Interjú Spirit Bliss írónővel | Út a fanfiction blogtól a sikerkönyvekig
április 26, 2017
Az idei Könyvfesztivál egyik legjobb pillanata az volt, mikor találkozhattam Spirit Bliss írónővel. A dedikáláson kívül még egy gyors interjú erejéig is találkoztunk, melynek eredményét ebben a bejegyzésben el is olvashatják. Szerintem igazán különlegesnek mondhatjuk a kérdéseket-válaszokat, ugyanis érezhető belőlük a spontaneitás, mely általában egy levelezésen nem nagyon szokott megmutatkozni. Boldogsággal tölt el, hogy Spirit Bliss elvállalta ezt a beszélgetést, nagyszerű élményként maradt meg ez bennem, ráadásul sok érdekességeket is megtudtam A Szem sorozatról, az írásnak a folyamatáról, illetve az írónő „szuper képességéről”. Szóval köszönöm szépen itt is a lehetőséget, sokáig fogok emlékezni erre a délutánra!
1. Tervezel-e olyan műfajban regényt írni, amelyet eddig még nem próbáltál ki?
Igen, szeretnék, én olyanfajta író vagyok, akinek mindig kellenek az új kihívások, és nagyon szeretem magam különböző műfajokban, zsánerekben kipróbálni. Eddig írtam már fantasy-t, ifjúsági krimit, felnőtteknek való krimit. Tervezek majd disztópiát, drámai, pszichológiai regényt írni, a családregény is tervbe van véve. ↓↓
2. A Reményfosztottak új terep volt számodra, vagy már ismerted a krimi világának és írásának fortélyait?
Mindig nagyon szerettem a krimiket, Agatha Christie, és egyéb nagyon híres krimi szerzőknek a könyveit olvasni. Eléggé csavaros az észjárásom, szerintem nekem ez a legnagyobb erősségem, úgyhogy a krimi kézenfekvő választás volt számomra. Az előző szerkesztőm is azt tanácsolta, hogy ebbe az irányba haladjak, mert úgy gondolja, hogy így valami olyasmit tudnék alkotni, ami hiteles képet adna. Úgyhogy az Ő tanácsára, és saját megérzéseimre hallgatva döntöttem e mellett a műfaj mellett.
3. Kiskorodban sok ilyen témájú történetet olvastál, hogy kialakult nálad ez a csavaros észjárás?
Rengeteget olvastam gyermekkoromban. Három évesen teljesen magamtól megtanultam olvasni, a szüleimnek fogalmuk sem volt, hogy honnan, azóta falom a könyveket, ez valószínűleg az észjárásomra is kihatással volt. Ez lehetett nagy eséllyel ennek az oka.
4. Gimnazista, egyetemista korodban milyen könyveket szerettél olvasni? Hogyan viszonyultál a kötelező olvasmányokhoz?
A kötelező olvasmányokat nagyon szerettem, én voltam talán az egyedüli kivétel a környezetemben. Igazából gimnáziumban sokszínűen válogattam olvasmányokat, az egyetemen kevésbé, mert nem sok szabadidőm volt. Ott inkább azt vettem kézbe, ami kötelező volt, oldalas listákat kaptunk az olvasmányokról egy-egy órára, több száz könyvet kellett elolvasni egy félév alatt. Vagyok annyira lelkiismeretes, hogy meg is tettem, szerintem például én vagyok az egyetlen, aki sorra kerítette A Karamazov testvéreket a szigorlatra. Azért vannak fenntartásaim a kötelezőkkel, mert az átlag tinédzser nem olyan mint én voltam, ezt tudom, de én határozottan szerettem őket.
5. Ki tudnál emelni belőlük párat, amelyek a kedvenceid lettek?
Anno én nagyon szerettem a Bűn és bűnhődést, Vörös és feketét, Moliére darabjait. Emlékszem, A fösvény volt a kötelező az órán, én pedig megvettem Moliére összes művét, amelyeket elolvastam önszorgalomból otthon, de igazából mindennel szívesen ismerkedtem.
6. Ha jól tudom, akkor írói pályafutásodat fanfiction történetek alkotásával kezdted. Akkor el tudtad magad képzelni egy híres magyar írónőként, akinek rengeteg könyve jelenik meg kiadásban?
Nekem még most is nehéz elképzelnem, és akkor is idegennek tűnt ez a kép, az olvasóim voltak azok, akik rávettek, hogy ne csak a blogomat írjam, hanem kezdjem el a saját történetemet, mert esetleg valami kikerekedhet belőle. Úgyhogy Ők jobban bíztak bennem, mint én magamban. De az, hogy megjelennek a könyveim, számomra még mindig csodaszámba megy.
