csak amikor már leélte az életét, akkor jön rá, hogy az életének volt célja, ráadásul valószínűleg olyasmi, ami soha eszébe sem jutott.”
A fülszövegből nem sokat tudhatunk meg a történetről, legalábbis miután elolvastam a rövid ismertetőt, bizonytalan voltam abban, hogy mire is számíthatok valójában. A nem túlárnyalt ismertetőnek egy nagyon egyszerű oka van: annyira összetett a történet, hogy lehetetlen lenne pár mondatban bemutatni. Khaled Hosseini fantasztikus módon rakta össze a cselekményt, olvasmányaim során ilyennel még nem is találkoztam. Nem egy-egy főszereplő van csak a középpontban, hanem rengeteg más karakter, akik valamilyen kapcsolatban állnak egymással (családtag, ismerős). Vagyis minden egyes fejezet egy konkrét szereplő életét mutatja be, majd pedig a következő rész arról fog szólni, aki valamilyen módon feltűnt az előző fejezetben. Nem tudom, hogy mennyire sikerült világosan fogalmaznom, mindenesetre már csak az írásmód miatt is érdemes kézbe venni ezt a regényt.
De ami legjobban tetszett ebben az olvasmányban, az egyes fejezetek témaválasztása volt. Egy valamiben mindegyik megegyezett: olyan helyzeteket dolgoztak fel, amelyek valamilyen módon a családi kötelékkel, szülőkkel, nagyszülőkkel (és amit még el tudunk, illetve ennél a könyvnél el sem tudunk képzelni) kapcsolatosak. Az írónak hihetetlen tehetsége van a krízishelyzetek megírásában, de legfőképpen a nagyon ütős és váratlan fordulatok kialakításában. Amikor már azt hittem, hogy tudom, mi lesz egy-egy szereplő sorsa, vagy titka, akkor mindig előállt Hosseini egy olyan végkifejlettel, aminél szó szerint leesett az állam meglepetésemben.
„Ha olyan sokat éltél volna már, mint én, felelte a div, felismernéd, hogy a kegyetlenség s a jó szándék csak ugyanannak a színnek az árnyalatai.”
Ahogy az előbb is említettem, olyan fordulatok vannak a könyvben, amelyeket nehezen tudunk elképzelni, legalábbis európai gondolkodásmóddal nehezen lehet még felfogni is. De érdekes betekinteni abba a messzi-messzi világba, illetve a történeteket szimbolikusan is értelmezhetjük, így jobban meg tudjuk érteni a szereplők döntéseit, gondolkodását.
Nem úgy ért véget, ahogyan vártam. Valami habos-babos és boldogsággal teli lezárásra számítottam, de végül nem azt kaptam. Viszont tragikusak sem voltak az utolsó sorok, Hosseini csupán azt írta le, ami a való életben is történt volna. Nagyon érdekes volt nyomon követni, hogy egy családban a különböző generációk hogyan hatnak egymás életére, és mennyire befolyásolja az embereket a felmenőik viselkedése, nevelése.
Nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a könyvet, ez volt az év egyik legnagyobb meglepetése. Kíváncsi vagyok az író többi regényére is, talán a következő évben azokat is sorra kerítem majd.
Nem úgy ért véget, ahogyan vártam. Valami habos-babos és boldogsággal teli lezárásra számítottam, de végül nem azt kaptam. Viszont tragikusak sem voltak az utolsó sorok, Hosseini csupán azt írta le, ami a való életben is történt volna. Nagyon érdekes volt nyomon követni, hogy egy családban a különböző generációk hogyan hatnak egymás életére, és mennyire befolyásolja az embereket a felmenőik viselkedése, nevelése.
Nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a könyvet, ez volt az év egyik legnagyobb meglepetése. Kíváncsi vagyok az író többi regényére is, talán a következő évben azokat is sorra kerítem majd.
Hálásan köszönöm a Libri könyvkiadónak a recenziós példányt!
A borító: 100%
A cselekmény: 90%
A karakterek: 100%
A szókincs: 100%
Összesen: 97.5%
.png)
0 megjegyzés