Egy disztópia az elszigetelődésről § Sigrídur Hagalín Björnsdóttir: A sziget
apokalipszis szeptember 21, 2019
Egy vérbeli csaló, aki milliomosnak adja ki magát § Michelle Painchaud: Erica szerepében
hazugságok szeptember 14, 2017
Istenem, bocsásd meg bűneimet! Egy tizenhárom évvel ezelőtt eltűnt lánynak adom ki magam, aki gazdag. És halott. Erica Silvermant négyéves korában rabolták el. Az óvoda elől tűnt el, és azóta sem került elő. Milliomos szülei még ennyi év után is időt és pénzt nem sajnálva próbálják felkutatni őt. Aztán egy napon csoda történik. Erica megszökik az elrablóitól, és hazatalál. Tizenhét éves. Hosszú évektől fosztották meg. Megviselték a történtek, poszttraumás stressz szindrómában szenved. Újra meg kell tanulnia, kicsoda ő, és honnan is jön. És még valami – ez a lány nem Erica Silverman. ↓↓
Valóság által homályosan § Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása
betegség június 30, 2017
„Úgy akarnak rajtunk abortuszt végrehajtani, hogy már régen megszülettünk.” Perzselő, kora nyári nap, és egy filozófiatanár, akinek elhullnak az érettségizői. Az egyik holnap nélkül, öntudatlanul várja a halált. A másik végigvágja az ereket a csuklóján. Nincs más nyom, csak az óránkénti SMS, ez tudatja, hogy a lány még nem vérzett el. Mi ez, egy különös hatalmi játszma? Vajon hol a pendrive, ami kulcsot ad mindenhez, és megállíthatja a pusztulást? A cinikus, fiatal filozófiatanár küzd, kutat, megpróbálja megakadályozni a megakadályozhatatlant, és visszafordítani a visszafordíthatatlant. Válaszokat keres olyan kérdésekre, melyeket senki sem szeretne feltenni. Útján nem csak halál, de nagy filozófusok gondolatai is elkísérik. A létezés új értelmet nyer, ha közel a pusztulás. Egy olyan világban, ami a szeretet tagadására épül, létezhetnek még hősök? Vajon akad bárki köztünk, aki ártatlan? „Ha az ember elgondolja, milyen végtelen az idő és a tér, ami a világot alkotja, és ha belegondol, hogy mennyire apró és megmagyarázhatatlan pontja ő e végtelenségnek, megrémül. Ha nincs hazugság, csak a rémület marad. A végtelen térségek örök hallgatása ugyanis rettegéssel tölt el bennünket.” (Pascal) Intellektuális thriller azoknak, akik szeretik a kihívásokat. ↓↓
A zombiháború kis híján elpusztította az emberiséget. Az ENSZ háborús vizsgálóbizottságának munkatárasaként Max Brooks találkozott a győzelem kulcsfiguráival. A világszervezet hivatalos jelentésébe végül csak statisztikai adatok kerülhettek, Brooks azonban úgy döntött, hogy a túlélők elé tárja mindazt, ami a jelentésből kimaradt. Az interjúkötetből megismerhetjük Kuang Csingsu doktort, aki megvizsgálja a nulladik beteget, és találkozhatunk Paul Redekerrel, az Oránia-terv atyjával is. A zombiháború veteránjai, az apokalipszis haszonélvezői és elszenvedői is nyilatkoznak a kilátástalannak tűnő harcról, a kormányok ballépéseiről, az emberi gyávaságról, ostobaságról és a derengő fényről az alagút végén. E személyes hangvételű beszélgetések hű képet festenek a járvány borzalmas történetéről, pontosan dokumentálják a társadalmi és politikai változásokat, mégis megmarad bennük a legfontosabb: az emberi tényező. Brooks természetesen tisztában van vele, hogy a leírtak talán túlságosan felkavarják az olvasóit, de vállalja a kockázatot, mert úgy véli, nem rejtőzhetünk zsibbasztó statisztikák mögé. Mindenkinek tudnia kell, milyen volt valójában a zombiháború.↓↓
Csatlakozz, vagy meghalsz! Különleges, láthatatlan szervezet rejtőzködik az éjszakában, és olyan bűnözőkre csap le, akikre senki más nem tud, vagy nem mer. Ana a Szem tagja. Első törvény: bármi áron védd meg az ártatlant! Második törvény: légy láthatatlan a rendőrség előtt! De mi történik, ha egy zsaru az áldozat? Ana megmenti Ryland életét, hogy lerójon egy régi tartozást. Ez a váratlan tett láncreakciót indít el, megváltoztatva mindenki sorsát. Macska-egér játék indul az FBI és a Szem között, ám Anára egy új küldetés is vár. Meg kell találni Tamarát, a fiatal modellt, akinek furcsa körülmények között nyoma veszett. Vajon a bilincstetkós férfiak állnak a háttérben? Vagy más a felelős a lány eltűnéséért? Nyomozz a Szemmel, ha nem félsz a veszélytől! De ne feledd: Megszökhetsz a rendőrségtől, kijátszhatod a törvényt, elbújhatsz a felelősség elől, de a Szem akkor is lát. ↓↓
Azóta el szeretném olvasni ezt a könyvet, mióta megtudtam, hogy nálunk is meg fog jelenni magyarul. Szeretem az olyan történeteket, amelyekben a szereplők egy kegyetlen hely, esetleg játék áldozatául válnak, így nem volt kérdés, hogy ez a regény is a polcomon fog landolni előbb, vagy utóbb (jelen esetben előbb). Sok gondolat támadt a fejemben, ha kíváncsiak vagytok arra, hogy mi tetszett a könyvben, illetve mi volt nagyon zavaró benne, akkor olvassátok tovább a bejegyzést.Belegondoltál már abba, milyen lenne, ha az életed mások kezében lenne, és úgy irányítanának Téged, mint egy rongybabát? Ha az emberek pénzt fizetnének azért, hogy Te minél több őrült és életveszélyes feladatot hajtsál végre? Vee-vel, az Idegpálya c. könyv hősnőjével is ez esett meg, amikor benevezett a MERSZRE... Vajon jó döntésnek bizonyult részt vennie ezen a játékon az értékes nyereményekért, amelyekről mindig is álmodott?
Manapság már mindenki a közösségi médián éli az életét, akár akaratlanul, akár szándékosan. Gondoljunk csak bele, életünk minden egyes apró mozzanatát meg szeretnénk osztani másokkal? Ott van a Facebook. A reggelinket, ebédünket, illetve vacsoránkat szeretnénk közszemlére tenni? Instagram. Üzengessünk egymásnak értelmesebbnél értelmesebb üzeneteket lehetőleg úgy, hogy közben bolondot csinálunk magunkból? Snapchat, Messenger. Ezekkel a példákkal csak azt szeretném szemléltetni, hogy sajnos az "igazi" emberi kapcsolatok kora már réges-rég lejárt... Ha ezt belátjuk, akkor már nem is annyira hihetetlen ötlet a Mersz-játék.
Aki régebb óta olvassa a bejegyzéseimet, az biztosan tudja, hogy az egyik kedvenc könyves műfajom a disztópia, így nem volt kérdés, hogy ez a könyv is hamarosan sorra kerül. A Libri nagy könyves leárazását kihasználva rendeltem meg ezt a regényt, így szerencsére féláron jutottam hozzá. Visszanézve teljesen jól döntöttem, hogy erre esett a választásom, egy izgalmas, és különleges történetet szalasztottam volna el.
Az emberiség nagy része egy fertőzés áldozatává válik, ami átveszi a gazdatest idegrendszere felett az irányítást. Egy katonai bázison olyan fertőzött gyerekeket tartanak fogva, akik "kiéhezettek", mégis megőrizték az emberi tulajdonságukat, és nem mindennapos intelligencia szinttel rendelkeznek. A segítségükkel meg szeretnék találni az ellenszert, amellyel a kipusztulástól menthetnék meg a világot. Egy napon idegenek támadják meg a bázist, a katonák, orvosok, gyerekek pedig szétszóródnak... Melanie-nak, a legokosabb kiéhezett gyereknek pedig nemcsak magával kell szembenéznie, hanem a csapatával is, akik nem mindig a helyesebb utat választják.
Valamilyen különös okból kifolyólag, nyáron mindig több thrillert, illetve krimit nézek és olvasok, nem tudom miért, talán így vezetem le a suli közben felgyülemlett feszültségemet... Mindenesetre emiatt esett erre a könyvre a választásom a kötelező olvasmányok mellett. Lehet, hogy most páran azt hiszik, hogy ilyen "erőszakos" olvasmányokat veszek a kezembe, pedig épp ellenkezőleg: általában kerülni szoktam az ilyeneket, most viszont a fent említett okok miatt mégis kivételt tettem.
Helen Grace, Southampton híres rendőrfelügyelője, egy nem mindennapi esettel találja szemben magát: egy elvetemült gyilkos párosával rabolja el az áldozatait, és egy elzárt helyre viszi őket, ahol sem élelem, és sem víz sincs. Az áldozatoknak csak úgy van esélyük a túlélésre, hogy egyikük pisztolyt ragad, és lelövi a másik elrabolt embert. De a túlélők vajon képesek-e egy ekkora lelki teherrel tovább élni az életüket? Helennek az a feladata, hogy minél előbb a gyilkos nyomára bukkanjon, ám arra még Ő sem számít, hogy nemcsak a jelennel, hanem a múlttal is szembe kell néznie...
Amerika romjaiban hever § William R. Forstchen: Egy másodperccel később
apokalipszis július 04, 2016
Terrortámadás éri az Amerikai Egyesült Államokat, mégpedig az egyik legrettegettebb módon, az elektromágneses hullámot (EMP) gerjesztő, pusztító fegyverrel. Egy háború, melyet egyetlen másodperc alatt elveszít Amerika, egy háború, mely a középkorba robbantja vissza a világ legerősebb országát. Nincs áram, nincs kommunikáció, leállt a közlekedés, fogyóban a gyógyszerek, őrjöngő bandák uralják az országot, az emberek éheznek és a túlélésért küzdenek. Mit tehet ebben a helyzetben egy volt katona, aki meg akarja menteni a családját, a hazáját, ha úgy tetszik, a modern civilizációt? Az amerikai Kongresszus folyosóin már megjelenése előtt úgy emlegették a regényt, mint az apokaliptikus thrillert, melyet minden amerikainak el kell olvasnia. A történetet a Pentagonban is reálisnak nevezték, a fegyvert pedig úgy tartják számon, mint amely egyetlen pillanat alatt térdre kényszerítheti az Egyesült Államokat.
Ha régebb óta olvassátok a bejegyzéseimet, akkor biztosan tudjátok, hogy én odavagyok a disztópiákért, és az apokaliptikus könyvekért. Mindig is lázba hozott a pusztulásra ítélt jövő bemutatása, ne kérdezzétek miért, ez nekem már régóta mániám... Ezért is vágtam bele ebbe a regénybe nyugodt szívvel, hiszen olyan témát dolgoz fel, amiről általában olvasni szoktam. Lehet, hogy nekem voltak túl nagy elvárásaim a történettel kapcsolatban, de nekem nem tetszett a könyv, sajnos csalódnom kellett benne. Nem ilyenre számítottam, voltak olyan momentumok, amik nálam kicsit kiverték a biztosítékot.
Agatha Christie § Tíz kicsi néger + And Then There Were None minisorozat kritikája
hazugságok április 04, 2016
Tíz egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol… A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak?
A bűnügyi regény koronázatlan királynőjének talán legjobb, leghíresebb művét tartja kezében az olvasó.
Aki azt gondolja, hogy régen nem íródhattak vérfagyasztó, izgalmas és megdöbbentő krimik, az nagyon téved. Én is beleestem ebbe a hibába, nem tudtam elképzelni, hogy Agatha Christie ilyen zseniálisat is alkothat! Nem ez volt Tőle az első könyvem, de a többi olvasott regénye a nyomába sem ér a Tíz kicsi négernek.
Egy iskolai beadandó miatt kezdtem el, bevallom, nem túl nagy kedvvel. De hát mindenki tudja, hogyan megy ez: senki sem szeret olyat olvasni, amire "rákényszerítik". Nem tudtam letenni, egész nap, leckeírás közben is azt vártam, hogy mikor végzek már, hogy folytathassam a történetet. A felfokozott hangulatot elősegítette az is, hogy zuhogott az eső, és borús idő volt, így jólesett a kényelmes fotelben olvasgatni egy bögre forró tea társaságában.
Paul Sheldon sikeríró, a szépkeblű közönség bálványa befejezi legújabb és legjobb regényét, minek örömére jól benyakal, s kábán autóba vágja magát. Egy veszélyes útkanyarban utoléri az észak-amerikai Sziklás-hegységben nem ritka hóvihar.
Isten háta mögötti, magányos tanyaházából bevásárolni indul kis teherautóján Annie Wilkes, a Sheldon-regények könnyes rajongója. Az árokba borult autóroncsban kedvenc szerzőjére ismer, kinek tört-zúzott testében alig pislákol az élet. Kihúzza az árokból. Haza viszi. Életre kelti. Új Sheldon-regényt akar. Csak magának. Mindenáron.
Stephen King egyszerűen zseniálisat alkotott! Ilyen vérfagyasztó és rémisztő krimit még világéletemben nem olvastam. Új volt még számomra ez a műfaj, de valószínű, hogy nem ez lesz az utolsó ilyen típusú könyv. Az írótól ezen kívül még két regénnyel volt dolgom, a Ragyogással, és a Carrievel. Egyik sem volt annyira hatásos és megdöbbentő, mint a Tortúra, de persze azok sem voltak rosszak.
A harmincéves Willa Jackson az anyagi romlásba dőlt régi, előkelő déli család sarjaként kétes hírnévnek örvend. A Blue Ridge Madam – amit még Willa ükapja építtetett, és ami a környék legpompázatosabb otthonának számított – évek óta a hanyatlás és a szégyen jelképe.
Willa megtudja, hogy volt osztálytársa, a nemesi származású Paxton Osgood, kívül-belül fel akarja újíttatni az épületet, hogy első osztályú fogadót alakítson ki belőle. Ám amikor az építkezés közben egy csontváz kerül elő a magányosan álló barackfa alól, rég eltemetett titkok kerülnek napvilágra, a városkában pedig furcsa események követik egymást.
A véres rejtély minden várakozás ellenére közelebb hozza egymáshoz Willát és Paxtont, akik közösen kénytelenek szembenézni a két család szenvedéllyel és árulásokkal teli történetével, illetve kideríteni az igazságot, ami azóta is hatással van az élők sorsára.
Hogy én mennyire rettegtem ettől a könyvtől! Kellemesen csalódtam szerencsére, a vártnál jobban megszerettem. Még most is teljesen a hatása alatt állok, ilyen regényt kerestem már mióta. Elvarázsolt, játszott az érzékszerveimmel, és egy másik világba repített el. A tavaszt idézte elő bennem, amire már régóta nagyon várok.
Végre nem egy olyan szerelmi történet, amiben tizenévesek a szereplők, és nem tudnak választani 2 fiú között... A történet harminc évesekről szól, akik még keresik önmagukat. Aztán mindent megváltoztat egy barackfa, és annak a titka, ami események sorozatát indítja el. A regény hangulata hasonlított Alice Hoffman: Átkozott boszorkák c. könyvéhez, csak egy jobb, színvonalasabb feldolgozásban.
Az idegenek támadásának első négy hullámát szinte lehetetlen volt túlélni. A tizenhat éves Cassie magára maradt egy sivár, szinte üres világban, ahol a kevés túlélő életét a bizalom hiánya csak még kilátástalanabbá teszi. Miközben a gyilkos ötödik hullám végigsöpör a bolygón, Cassie-nek nincs más választása: igyekszik megakadályozni, hogy a megszállók végleg kiirtsák az emberi fajt. Az idegenek táborának felrobbantása után barátaival átmenetileg egy omladozó szállodában húzzák meg magukat. A kis csapat másik menedéket keres, ahol átvészelhetik a közeledő telet. Egy napon váratlan látogató érkezik. A nyomában pedig ott lihegnek a gyilkológépnek kiképzett idegenek… Cassie mellett új hősnő is feltűnik: a megtörhetetlen Adu, aki küldetése során az idegenek vezérének, Voschnak a csapdájába esik. Mindkét lány erejét és kitartását megsokszorozza, hogy a kegyetlen összecsapások közepette meglepő módon erős érzelem bontakozik ki bennük egy-egy társuk iránt. Tetteiken múlik, hogy mit hoz a jövő – életet vagy halált, reményt vagy sötétséget, szeretetet vagy gyűlölködést. Rick Yanceynek több népszerű, díjnyertes sorozat megírása után a 2013-ban megjelent Az ötödik hullám hozta el a világsikert. A kötet kiadási joga néhány hónap alatt közel negyven országban kelt el, és rövid időn belül elkészült a regény filmváltozata.
Britt Pheiffer felkészült, hogy hátizsákkal hódítsa meg a Teton-hegységet – arra azonban nem készült fel, hogy a gondolataiban még mindig kísértő exbarátja is csatlakozzon hozzá. Mielőtt Britt tisztázhatná magában, mit érez Calvin iránt, egy váratlan hóvihar miatt menedéket kényszerül kérni egy hegyi kunyhóban. A jóképű, segítőkész lakók azonban szökésben vannak. Túszul ejtik és arra kényszerítik Brittet, hogy vezesse le őket a hegyről. Britt tudja, életben kell maradnia, hogy Calvin megtalálja. A helyzetet tovább bonyolítja, amikor Britt rábukkan egy korábban itt elkövetett gyilkosságsorozat vérfagyasztó bizonyítékára – ami őt magát is célponttá változtatja.
Azonban semmi sem az, aminek látszik, és mindenki titkolózik – még Mason, az egyik emberrabló is. A kedvessége zavarba ejti Brittet. Mason vajon ellenség? Vagy szövetséges?
Mikor először olvastam ennek a könyvnek a fülszövegét, arra gondoltam, miért is ne tehetnék vele egy próbát? Annyit csalódtam már a Vörös Pöttyös könyvekben, hogy nem lepődtem volna meg abban, ha ezzel a regénnyel is így lenne. De legnagyobb meglepetésemre már az első pár oldal belopta magát a szívembe. A történet kiszámíthatatlan, pörgős és fordulatos. A főszereplőt, vagyis Britt-et, visongós tinilánynak néztem, aki csak a fiúkról és a divatról tud beszélni. Szerencsére benne is kellemesen csalódtam, mert a később nagy tanúbizonyságot tett arról, hogy vág az esze, és túlélésben is ügyes.
Ritkaság, hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a BarnesandNoble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye. 2015 elején Paula Hawkins regénye berobbant az angolszász piacokra. Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkockhoz és Agatha Crhristie-hez az írót, a Gone girlhez a történetet. Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra.
És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég. A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt. Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!
.png)
