A könyv, amelyet mindenkinek el kellene olvasnia § Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
június 15, 2017
Ove 59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka. Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút? Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban. ↓↓
Ez a könyv egyszerűen fantasztikus volt! Nincsenek rá megfelelő szavak... Minden fejezetnek más volt a hangulata és mondanivalója, viszont volt bennük egy közös pont: lehetetlen volt nem szeretni őket. Hálát adok, hogy egy nyári, olvasós versenynek köszönhetően kézbe vettem ezt a regényt, biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben újra előveszem, mert ez olyan történet volt, amelyet egyáltalán nem lehet megunni. Az első pár fejezet egyből magába szippantott, a szüleim igen szórakozottan tekintettek rám, ugyanis életemben nem nevettem még ennyit egy olvasmányon. Komolyan mondom, Fredrik Backman nagyon tehetséges a nemcsak vicces sztorik elmesélésében, hanem még a karakterei megszólaltatásában is. Ove nálam egyértelműen az „év felfedezettje” lett. Néha igazán jól jönne egy ilyen ember (azt hiszem bárkinek a környezetében), ugyanis az udvariatlan stílusával, ám igazságos viselkedésével, illetve megdöbbentő érveléseivel bárkit meg tudott győzni. De tényleg, még az őrült újságírókat is, illetve a különböző hivatalokban dolgozókat, akikkel általában igazán nehéz szót értenünk, ha ügyintézésről van szó. Ugyanakkor ne gondoljuk Őt egy negatív főhősnek, a zord és hideg külső mögött egy érző szív lakozik. A történet során megismerkedhetünk a múltjával, megtudhatjuk, hogy miért lett olyan, amilyen.
„Ove ösztönösen szkeptikus minden olyan emberrel, aki magasabb, mint száznyolcvanöt centi. A tapasztalatai alapján úgy véli, hogy a vér olyankor nem ér el az agyig.”
Egy igazán különleges történettel állunk szemben, hiszen nem mindennapi az, amikor egy idős ember szeretne öngyilkos lenni. Persze találkozhattunk már ilyen esetekkel is, leginkább mégis a fiatalok többsége szeretne az önkezével véget vetni az életének. Ahogy kibontakozott előttünk a cselekmény, visszatekinthettünk a múltba, újabb és újabb halál melletti érvek kerültek elő. Mint ahogy az előbb is említettem, szerintem a könyv hihetetlen jól van felépítve: egy vicces bevezető megadja a kezdő hangulatot, illetve löketet, mely sodor minket a tetőpont felé. Ahogy pedig egyre jobban belemerülünk a cselekménybe, érezni lehet a komolyságot, amely a fejezetekbe kúszik szépen lassan. Ezzel azt szeretném kifejezni, hogy a humoros részek mellett helyet kapnak a torokszorító párbeszédek, visszaemlékezések is. Talán még jobban tetszett így a regény, valahogy sokkal tanulságosabb lett a befejezés is.
Biztosan találkoztatok már olyan olvasmánnyal, amely úgy volt tökéletes, ahogy volt. Ez volt a helyzet ezzel a történettel is. Olvasás közben többször is úgy éreztem, hogy a szereplők, események, illetve párbeszédek mind a helyükön vannak.
„(…) minden ember életében eljön a pillanat, amikor el kell döntenie, milyen emberré váljon. Olyanná, aki hagyja, hogy a többiek eltapossák, vagy olyanná, aki nem. Ha nem ismered a pillanat történetét, nem ismered az embert.”
Rengeteg tanulságot közvetít nekünk az író, biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja épp azt a gondolatot, amelyre éppen a legnagyobb szüksége van. Nekem az volt a legszembetűnőbb, hogy semelyik embert nem szabad első látásra elítélnünk, mert nem ismerjük az életében azt a pillanatot, amely gyökeresen megváltoztatta őt. Lehetséges, ahogyan Ove esetében is, hogy a viselkedés nem tükrözi az érzéseket, csupán egy álcaként szerepel.
Őszintén ajánlanám szomszédnak, ezermesternek és kétbalkezesnek, morcosaknak és életvidámnak, ahogyan a fülszöveg is teszi. Ugyanis mindenki egy kicsit magára fog ismerni a történetben, és garantált örömet szerez majd az olvasás bárki számára.
A cselekmény: 95%
A karakterek: 100%
A borító: 100%
A szókincs: 100%
Összesen: 98.75%
.png)
4 megjegyzés
Szia!
VálaszTörlésMég tavaly megvettem, és elolvastam a könyvet, majd belenyomtam a fiam kezébe. Ő is elolvasta, és mire jött a filmváltozat(amit együtt néztünk meg), addigra imádtuk Ovét.
Minden egyes szavaddal egyetértek. :)
Üdv.: Emilly Palton
Szia! (:
TörlésÖrülök, hogy a Ti szívetekbe is belopta magát Ove története! A filmváltozatot még nem láttam, de a nyáron mindenképp szeretném sorra keríteni azt is. (:
Szép napot kívánok!
Lonette // Csenge
Pont most olvasom ezt a könyvet, munkatársam már hónapok óta nyaggat, hogy kezdjem már el (ő adta kölcsön és ódákat zeng róla), és valóban, tényleg nagyszerűen ír ez a pasi!
VálaszTörlésNagyon helyes, hogy hónapok óta nyaggat Téged, mivel ez tényleg olyan könyv, amelyet muszáj az életben egyszer mindenkinek elolvasnia. Az író stílusa lehengerlő, remélem, hogy Neked is az egyik kedvenc történeted lesz majd! (:
Törlés