Az egyik legkedveltebb magyar írónő első kisregénye § Szabó Magda: Csigaház
január 31, 2019
Mindmáig az irodalmárok és az olvasók is úgy tudták, hogy Szabó Magda költőként kezdte pályáját, és első prózai műve a 1957-ben megjelent Freskó című regény volt. Most azonban újra kell írni a magyar irodalomtörténetben a Szabó Magda életéről és munkásságáról szóló fejezetet. A hagyatékból ugyanis előkerült egy fehér dosszié, s abból két szürke kockás borítójú füzet. Rajtuk a cím: Csigaház, az évszám: 1944 és az SzM szignó. S hogy mit rejt a két füzet? Egy kisregényt, amely 1939-ben játszódik, Bécsben. Egy zaklatott fiatal lány érkezik a Csigaház nevű panzióba. Júlia Budapestről menekült az osztrák fővárosba, régi ismerőséhez, a panzió tulajdonosnőjéhez. Odahaza megrázó élményben volt része: a vártnál korábban hazatérve a családi villába, rajtakapta fiatal mostohaanyját, Dollyt és szeretőjét, Dorner András ügyvédet, apjának, az országos hírű sebészprofesszornak a barátját. Júlia felháborodása és kétségbeesése annál is nagyobb, mert ő azt hitte, hogy Dorner az ő kedvéért jár a házhoz. A fiatal lány abban reménykedik, hogy a Csigaházban menedéket és nyugalmat talál, ám a panzióban további „veszedelmes viszonyok” bolygatják fel a mindennapok megszokott rendjét, újabb szerelmi háromszögek formálódnak. A politikai helyzet is nyugtalanító, hiszen a bécsi Burgon már horogkeresztes zászló leng, és a németek egyre jobban érdeklődnek a Csigaház lakói iránt. A háború fenyegető árnyéka borul egész Európára. A szerelmi és politikai szálból biztos kézzel összeszőtt kisregényt minden bizonnyal Szabó Magda 1935 és 1938 közötti bécsi tartózkodásainak élményei ihlették, ezeket öntötte – valószínűleg itt először – prózai formába. Sorait olvasva tanúi lehetünk a regényíró születésének. Nyomon követhetjük, hogyan talál rá saját hangjára, hogyan dolgozza ki írói módszerét. A sokféle élményt, érzést, hangulatot egybesűrítő mű már magán viseli Szabó Magda írásművészetének jellemző jegyeit: kivételes megfigyelőképességét, éleslátását és ábrázolókészségét. ↓↓
Szabó Magda írásai közül eddig csak négy regényt volt alkalmam sorra keríteni, ami igazán nem számít egy monumentális számnak, ha figyelembe vesszük, milyen sok alkotással örvendeztette meg az írónő az olvasóit. Viszont ez a pár könyv pont elég volt arra, hogy jobban megismerhessem a szinte már barokkos körmondatokat, hosszú gondolatmeneteket, de legfőképpen azt, hogy mely értékrendeket tartja Szabó Magda fontosnak és követendőnek. Így már „tapasztaltabban” álltam neki a Csigaháznak, és az előző olvasmányokat alapul véve, be kell vallanom, hogy nem vagyok túl elégedett ezzel az újonnan megjelenő kötettel. De mielőtt belevágnék az értékelésbe, mindenképp leszeretném szögezni, hogy a kritikám nem az írónő tehetségét kívánja bírálni. Ő nem szánta kiadásra ezt az írást, csupán szárnybontogatásról van szó, kipróbálta, mit tud a prózák terén. Éppen emiatt sem lenne jogunk szerintem erősen bírálni a Csigaházat, ez olyan, mintha egy festő legelső vázlatos képét cincálnánk ki a zsűrik elé, majd pedig ugyanazt az eredményt várnánk ettől a vázlattól, mint egy kész festményétől. Úgyhogy ezt a bejegyzést most kivételesen áttekintésnek nevezném, bemutatom, hogy mit lehet várni ettől a könyvtől, ha esetleg úgy döntenétek, hogy megvásárolnátok és elolvasnátok.
