Neil Gaiman: Coraline // Szimbólumok a történetben (Jung pszichológiája alapján)
október 31, 2022.png)
Halloween napján egy tematikus bejegyzéssel készültem nektek, ami a Coraline című filmfeldolgozásban lévő szimbólumokat mutatja be Jung pszichológiája alapján. A poszt az előző, tavalyi írásomat szeretné tovább bővíteni: most nem az archetípusokról, hanem a filmben megjelenő szimbólumokról fogok írni. Javaslom, hogy olvassátok el előtte az archetípusokról szóló bejegyzést, mert sok mindenre fogok visszautalni ebben az írásban.
A szimbólum nagyon szorosan kapcsolódik az archetípusokhoz. A szimbólum ábrázolja az archetípusok lényegét, de a személyes konfliktusanyagot is. Megfogalmazhatjuk ezt máshogyan is, Roberto Assagioli, olasz pszichiáter szavaival: olyan fogalmakat, jelentésrétegeket ragadnak meg és sűrítenek össze egyetlen képben, amelyeket az emberi nyelv nehezen, nagy körülírással, vagy egyáltalán nem tudna kifejezni. (forrás: Gyökerek és szárnyak blog)
Emlékeztek még, hogy Coraline karakterére melyik archetípus volt jellemző? Ő testesítette meg többek között a Mélymagot, vagyis a Selbst-et. Rövid emlékeztető: Selbst-nek nevezzük a Tudat és Tudattalan központját, az ember teljességét. Életünk célja ennek a struktúrának a tudatosítása, ez az individuáció folyamata. A Selbst nemcsak a múlt ismereteit foglalja magába, hanem egyediségünk hordozója is.
Nagyon érdekes volt számomra (és csak megerősített az előbbi elméletben), hogy Coraline-nak kihívások teljesítésénél elengedhetetlen segítséget jelentett egy háromszög alakú, középen lyukas varázskő, amelyen átnézve olyan rejtett dolgokat látott (a szellem-gyerekek szemét, tehát lelkét), amelyek szabad szemmel nem voltak érzékelhetőek (így egyesültek a tudatos és tudattalan motívumok). A Selbst általában kör formában jelenik meg, de álmokban sokszor a kő alakját veszi fel. Úgy vélem, nem véletlen, hogy a Selbst vonásait magán viselő személy mesebeli kelléke ilyen megjelenéssel és kontextusbeli szereppel jellemezhető.
Ahogyan Coraline-nak, a Másik Anyának is voltak szimbolikus kellékei, amelyek a nőiesség, a nő ősi szimbólumai: a ház és a barlang. Egy kis ajtó, illetve onnan vezető alagútszerű átjáró nyílt a másik világra, azon keresztül lehetett csak oda átjutni. Ez az alagút bár hosszú volt, de alacsony mennyezetű, így csak kúszva lehetett benne közlekedni. Ez az elrendezés olyan, mintha egy köldökzsinór vagy szülőcsatorna lenne, ami a két világot köti össze, de a másik világ az tulajdonképpen a Másik Anya kiterjedt valósága, hiszen ott minden az ő teremtménye (az ott lévő tárgyak, emberek, a környezet és a ház is).
A másik szimbólum, ami a nő létéhez hozzátartozik, az a ház. Ez a nőiesség legősibb szimbóluma, ami az egységet, teljességet, az Egészet jelenti. Tökéletesen illik a Másik Anyához, hiszen ő időben és térben is kiterjedt volt, dimenziókon és világokon átívelt (a való világban jelen volt a gyerekekről mintázott játék babákban, amelyeken keresztül megfigyelte a valóságot; bár a kora ismeretlen volt, több emberöltő életet is betöltött már, hiszen több gyermeket is sikerült fiatal korukban elrabolnia különböző időkből).
A ház egyébként önmagában is az Egészet jelenti: összesen három szintje van, ami még jobban kiemeli a teljességet, ráadásul ez az a helyszín (a kicsit távolabb lévő kúttól – amiről a későbbiekben írok majd), ahol a cselekmény majdnem egésze játszódik, tehát ez szimbolizálja a kerek és egész világot.
A Másik Anyát az Árnyék archetípusával is azonosítottuk. Az Árnyék a psziché félelmetes, sötét oldala, jellemző rá a vadság és a káosz. A pók alakja így valószínűleg nem véletlen: a keresztény kultúra a pókot sokszor a sátán, gonosz megtestesülésének tulajdonította, ami megbénít, alkot és pusztít (először létrehozza Coraline számára a világot, majd a végén elpusztítja azt); az ősi erő, mágia, misztérium szimbóluma.
A kút keretet ad a történetnek: itt játszódik a nyitójelent, illetve itt teljesedik be a végső küldetése Coraline-nak (ide dobja be a kulcsot, és a Másik Anya egy részét elpusztítva, ami átjutott a való világba). Ez volt számomra a legkülönlegesebb szimbólum, ami feltűnt a történet során. Ez is egy ősi szimbólum, ami átjárót, kaput jelképez, és átvezet minket egy másik világba, az ismeretlenbe. A misztikusságot csak erősíti a filmben az ábrázolásmód: a kutat egy gombakör, másnéven boszorkánykör veszi körül. Különböző hiedelmek születtek már azzal kapcsolatban, hogyan is keletkeznek ezek a körök: bár a magyarázatok eltérnek, abban megegyezés van, hogy ezek nem evilági lényekhez, tündérekhez, sőt, boszorkányokhoz, az ördöghöz kötődnek. A hiedelmek arra nézve is igen különbözőek, hogy mi történik azzal, aki átlépi ezt a kört, de ezeknek a közös eleme, hogy tilos belépni a körbe. Ugyanis ezek is átjárók egy másik világba, és aki ebbe belép, az áttranszportálja magát, soha nem fog tudni visszatérni. Így a kút szimbóluma a boszorkánykör jelenlétével csak még jobban felerősödött, és talán az sem véletlen, hogy az átjáró kulcsa és a Másik Anya keze (ami átjutott az igazi világba) a kútba dobással lett elpusztítva. De felmerülhet bennünk a kérdés, hogy milyen világ létezik a kút mélyén? Nem a Másik Anya gonosz világába sikerült visszajuttatniuk a kulcsot, és így megint lehetőséget adni neki a szabad átjárásra? Bár a kérdés megválaszolatlan marad, én mégis sokszor szoktam ezen elgondolkodni...
Ha felkeltette az érdeklődéseteket a film, vagy a bemutatott téma, akkor az alábbi könyveket tudom ajánlani:
→ Nagy Ágnes: Szimbólumok, archetípusok a mesében
→ Antalfai Mária: IV.2. Személyiség és archetípusok Jung analitikus pszichológiájában
Remélem, hogy tetszett nektek ez a két részes bejegyzés sorozat, melyben a kedvenc történetemet elemeztem Jung pszichológiájának főbb pontjai alapján. Ha bármi kérdésetek van, írjátok meg nekem kérlek a komment szekcióban! Köszönöm szépen, hogy elolvastátok a posztot!
Csenge
.png)
0 megjegyzés