7. Mit teszel, ha egy időre kiapad az „inspiráció-kincsesládád”?
Ilyen még nem nagyon fordult elő velem, inkább az a baj, hogy túl sok ötletem van, és túl kevés időm. Általában négy-öt alapötlet van a fejemben, elkezdem az egyiket írni, aztán sajnálom, hogy a másikra nem tudok nagy figyelmet szentelni. Az a baj, hogy felnőttként nagyon nehéz időt szakítania az írásra, a legtöbb magyar írónak van szakmája, egyéb munkája, úgyhogy inkább nem az inspirációval van a gond, hanem azzal, hogy Magyarországon nehéz egyeztetni a megélhetési munkát ezzel a foglalatossággal.
8. Melyik volt a legkülönösebb pillanatod, amikor megszállt az ihlet? Egyből papírra vetetted a gondolataidat?
Ami most így hirtelen eszembe jut, az egy fanfiction-ömhöz kapcsolódik. Éppen ebédeltem otthon, elképzeltem egy nagyon tragikus jelenetet, amelyet még nem vetettem papírra, a pillanat hevében született meg. Ahogy láttam magam előtt pörögni az eseményeket, elkezdtek potyogni a könnyeim, a családom pedig nem értette, hogy evés közben miért sírok. Az ötleteimet egyébként nem szoktam egyből leírni, ha valami bevillan, azt elraktározom az agyamba, aztán később előveszem, amikor gép elé kerülök.
9. Nem félsz attól, hogy ezek az ötletek egy idő után kihullanak a fejedből, ha nem írod fel egyből valahova őket?
Nagyon pocsék a memóriám, de ezek valahogy mindig megmaradnak. Évszámokat, neveket simán elfelejtek, az ötleteim viszont mélyebben el tudnak raktározódni.
10. Előfordult már veled olyan, hogy azt tapasztaltad, az életed mozaikdarabkáit szövöd bele a történeteidbe?
Persze, szerintem ez minden írónál előfordul. Próbálok arra odafigyelni, hogy ne lehessen tudni, mi az, ami a való életemhez kapcsolódik, és mi az, ami nem, a hozzám nagyon közel állók persze tudják, hisz ismernek engem. Valamilyen szinten benne vagyok a regényeimben, van, hogy egy esemény megtörtént velem, van, hogy egy beszélgetés, van olyan is, hogy egy adott karaktert létező emberről formáltam. Az életem szerepel a történeteimben, de sosem életrajzi szinten.
11. Van bevált rutinod az íráshoz?
Az egyetlen ami eszembe jut, hogy nagyon szeretek reggel írni. Felébredek, megiszom a kávémat, eszem hozzá pár szem kekszet, majd rögtön leülök alkotni, mert valahogy a korai órákban jobban fog az agyam. Mindig van mellettem egy bögre tea, vagy limonádé, attól függ, hogy milyen évszak van, és azt iszogatom közben.
12. Ha egy napra belebújhatnál valamelyik könyvkaraktered bőrébe, ki lenne az?
Aki a legközelebb áll hozzám természetben, Ő Camilla. Nagyjából olyan a személyisége, mint nekem, ez az anyáskodó, családcentrikus, nyugodt, művészlélek típus. Az Ő bőrében el tudnám képzelni önmagamat. Viszont pont azért, mert nem hasonlít rám egyáltalán, kicsit izgalmasabb lenne, ha Julie karakterébe bújhatnék, megtapasztalnám azt, hogy milyen egy másfajta élet.
13. Olvastam egy másik, Veled készült interjúban, hogy A Szem sorozat részei mindig más szereplő életét fogják górcső alá venni. Kikről tervezel még írni az Ana-Ryland pároson kívül?
A második könyv, mindenképpen Kaemon-ről fog szólni, annak már a háromnegyede készen is van. Utána, ha minden igaz, akkor Eye és Adalynn története fog következni, ugye szorosan összekapcsolódik a karakterük, úgyhogy Ők egy könyvet fognak kapni. Aztán szép sorban jön mindenki más, még nem tudom, hogy milyen sorrendben, de szeretnék minden tevőről és értőről írni egy kötetet.
14. Tehát akkor több részesre tervezed ezt a sorozatot, nem csak trilógiára?
Ha minden igaz, és minden jól jön össze, akkor olyan hét könyvre tervezek. Persze ez sok mindentől függ, a kiadótól és az olvasóktól is, hogy mennyire érdeklődnek a történet iránt.
.png)
0 megjegyzés