„– Tanár? Elragadó! Akkor már értem is önt. Nem lehet éveken át büntetlenül emberi jóságra nevelni a gyerekeket. Az ember menthetetlenül gyomorfájást kap, ha a szavak és a való élet közti különbségre gondol.”
Ahogy az előbbi hasonlatomban is írtam, egy igen kezdetleges és vázlatos műről van szó. Ne keressünk benne Szabó Magdára jellemző hosszú és tartalmas mondatokat, alapvetően rövid, szinte tőmondatokból épül fel az írás. Az is kicsit különös volt számomra, hogy nem volt a kötet fejezetekre bontva, amely egy-két könyvnél abszolút nem hiányzik, de itt néha jó lett volna a történések menetét néha-néha megtörni. A cselekmény szinte novellaszerű volt, ami azt juttatta eszembe, hogy szerintem a karaktereket érdemes lett volna külön regénybe helyezni (természetesen azokat, akik nem kapcsolódnak szervesen egymáshoz, ugyanis nem mindig értek össze teljesen a szálak). Így mindenki múltját, jelenét és jövőbeli sorsát alaposan ki lehetne dolgozni, szerintem sokkal izgalmasabb lett volna a könyv is, ha egy kicsit több információval, részlet áll rendelkezésünkre. Visszakapcsolódva az előző gondolatomhoz, kicsit úgy éreztem, hogy túl sok szereplő volt felhalmozva. A fülszöveget alapvetően egy-két karaktert állít be főszereplőnek, pedig az az igazság, hogy rengeteg szereplő van a könyvben, és majdnem mindegyik ugyanannyi részt kapott. Ezzel kapcsolatban az jutott az eszembe, hogy talán az írónőnek nem a történetre, hanem inkább személyekre voltak ötletei, őket viszont azonos térben és időben tudta elképzelni, így kerültek egy kötetbe. Ez természetesen csak egy feltételezés, eljátszottam még pár hasonló gondolattal, sajnálom, hogy a teljes igazság már sosem fog kiderülni.
„– Tudod… egyszer szeretnék azért lélektanilag a végére járni, hogy az ember egy barátja miért mindig akkor kezd becsületesen gondolkodni, amikor már feldúlta a másik életét.”
Ami nagyon irritált, azok az óriás betűk és az egész oldalas képek voltak a kéziratból, amelyek minden harmadik-negyedik oldalt elfoglaltak. Ez abból a szempontból érthető, hogy igen rövid a cselekmény „normálisan” legépelve, nem töltene ki egy könyvre való anyagot, így egy kicsit fel kellett hígítani. De annak örültem volna, ha a képeket is sorba rakják, nem pedig össze-vissza, hogy azok eltérjenek a történet menetétől. Így a végén azokat nem is olvastam el, teljesen összezavart, hogy a cselekmény lefolyásába nem illő részeket olvasok.
De talán a befejezésből látszik a legjobban, hogy ezt az írást Szabó Magda biztosan nem szánta kiadásra. Abszolút lezáratlan, még vártam a folytatást, és azt hiszem mindenki, aki olvasta a Csigaházat. Így kicsit csalódottan tettem vissza a könyvespolcomra a kötetet, de nem az írónő miatt, hanem azért, mert ilyen állapotban is kiadták, arról nem is beszélve, hogy felháborítóan magas áron... Én biztosan más, rövidebb műveivel együtt, vagy esetleg egy életrajzi kötetben adnám ki, de a könyvpiacon a profit diktál.
Összességében érdekes élmény volt az írónőnek prózai korszakának kezdetével megismerkedni, így legalább láthatjuk mi, olvasók, hogy miből lett a cserebogár.
.png)
0 megjegyzés