Ezrek élnek a föld alatt, maguk gyártotta börtönben. Régóta laknak ott, mostanra már csak legendák maradtak arról, hogy valaha másutt is éltek emberek. Az ilyen élet szabályokat kíván. Szigorú szabályokat. Bizonyos dolgokról tilos beszélni; ilyen a kimenetel is. Sose valld be, hogy esetleg ki szeretnél menni, vagy megkapod, amit akarsz. Kilátás nyílik a kinti világra, egy megrontott és rothadt világra, amelyet őseik maguk mögött hagytak. A kilátás azonban idővel elhomályosul: tönkreteszi a mérgező levegő, amely megöl mindenkit, aki bátorkodik kimenni. Így a bűnözőkre marad a dolog, azokra, akik megszegik a szabályokat, s akiket kiküldenek takarítani. Miért végzik el dolgukat ezek a halálra ítélt emberek? Ezen Holston seriff is mindig elgondolkodott. Most meg fogja tudni.

Pár napja sikerült eljutnom a Könyvmolyképző saját könyvesboltjába. Nagyon sok könyve volt ott a kiadónak, és megakadt a szemem a Siló sorozaton. Régebben olvastam a fülszövegét és annyira megtetszett, hogy kívánságlistára is tettem. Így, amikor volt alkalmam megvenni, nem haboztam, az első két részt egyből a pénztárhoz vittem.

Nehéz erről a könyvről, inkább füzetecskéről bejegyzést írnom, mert csupán 60 oldalas. Az ötlet szerintem nagyon egyedi, nincs benne semmilyen sablonszerű. Úgy vettem észre, hogy mostanában jobban érdeklődöm a disztópikus regények iránt, főleg télen és ősszel szoktam ezt a műfajt olvasni. Nyáron és tavasszal maradok a történelmi regényeknél.

Nem tudom, hogy a kiadó miért nem adta ki a többi résszel egybefűzve, hiszen azok is ilyen csenevész oldalszámúak. Oké, nyílván így jobban keresnek vele pénzt, de szerintem pofátlanság egy ilyen füzetért elkérni 1500 Forintot.

Ezt a könyvet a The 100 sorozathoz hasonlítanám, amit mostanában szoktam nézni. Ebben a filmsorozatban az emberek az űrben élnek, de leküldenek 100 fiatalt a Földre, hogy ellenőrizzék élhető-e már, mivel 97 évvel ezelőtt egy nukleáris robbanás tette tönkre a természetet.

Itt is ez a helyzet pár eltérő aprósággal, csak nem leküldenek a felszínre embereket, hanem felküldenek a felszínre a Föld alól."Takarítók" mehetnek fel, de nekik sincs hosszú életük: csak arra van idejük, hogy letakarítsák a kamerákat, amik mutatják a silóban lévő embereknek a természetet, de aztán pár pillanaton belül meghalnak a levegő mérgező hatása miatt. 

De vajon tényleg igaz ez? Ez nem csak a látszat? Lehet, hogy mégis élhető a felszín, csak ezt el akarják titkolni? Ehhez hasonló kérdések merülnek fel a könyvben, erről beszél titokban mindenki.

Holston a felesége után ment, nem bírta már a sok év magányt nélküle. A nő valamire rájött, és elültette ezt a gondolatot a férje fejében is. Holston a saját bőrén akarta megtapasztalni az igazságot, hát kivitette magát. Nem tudom, hogy akik olvasták ezt a könyvet számítottak-e ilyen befejezésre, én mindenesetre biztosan nem. Egészen más volt az elképzelésem, még most sem tudom mire vélni ezt a véget. Ez az egész könyv tulajdonképpen egy prológus volt, úgyhogy szerintem nemsokára el is kezdem a következő részt. Kíváncsi vagyok, hogy az író mit fog kihozni ebből a nyolc részes sorozatból, izgatottan várom a végkifejletet. (: