Nyári visszatekintő #11 | 2018

augusztus 31, 2018

Nem szeretem a bejegyzéseimet egyből negatívan indítani, mert egyrészt az az egész szöveg hangulatára rányomja a bélyegét, másrészt Ti is biztosan szívesebben olvastok olyan írásokat, amelyek vidám kicsengésűek. Éppen ezért rendhagyó, hogy egyből az első sorokban megemlítek egy nem túl örömteljes dolgot: már alig vártam, hogy túl legyek ezen a poszton, és lezárhassam a nyári időszakot... Senki ne aggódjon, nem a nyafogásom lesz a továbbiak  középpontjában, majd meglátjátok, hogy sok jó esemény történt velem az elmúlt három hónapban, ezeket semmi kincsért sem felejteném el. De az az igazság, hogy a szuper történések mellett életem eddigi legnehezebb időszakán vagyok túl, amit kár is lenne tagadnom, hiszen biztosan nektek is feltűnt, hogy a blogos felületeim nem élik éppen virágzásukat, a magánéletemről pedig nem is regélek...
Készen állok arra, hogy az ősz kezdetével én is visszanyerjem régi lelkesedésemet, hogy rendezhessem dolgaimat, megismerjem a fájdalmak árán kialakult, erősebb énemet, de ami a legfontosabb: tiszta lappal kezdhessek egy teljesen új életet, és köszöntsem az azzal járó gyönyörű pillanatokat, kihívásokat. ↓↓

Mi mással jellemezhetném a júniust, mint az év végi hajrával, illetve a német szóbeli közelgő dátumával? Szerencsére mindkettő fantasztikusan sikerült, a bizonyítványomért keményen megdolgoztam ebben a tanévben, sikerült kihoznom belőle a maximumot; a német előrehozott érettségi pedig jóval magasabban megfelelt az elvárásaimnak, ugyanis 96 százalékot értem el!
A Könyvhét idén elég keserédes hangulatban telt, az időjárás is megbolondult azon a szombati napon, a tömeg hatalmas volt, úgyhogy egy recenziós olvasmány mellett (Tillie Cole: Ezer csók) csak két könyvre költöttem a pénztárcámból. Az eseményről nem született élménybeszámoló, nem lett volna elég anyag egy bejegyzés megírásához.
A Múzeumok Éjszakája keretein belül jártunk a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeumban, ahol megpillantottam egy magyar írónő, Stanczik Edina indiai útbeszámolóját. Ez a pillanat később egy személyes találkozóhoz vezetett, aminek hihetetlenül örülök, ugyanis az írónő nagyon kedves és közvetlen, a Közelstávol című könyve pedig kitűnő olvasmánynak bizonyult!
Július volt a legmozgalmasabb időszak, hiszen egyből egy nagyobb projektet szerveztem, amelynek apropója a blog harmadik születésnapja volt! Három ünnepi bejegyzést olvashattatok, mindegyik poszt végén pedig nyereményjátékon vehettetek részt. Ha azt mondom, hogy éjjel-nappal tervezgettem az írásokat, akkor ezzel egyáltalán nem túlzok, minden részletnek hajszál pontosnak és időzítettnek kellett lennie, ugyanis a blogszülinapos időszak alatt Finnországban tartózkodtam. A nyaralás alatt nem szerettem volna bejegyzéseket gyártani, csak az új élményekre koncentráltam, és hálás vagyok ezért a döntésért, úgy érzem, minden egyes ott töltött napon teljes egészében jelen voltam lelkileg is. A finn könyves élményeimről készült egy élménybeszámoló, itt tudjátok elolvasni.
Visszakanyarodnék a blogszülinapi posztokhoz, ugyanis a nyár egyik legnagyobb meglepetése azokhoz kapcsolható: megnyitottuk a személyes, anya-lánya oldalunkat, a Kerek Perec blogot! Nagyon örülök, hogy végre nem halogattuk tovább a tervünk megvalósítását, imádunk közösen dolgozni, ötletbörzéket tartani és kiírni magunkból az élményeinket, tapasztalatainkat, gondolatainkat. Július 24-én pedig átlépte a Varázstinta facebook oldala az 1500 oldalkedvelést! Nagyon szépen köszönöm a rengeteg támogatást!
Bár ez nem a könyvekhez kapcsolódik, augusztusban részt vettem életem második futós eseményén, az Éjszakai Futáson. A Várkert Bazártól egészen a Mátyás templomig, majd pedig lefelé a startig kellett hét kilométeren keresztül szaladnunk. Az indulás háromnegyed tízkor volt, jó későn értünk haza, de felejthetetlen emlékként maradt meg bennem.
Olvasmányok terén a nyári időszakban szívesebben nyúltam útleírásokhoz, vagy olyan regényekhez, melyeknek központi témáját az utazás adja. Ez biztosan összefügg a sok-sok nyaralással, de már a közeljövőre is beterveztem egy-két ilyen könyvet olvasni.

✽✽✽

A gyűjteményem tizentöt kötettel gazdagodott, de mentségemre legyen szólva, ebből igen keveset finanszíroztam a saját pénztárcámból (recenziók, névnap, ingyenes könyvek). Lássuk is a beszerzéseimet:

↪ Cecelia Ahern: Lantmadár (Az értékelésemet itt olvashatjátok el)
↪ Tillie Cole: Ezer csók (Az értékelésemet itt olvashatjátok el)
↪ Elizabeth Gilbert: Eat, pray, love
↪ Babits Mihály: A gólyakalifa
↪ Jodi Picoult: Ítélet (Az értékelésemet itt olvashatjátok el)
↪ Bauer Barbara: A leggazdagabb árva
↪ Stanczik Edina: Közelstávol (Az értékelésemet itt olvashatjátok el)
↪ Philip Zimbardo: Pszichológia mindenkinek 3.
↪ Péterfy Gergely és Péterfy-Novák Éva: A panda ölelése
↪ Sharon Guskin: A felejtés ideje (Az értékelésemet itt olvashatjátok el)
↪ Tove Jansson: A winter book
↪ Jane Austen: Pride and Prejudice
↪ Sara Gruen: Vizet az elefántnak (finnül)
↪ Fábián Janka: Rose regénye
↪ Gretchen Rubin: Boldogságterv

Már most tudom, hogy az ősz rengeteg jó programot és sok kalandot fog számomra tartogatni, de az is igaz, hogy a kuckózós, olvasgatós, relaxálós napok mellett helyet kap majd a tanulás, hiszen ez az utolsó évem a gimnáziumban, ami egyenlő az érettségire való felkészüléssel. Nehéz időszak lesz, igyekszem megtalálni majd az egyensúlyt a kötelességeim és a hobbim között, mindenesetre rengeteg ötletem vár megvalósításra, legyen szó a Varázstinta blogomról, vagy pedig a Kerek Perec oldalunkról. Viszlát nyár, üdvözöllek újra, kedves és gyönyörű ősz!

You Might Also Like

0 megjegyzés

Legolvasottabb bejegyzések

A blog rendszeres olvasói

Facebook oldal